D-day

Irány haza, otthon találkozunk:)!!!

Szomszédok

Tegnap magyar est volt a Buena Vista Park 11. szám alatt. Már régóta esedékes volt egy kis magyar kosztot készíteni a házban lakó 2 másik párnak, és mivel a héten elutazik mindenki karácsonyozni, gondoltam itt a remek alkalom és csaphatunk egy vacsorát.
Húsleves, rántott husi krumplipürével, csikós tokány rizzsel és madártej volt a menü, az üres tálakból ítélve minden nagyon ízlett nekik (sajnos a madártejet mind megették, pedig abból még ma is szívesen toltam volna picit, nokedliszaggatót pedig nem találtam sehol, micsoda ország!). Meg is beszéltük, hogy jövőre többször tartunk közös vacsikat, aminek azért is örülök kifejezetten, mert a földszinti nő kínai, az elsőn lakó török, szóval jobbnál jobb konyhákat ismerhetünk majd meg. Az amerikai barbeque-n már túl vagyunk, az jöhet bármikor, de főleg nyáron, a kertben.
Már csak 5-öt kell aludni és indulunk haza!

MIT

Ma az MIT-n jártunk. Márk barátunk ott dolgozik (elméleti fizika PhD hallgató) és legutóbb, mikor találkoztunk mondta, hogy szívesen megmutatja az egyetemet. Ugyan fél éve már itt lakunk, de soha nem jártunk még az MIT-n, szóval nagyon szívesen mentünk.
Az az egyetem is jó sok épületből áll, de azok kicsit modernebbek, mint a Harvardon, van pár kifejezetten klasszul kinőző új épület (pl. Stata Center - nekünk ez nagyon tetszett, majd nézzétek meg a fényképeket), de nekem leginkább a belső részek tetszettek: vicces színes székek, klassz műalkotások vagy tudományos újdonságok kiállítva, sok-sok pad és kanapé, és még több tábla a folyosókon a termek, irodák előtt, ahol együtt gondolkozhatnak a diákok. Nagyon inspiráló a közeg, itt is az volt a legfőbb benyomásom, mint a Harvardon, hogy annak, aki itt tanul, semmi más dolga nincs, mint tanulni, ehhez minden segítséget megkapnak az egyetemisták.
Mellékesen az egyik könyvtárban egy Rodin szobor van kiállítva, a parkokban láttunk többek között Henry Moore szobrokat, van Picasso is, és ezek csak úgy elszórva az egész egyetemen, semmi nagy felhajtás körülöttük.
A főépületen végigfutó folyosónak az a neve, hogy a végtelen folyosó, tényleg iszonyú hosszú és az a különlegessége, hogy anno úgy tervezték, hogy bizonyos napokon a Nap a folyosó egyik oldalán keljen fel és a másik oldalán nyugodjon le. Stonehenge mintájára MIThenge-nek is hívják.
Megnéztük az elméleti fizika tanszéket is, ahol Márk dolgozik, iszonyú jól néz ki az épület, a padlón Sol LeWitt alkotásai, nekem ezek is tetszettek, főleg ebben a közegben. Mondta Márk az egyik iroda előtt, hogy ha oda bekukucskálunk, egy Nobel-díjast láthatunk, mi persze jól be is néztünk és láttuk is őt:).
Ebéd után még lementünk a föld alá is: az összes épületet összeköti egy föld alatti folyosó-hálózat, szerintem nagyon izgalmas, jót keringtünk, de azért utána feltörtünk és hazajöttünk.
Fényképek.

