Szibériai tigris, bálna, teve

Az utolsó suli előtti vasárnap elmentünk a Harvard Természettudományi Múzeumába, már rég kinéztük magunknak, csak persze soha nem mentünk el (ráadásul nekünk ingyenes). Ahhoz képest, hogy ez "csak" egy egyetemi múzeum, fantasztikusan gazdag a gyűjteménye, sokat okosodtunk. Természetesen a dinoszaurusz csontvázaktól ismét elámultunk és megállapítottuk, hogy jó, hogy nem egyszerre élünk a földön, illetve a kiállított hatalmas bálnáktól elállt a szavunk. Szóval ide még visszajövünk!

Abigél

Tegnap este barátainkkal találkoztunk: az egyik párnak dec. 24-én született kisbabája, őt mentünk meglátogatni. Abigél nagyon helyes kislány, már átalussza az éjszakát és még minket is elviselt elég sokáig, szóval rendes is:).

Még egy kép: az egyik utcában van egy mini könyvtár, szerintem nagyon-nagyon helyes, csak eddig mindig elfelejtettem lefotózni:

Tél

Az egy hónap szürke Budapest után olyan jó érzés, hogy újra süt a nap (bár -13 fok volt nappal). Tegnap nem is bírtunk magunkkal, ebéd után elmentünk sétálni itt a közelben: van egy sportpálya, ami mellett eddig mindig csak elfutottunk, de most be is mentünk, körbejártuk és megállapítottuk, hogy nagyon jó! Van 5-6 baseball pálya, pár focipálya és egy műfüves, kivilágított pálya is. Petinek megülte a gyomrát, hogy egy ilyen kisvárosban még ilyesmi is van, ezért készítettünk egy képet:

A hidegre bizonyíték, hogy az út is tiszta jég, ahol megmaradt egy kis csapadék:

Ma reggel pedig arra ébredtünk, hogy hófehér minden. Közértbe menet készítettünk is pár képet:

 

A házunk előtt

A szombat reggel is félelmetesen forgalmas út, amiből a mi utcánk nyílik

Hazafelé, a mi kis utcánkban

És a kedvencünk, a hó, ahogy ropog a cipőnk alatt:

Itthon

Megérkeztünk!
Ennél egy fokkal bővebben: nem igazán szeretnék arról írni, milyen volt az otthon töltött idő, úgyis tudjátok, hogy mennyire hiányoztatok és mennyire nagyon jó volt újra látni titeket. Rettentő gyorsan vissza tudtunk szokni az otthoni életbe (egy alkalommal kívántam Budapestet a fenébe, mikor az Árpád hídtól elsétáltam 2 sarkot a Róbert Károly körúton a szmogban, majdnem feldobtam a talpaimat a bűztől), ugyanakkor tegnap hazafelé a metrón megállapítottam, hogy olyan érzés visszajönni, mintha csak pár napja mentünk volna el, ide is jó visszajönni, itt várt minket a lakáskánk, a hatalmas ágyunk, a szomszédok.
A repülőút príma volt, eddig is imádtam a briteket, de ezután csak British Airways-zel fogunk utazni:). Az egy dolog, hogy finomak voltak az ételek és folyamatosan hozták az innivalókat, de a legszuperebb a brit akcentussal beszélő utaskísérők és kapitány voltak, egész úton tudtam volna hallgatni őket. A 7 órás London-Boston szakasz tőlem akár még lehetett volna hosszabb is, annyi jó film közül lehetett választani. Én a Taken 2-vel kezdtem, asszem magyarul Elrabolva a címe: az első ugyan izgalmasabb, frissebb volt, de ez is hozott egy jó akciófilm szintet. Mellettem Peti eközben az Expendables 2-t nézte és akkorákat nevetett, hogy egyértelmű volt, utána az jön. Nem is bántam meg, hatalmas poénok vannak benne ("rest in pieces"), de a legnagyobb természetesen az, hogy összekaparták Stallone-t, Schwarzeneggert, Bruce-t, Dolph Lundgrent stb. egy filmbe, amiben még Chuck Norris is feltűnt, kb. mint önmaga:). Ezután megnéztem még egy Modern Family részt és egy filmet arról, hogy vajon Mallory feljutott-e az Everestre, vagy sem (The wildest dream) - a film amellett foglalt állást, hogy igen és hogy lefele jövet halt meg.
Leszállás után hipihopp itthon is voltunk, jó volt elnyúlni a királyi ágyunkon és egy nagyot horpasztani, ma 6 óráig tudtunk aludni, szóval jetlag reméljük nem nagyon lesz.
Rövid időjárás jelentés a végére: itt rohadt hideg van, kb. -10 fok nappal, majdnem meg kellett fagynom a metrótól hazáig!