Szülinapom-pom-pom

Azok közé tartozom, akik szeretik a szülinapjukat, a mai nap pedig ezt tovább erősíti bennem.
Reggel mikor felébredtünk, Peti azonnal köszöntött, majd a nappaliba kijöttünk, ahol egy hatalmas tulipán csokor fogadott (honnan tudja, hogy ez a kedvenc virágom:)? (Este, mikor elaludtam, kiment virágot és képeslapot venni!). Pizsiben reggeliztem, majd felköszöntöttek otthonról a családtagjaim, kaptam táv-tortát, sok táv-puszit és táv-ígéreteket, hogy majd otthon megkapom őket.
Utána felkerekedtünk, mert Peti mondta, hogy sétáljunk Bostonban (ez igazi csemege, mióta itt vagyunk, még együtt nem voltunk ott, illetve egyszer ügyet intézni, de semmi romantika). Még a nap is kisütött nekem, nagyon jót kolbászoltunk, az egyik téren volt valami híres ember (talán focista), akivel lehetett fotózkodni, de mivel lövésünk sem volt, hogy ki ő, kihagytuk ezt a felejthetetlen élményt, inkább elmentünk ebédelni egy tengeri halas étterembe, ami állítólag nagyon jó (ezt is Peti nézte ki előre) - végül sikerült is asztalt kapnunk és olyan finomat ettünk! Én osztrigás hamburgert, Peti homár szendvicset - mindkettő isteni volt, utána ki kellett gombolnom titokban a nadrágomat. Ezután még sétáltunk, majd hogy hogy nem egy olyan bolthoz értünk, ahol nagyon tetszenek a táskák, egyszer említettem neki - hát nem kaptam egy gyönyörűt a szülinapomra? Nem az ajándék miatt, de ez egy szuper nap a sok kedves köszöntés és Peti figyelmessége miatt, hogy készült és szervezett és tervezett és megvalósított. Pár képet tettem ide.
Nagyon köszönöm mindenkinek!!!

Citadella

Tegnap jó kis esténk volt, átjött a "magyar banda" előkarácsonyozoni. Ugyan még messze a Szenteste, de akik terveznek hazautazni az ünnepekre, azok lassan szállingóznak el, egyedül Erika és Jancsi marad, ők dec. 24-ére várják az első kisbabájukat:). Sütöttem muffinokat (mandulás-banános-csokis) és készítettem tojáskrémes, avokádókrémes és sonkás-sajtos szendvicseket. Úgy vettem észre, valamilyen különleges vákuumba kerülhetett a lakásunk, mert viszonylag rövid idő alatt eltűnt a 2 nagy tálca szendvics és a rengeteg muffinból is csak mutatóban maradt pár. Ami nagyon-nagyon kedves volt a többiektől, hogy felköszöntöttek minket Petivel szülinapunk alkalmából - kaptunk egy társasjátékot, Citadella a magyar neve és azonnal játszottunk is egyet. Ugyan egy idő után rámszálltak páran, de azért sikerült nyernem:). Éjjel még sokáig beszélgettünk és mikor mentek el az utolsó egységek, Márk megjegyezte, hogy ez volt élete legfinomabb muffinja - neki el is hiszem, hogy komolyan gondolja (fizikus), azonnal örökbe fogadtam volna.

Futos kiserlet

A mult heten reszt vettem egy kiserletben. Azonos sebesseg (5:35 perc/km) es 5 kulonbozo percenkenti lepesszam (150, 160, 170, 180, 190) mellett mertek az oxigen-felhasznalasomat. 10 percet kellett futni minden frekvenciaval amik veletlen sorrendben kovettek egymast, a masodik 5 percben pedig mindig egy maszkon keresztul lelegeztem.

Jopofa volt, mert a 150-nel szinte ugralni kellett, a 190 meg egy eroltetett tipeges volt.

Belso erzes szerint az alabbi sorrendet allitottam fel: 170, 160, 180, 150, 190 (konnyutol a nehezig)

Sajnos konkret szamokat nem arulhattak el (a laboratorium szabalyzata...), de azt azert elmondtak, hogy az alacsony lepesszamoknal (150-160) meglepoen takarekos voltam, de a legjobb egyertelmuen 170-nel volt, es az adatok alapjan szamomra valahol 160-170 kozott lehet az optimalis frekvencia.

Itt egy a video a kutatast vezeto professzorrol (Dan Lieberman):

Egyebkent en is pont a videon szereplo futopadon futottam, mokas igy viszontlatni a helyszint.

+1 apro siker, hogy a kiserlet kozben kulon megdicserte a futotechnikamat, ugyhogy ugy tunik, tenyleg erdemes rendszeresen mezitlabazni es futoiskolazni. Tortent ugyanis, hogy regebben mindig idegesitett, hogy ha futas kozben kerultem lencsevegre, akkor mindig epp 1-1 extra-suta mozdulat kozben sikerult megorokiteni. Eleinte betudtam a balszerencsenek, de aztan egyre gyultek a "jobbnal jobb" fotok es videok, ugyhogy egy kicsit elkezdtem odafigyelni.

A kiserlet masik feleben rogzitettek rajtam egy rakas kis eszkozt, es specialis kamerakkal felvettek, amint egy nyomaserzekeny futopadon futok a kulonbozo frekvenciakkal. Utana a szamitogepes elemzesen kirajzolodtak az erovektorok es jol latszodott, hogy az alacsony frekvencianal mennyivel nagyobb hatasnak van kiteve a szervezet, es hogy miert fontos megtalalni a megfelelo frekvenciat ami oxigentakarekos de az izuleteket is kimeli.

+ 1 apro erdekesseg: Kiderult, hogy a jelenlegi futopadra es egyeb tornatermi gyakorlatokra hasznalt "mezitlabas" futocipomet is ebben a laborban teszteltek.

Call me maybe

Ezt a videót ma láttuk, lehet, hogy csak nekünk vicces, de én vinnyogva nevettem végig.

A közgáz tanszék titkárnőivel és professzoraival készült klip a méltán híres zenére, 2:57-nél az én prof.-om és az ő tánctehetsége (teljesen átadta magát az érzésnek), utána egyből Peti egyik tanára.

Megjött a Mikulás

Reggel benéztünk az ablakban lévő tiszta cipőcskéinkbe és egy-egy levelet találtunk benne, miszerint nézzünk be a mélyhűtőbe.
A jó gyerekeket mindenhol megtalálja a Mikulás, akár milyen messze is költöznek!

Karácsonyi Boston

Ma átmentem Bostonba, el kellett intéznem valamit és sétáltam is picit. Korábban már láttam, hogy van egy karácsonyfadísz bolt, ami egész évben nyitva van, de nyáron valahogy nem volt ingerem bemenni, nem úgy mint most (Peti nagy bánatára). Két szinten rengeteg dísz van, az ír manósoktól a focicsapatoson át a mesefigurákig minden. Voltak igazán durva polcok, de voltak nagyon guszták is, nekem a klasszikus piros-zöld-fehérek tetszettek, haza is jött velem egy mézeskalács, aminek a nyakában egy sál van:).
Készítettem pár képet a boltban és a boltról:

És néhány kép a sétálóutcáról is, bár elég nyűgös idő volt, szitált az eső és köd is volt:

Mariah és az ő tehetsége

Tegnap este valamilyen isteni csoda folytán bekapcsoltuk a TV-t (nem szoktuk, mert a hihetetlen mennyiségű reklámoktól megkaparjuk magunkat, inkább neten nézzük meg azt a pár sorozatot, amit követünk), épp akkor kezdték el közvetíteni New Yorkból, a Rockefeller Centerből a karácsonyi égők meggyújtásának ceremóniáját. Gyakorlatilag egy nagy fenyőn felkapcsolják az égőket, de előtte egy órán keresztül mindenfajta népség énekel. Szóval elkezdtem nézni, Peti mellettem a kanapén egy cikket olvasott. Ekkor megjelenik Mariah Carey egy nála pár számmal kisebb ruhában, mire megjegyeztem, inkább csak magamnak, hogy "picit meghízott, és hogy kipakolta a melleit". Erre az uram, aki a tudománynak szenteli az életét, már veszi is fel a szemüvegét és teszi le a cikket:)! Mondtam is neki, erre bezzeg felveszed a kukkert, mire ő megjegyezte, hogy "ezekhez" kukkert sem kell feltenni...!
Kerestem a neten egy képet illusztrációnak:

Hihetetlen

Elhiszitek azt, hogy a XXI. században, itt, egy ilyen katalógust kaptunk?

200 oldal, lényegében fekete-fehér, tiszta kosz lesz tőle a kezem, rajzok ábrázolják a termékeket, postai úton az utolsó oldalt kitöltve és visszaküldve lehet rendelni. És az igazi csattanó, hogy van honlapjuk is. Szóval sajnos nem értem én ezt a reklám szakmát, na.

Ááá

Még ilyen nem volt velem, mióta itt vagyunk, de most iszonyúan rákívántam valamire, ami itt nincs: ropogós kifli (Sparban lehet kapni: magos rozsos kifli!!!), vaj és KENŐMÁJAS!!

Pulyka-ünnep

Tegnap Hálaadás volt, ennek örömére szerda óta nincs suli (hogy mindenki hazaérjen csütörtökre) - itt ez az év legnagyobb ünnepe, ilyenkor általában mindenki a családjával van. Mi nem terveztünk semmit, de Peti professzora meghívott minket magukhoz vacsorára - így mégiscsak ünnepeltünk.
Reggel gondoltam elmegyek, veszek egy csokor virágot és egy üveg bort, ahogy ugye az ember elindul egy vendégségbe. A tervvel nem is volt baj, csak a megvalósítással...már akkor gyanút fogtam, mikor az amúgy valamennyire forgalmas utakon sem volt egy autó sem és az amúgy 0-24 nyitva tartó boltok is zárva voltak. Ekkor Rita még nem esett kétségbe, gondoltam OK, a közért nincs nyitva, de ahogy otthon is, ilyenkor azért a kis boltok még elérhetők. Ó, én kis naiv. Semmi. Egy órát gyalogoltam, mire egy 2 nm-es kis virágboltot nyitva találtam, úgy örültem neki, mint a lottó ötösnek. Gondoltam, a nagy kakiból így kint vagyunk, bort majd kérek kölcsön a földszinten lakóktól, a fickó nagy boros. Így is történt, szuper kedvesen választott egy üveggel és még azt sem engedte, hogy kifizessem (itt egy üveg iható bor 20$-nál kezdődik, a 10$-os kategória kb. az otthoni Dankó Pista...).
Este csinibe vágtuk magunkat és elmentünk a profékhoz, itt laknak ők is nem messze (akkora házban, mint mi, csak ők egyedül, nálunk 3 család osztozik a házon). Rém kedvesen fogadtak minket, mintha ezer éve barátok lennénk. Peti professzorának családján kívül volt még egy Harvardos közgáz prof a családjával és egy MIT-s közgáz prof a családjával.
Étel rengeteg volt és nagyon finom volt minden, tradicionális Thanksgiving menü volt: giga méretű pulyka vörösáfonya-szósszal és töltelékkel, krumplipüré, sült hagyma, zöldbab, sütőtök, saláta, desszertnek pedig meleg almáspite fagyival és gyümölccsel. Evés előtt azonban még mondták, hogy náluk az a hagyomány, hogy mindenki elmondja, miért hálás az elmúlt évre visszatekintve. Ez egy nagyon klassz dolog szerintem, átgondoltuk az elmúlt év pozitívumait és abból a legkedvesebbeket megosztottuk egymással. Végre egy ünnep, ami tényleg pozitív, nem valami miatt szomorkodunk, nem valami (vesztes) csatáról megemlékezünk és nem valami vallásos dolog miatt bánkódunk. A többiek is azt mondták, ez a legkedvesebb ünnepük az évben.
Vacsi után nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk nagyokat, bár volt pár nagy dumás, akitől nehéz volt szóhoz jutni, de azért megoldottuk. Az este egyik legjobb megjegyzése: "ne vágja a szavamba, mikor épp közbevágok!":)!

Ruha, Puerto Rico és James

Elég jó kis hétvége volt ez a mostani. Azon túl, hogy nappal kb. 20 fok van és süt a nap, ami önmagában elég nekem, jó kis programjaink is voltak.
Szombaton fantasztikus bizniszt bonyolítottunk, a Gapben mega-giga kedvezmény hétvége volt és mivel Petinek már nagyon fogytán voltak a nadrágjai és valami rejtélyes oknál fogva rá tudtam beszélni, hogy menjünk el, hát elmentünk. Bringával terveztük, de a földszinten lakó nőci, Ying ránk tukmálta az autóját, így azzal mentünk (később jól jött, hogy volt mivel a kargót hazahozni). Nem voltak kevesen, de nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, így belevágtunk és egész ügyesek voltunk, egy kisebb afrikai országnak elegendő ruhával jöttünk el - hogy hogyan visszük majd mindezt haza 2x2 bőröndben a már meglévő cuccainkkal együtt, az legyen egy idősebb és bölcsebb Peti és Rita gondja.
Estére barátokhoz mentünk át, a szokásos magyar csapatból állt a meghívottak listája. Volt pogácsa és somlói, szóval elég jó volt a koszt és még társasoztunk is. Mi még nem ismertük, az a neve, hogy Puerto Rico és nagyon élveztük, bár sokszor a tengerbe veszett a termény... Éjjel nagyon úri módon jöttünk haza: a Harvardnak van egy éjszakai ingyenes (!) taxi szolgáltatása - egy adott területen belül bárhova hazavisz, csak fel kell őket hívni és jönnek. Mi szerencsére pont körön belül lakunk, így boldogság volt!
Ma pedig moziztunk, végre megnéztük az új James Bond filmet - nem állítom, hogy nálam a legjobbak közé tartozik, de abszolút hozza azt, amit ettől a filmtől egy vasárnap este elvárok, ráadásul jó sok londoni képet mutattak, amivel engem bármikor le lehet kenyerezni.

Breaking News

Ugy tunik, az osz nem tartott sokaig: havazik.

Update
Delutan majdnem konnyelmu voltam, de valamiert aztan vegul megsem biggyesztettem oda, hogy "Persze ebbol ugyse marad semmi.". Tulajdonkeppen nagyot nem tevedtem volna, mert nyilvan jovo nyaron mar valoban nem sok nyoma lesz a mai hoesesnek, de azzal azert tenyleg nem szamoltam, hogy ugy kell majd levakarnom a jeget a bringam nyergerol, hogy utana 15 centis hoban, hofuvasban es lefagyott uttesten tekerhessek haza. Joyride :)

Labjegyzet

Nemreg csatlakoztam a TARC (Trail Animals Running Club) terepfuto csoporthoz. Amikor meghallottam, hogy lesz kozos edzes a hozzank kozel levo nemzeti parkban is, kapva kaptam az alkalmon, es elmentem. Sejtettem, hogy nem az en tempomban fogunk menni, de gondoltam a tarsasag kedveert mindenkeppen megeri elmenni. Nos, vegigcsinaltam, de rendesen kifingtam. Viszont valoban megerte, mert jo volt a tarsasag, es fantasztikus helyeken jartunk. Valamelyik hetvegi futasom alkalmaval elviszem magammal a fenykepezot es csinalok par kepet vegre!

Azert meg kell hagyni, jol beletenyereltem, kezdokent sikerult csatlakoznom par rutinos 100 merfoldes terepfuto edzesehez, akik kozul ketten tegnap behuztak egy 50 merfoldes (80 km) verseny elso ket helyet 6:13 es 6:18-as idokkel...

Óraátállítás

Ma mi is visszaállítottuk az órát. Nagyon nem tetszik az eredmény, 3/4 5-kor már kukk sötét van. OK, jöhet a tavasz, nekem ennyi elég is volt az őszből-télből.

A kutyafamat, hogy nem eszem rendesen!

Vacsora kozben jol megkaptam, hogy egyoldaluan taplalkozom.
A dolog pikanteriaja, hogy a mondat elhangzasaig mindossze a kovetkezoket fogyasztottam ma:
Tej, teljes kiorlesu gabonapehely, krumplipure (hazi, nem porbol), rantott karaj, kenyer (hazi sutes), narancs, zoldalma, repa, zeller, cekla, fejes salata, sparga, zoldbab, kukorica, brokkoli, kelbimbo, jegsalata, zoldhagyma, paradicsom, avokadokrem (hazi), olajbogyo es persze sok viz.
Ez eddig 14 fele zoldseg, amit 2 - ill. a vacsora utan elfogyasztott bananos mandulas csokis muffinnal (hazi) mar 3 - gyumolccsel is kiegeszitettem.
Igy onmagaban ez persze ugy tunhet, mintha egesz nap csak zabaltam volna, de a fentiek azert jol el voltak osztva idoben, masreszt nagy reszuk parolt zoldsegkoretkent vagy preselt lekent lett elfogyasztva. Mivel a mennyisegek nem voltak hatalmasok (sot!), ezert nem aggodom az "alakom miatt", de ettol fuggetlenul, magam is meglepodtem ezen az osszesitesen.

Péntek esti ereszdelahajam

Tegnap nagyon jó kis estét csaptunk az urammal. Délután kérdezte, nincs-e kedvem elmenni vele koncertre este, mondtam, dehogynem. És mivel igen ritkán megyünk bárhova (tanul...), gondoltuk, előtte elnézünk az egyik helyi hamburgerezőbe.
Az étterem neve Mr. Bartley's, a város egyik nevezetessége, állítólag finom az étel és a hírességek is oda járnak:)! Általában sor áll előtte, nekünk mázlink volt, egyből bejutottunk (na jó, valószínűleg azért, mert esett az eső, hideg volt, meg sötét is már, szóval nem az a tipikus andalgós idő). Minden hamburgernek van egy fantázianeve egy-egy híresség után, én egy Tom Brady nevű szendvicset ettem, ő állítólag valami menő helyi focista...:D. A hamburger nagyon finom volt, guacamolés, paradicsomos, sajtos.
Innen átsétáltunk a koncertre, ami a Harvard egyik épületében volt és a diákokból alakított jazz-zenekar adott elő könnyen befogadható számokat helyi jazz-legendák tiszteletére (régi rádiósok, szerkesztők, műsorvezetők). Jó volt látni, hogy élvezik a zenélést a srácok, a zenekarvezető fazon volt mégis a leginkább magával ragadó: állandóan mosolygott és olyan lelkesedéssel beszélt a zenekarról, a zenéről, a zenészekről, akiktől játszották a dalokat, hogy nem lehetett nem élvezni. Szóval jó kis este volt:)!

Sandy - II.

Örömmel jelentem, hogy Sandy megkegyelmezett nekünk, igazán jó fej. Amit tapasztaltunk, az igazából csak erős szél és eső volt, de nem sokkal durvább, mint egy sima szeles-esős nap. A fákról szépen lekapta a faleveleket és láttunk egy-két letört ágat, kidőlt fát, de éjjel már nem is esett, most pedig süt a nap:)!

Sandy - I.

Köszönjük a sok érdeklődést, drágák vagytok, de teljesen jól vagyunk, jelen pillanatban (hétfő délelőtt) úgy néz ki, elkerül minket a vihar. Az egyetemen ma nincs tanítás, de ez leginkább csak elővigyázatosság, és persze Peti bement, szóval ez is bizonyítja, hogy nincs gond. Esik az eső és fúj a szél, de nem jobban, mint máskor, ráadásul továbbra is meleg van, 15 fok körül. Egyedül attól tartunk, hogy ha erősödik a szél, egy-egy faág rádől a villanypóznákra és áramszünet lesz. Én mindenesetre sütöttem, főztem és kivettem pár új könyvet a könyvtárból, szóval nagy gond nem lehet. Ahogy olvasom a magyar híreket, ott kicsit jobban pörögnek a dolgon, mint itt:). Persze, mindezt lekopogom, késő este/éjjel ér elvileg ide a vihar szélének a legszéle, majd holnap reggel jelentkezem (ha lesz áram:)).

Halloween

Most, hogy közeleg Halloween, úgy veszem észre, az emberek agya egyre jobban lágyul. Erre bizonyítékokat is hoztam, készítettem pár fotót.

Ezek a gyengébbek, egy-egy tök az ajtóban, esetleg kifaragva, vagy egy kis pókháló az előkertben:

  

 Kicsivel erősebbek - pókháló, csontváz, seprű:

Na, ezek már igazán ügyesek - a boltok kirakata is durva, lehet tökös alkoholokat kapni (?, ha amúgy nem hánynál tőle, ha belegondolsz, hogy miből van, tuti fogsz) :

 És nálam a befutók:

Teljesen elmebetegek. És ezekért még pénzt is kiadtak, nem is keveset. Most olvastam, úgy becsülik, idén az amerikaiak 8 milliárd dollárt költenek Halloweenre, 10%-kal többet mint tavaly.

BBQ

Nem szeretem az őszt, mert a nyár végét jelenti és a hosszú, nyomasztó tél elejét, de nagyon pedálozik az idő, gyönyörű napsütéses időnk van, a színek pedig elképesztőek. Hajlandó voltam megbocsátani az évszaknak és ma ebédidőben kivonultunk kettesben a kertbe barbeque-zni. Sütöttem steak-et és mézes-tejszínes-csilis pulykát, krumplit, édesburgonyát, gombát, spárgát, cukkinit és bébitököt. Míg én sütögettem, Peti kikapcsolódásként összegereblyézte a kertet:).

Földrengés

Tegnap este földrengés volt. Nem kell megijedni, csak enyhe volt, először azt hittem, valaki mos, ugyanis ezek a hülye faszerkezetes házak akkor is berengenek, ha a centrifuga valahol beindul a házban, de aztán a TV is elkezdett imbolyogni. Az Uram azonnal bekapcsolta a híreket, ott már mondták is, hogy igen, ez valóban földrengés volt. Nem nagy sztori, de gondoltam ha már így belejöttem az írásba, ezt is megosztom veletek:).

És ahogy ígértem...

...a new york-i képek

Megjöttünk NY-ból

Vasárnap éjjel hazaértünk NY-ból és mivel már több szemrehányást kaptam, hogy nem írok róla, most, hogy enyhítsek a bűntudatomon, megírom a kalandokat.

10-én mentünk át, én egy délelőtti busszal, így már kora du. ott voltam, Peti csak estére ért oda. Hiányzott is az alatt az idő alatt. A fiúk, Gyula és Sanyi már előző nap átmentek, a szálláson vártak, mire megérkeztem. Elsétáltunk a Flatiron Buildingig, mellette egy parkban ettünk (ismét a Shake Shackben, ami nagyon jó, csak kicsi a hamburger...), kolbászoltunk Chelsea-ben, majd este, miután Peti is megérkezett, elmentünk egy kínai étterembe, ahol már a nyáron is ettünk. Finom az étel, nem csak az otthon szokásos szecsuáni csirke vagy fafülgombás csirke van, és csak kínai alkalmazott van a boltban, akik - gondolom - angolul beszélnek, de ez nem igazán jön át, de azért megoldottuk.

Másnap délelőtt a Highline-t néztük meg: egy használaton kívüli magasvasút szakaszt alakítottak át parkká, ami kb. 15 utca hosszan tart. Ez volt a pár nap alatt az egyik kedvencem: egy régi, nem használt, elhanyagolt dolgot alakítottak át egy nagyon jó kis parkká, sétáló résszé, amit élveznek az emberek. Sütött a nap, sétálgattunk, a fiúk hot-dogot ettek, nevetgéltünk - tökéletes délelőtt volt!
Innen elmentünk Downtown-ba, megnéztük a World Trade Center emlékparkot, ez kevésbé volt vidám...miután itt végeztünk és megebédeltünk (ismét kínait), kiültünk a Battery Parkba, innen indulnak a kompok a Szabadság szoborhoz. Kicsit napoztunk, bambultunk, majd hazafelé megnéztük a NY University-t és a 5th Avenue-n hazasétáltunk.

A következő reggel ismét emlékezetes pillanatokkal kezdtünk: ahogy elindultunk és elsétáltunk a Bryant Park mellett, ahol olyan szép fények voltak, hogy csak bámultunk. Reggel 9 körül volt, ekkor indult be a város is, még nem voltak turisták, csak a helyiek igyekeztek munkába - fantasztikus látvány volt. Amúgy a Sony Wonder Technology Labbe mentünk, ez egy elsősorban gyerekeknek való interaktív múzeum: lehetett robotokat irányítani, operálni, hírműsort készíteni, mozifilm-előzetest gyártani...jól szórakoztunk:). Ezután felmentünk a Rockefeller Center tetejére, ahonnan egyrészt klassz a kilátás fentről a városra, másrészt tudtunk Skype-olni a szüleinkkel, megmutattuk nekik onnan, élőben a várost, olyan jó volt megosztani az élményt!
Este a MOMA-ba mentünk. Az élmény kettős: a felső két szint (1880-1940) nagyon tetszett, gyönyörű Picasso-kat, Cézanne-okat láttunk, volt egy gyönyörű Munch kép (The Storm), felfedeztünk magunknak két új festőt (Thomas Hart Benton, Edward Hopper), láttam a nagy kedvencem, Rothko pár képét, de a kortárs rész szerintem beteg, pedig esküszöm nyitottan, bátran álltam hozzá, mégis azt gondolom, egy rózsaszín műanyag lap, vagy egy egyszínű fehér kép nekem semmitmondó, illetve voltak egész vad dolgok is, amiről nem gondolom, hogy az művészet. A szoborkert hangulatos, jó volt a végén még ott picit bóklászni.

Jaj, ezután is nagyon szép napunk volt. Már nyáron szerettük volna megnézni, de kimaradt: ha valaki vesz jegyet a Met-be, akkor aznap ezzel a jeggyel bemehet a Cloisters-be is, ami egy kolostor és ahol a Met középkori gyűjteményének egy része van - a bibi csak annyi, hogy Manhattan sziget északi csücskén van mindez, kb. a 190. utcánál. Szóval most volt rá időnk, felmetróztunk és nem bántuk meg - nagyon szép az épület, a kollekció megfelelően kicsi (még élvezhető) és a belső kertek gyönyörűek voltak! Láttunk egy középkori kártyapaklit, ez nagyon tetszett:)! Utána Reuben szendvics/hamburger, séta a Central Parkban, majd elmentünk a Guggenheimbe. Már régóta szerettem volna megnézni, a teendő listámon nagyon elől szerepelt, hogy ezt lássam. Ezen a napon ráadásul (ezért is mentünk ekkor) 1$-ért lehetett bemenni, szóval fantasztikus bizniszt csináltunk. Picasso kiállítás volt, ami nagyon tetszett, volt pár igazán gyönyörű kép, de az épülettel sajnos semmi nem veheti fel a versenyt. Kívülről is szép, de belülről hihetetlen, ahogy spirálisan kavarog körbe! Amúgy is az art deco a kedvencem, hát itt megkaptam.

Vasárnap a Frickben kezdtünk, ezen a napon itt volt "fizess amennyit szeretnél" akció, szóval ide is be tudtunk menni 1 dodóért. Gyönyörű gyűjtemény egy gyönyörű palotában Manhattan közepén - nem volt rossz:). Itt egy Turner festménybe, egy Dürer rajzba, pár Whistler képbe szerettem bele (interneten nem adják sajnos vissza az élményt), de itt is nagyon tetszett az épület és annak a belső kertje.
Ebéd után vettünk egy doboz Ben and Jerry's fagyit (eléggé szeretem) és kiültünk vele a parkba, majd utána kifeküdtünk az egyik rétre napozni (nekem sajnos itt pár perc kiesett:)))).
Még egy gondolat arról, hogy a múzeumok szerveznek ingyenes/akár 1$-ért be tudsz menni napokat: egyrészt zseniális, hogy minden múzeum másik napra szervezni, nem egymásnak keresztbe, szóval akár mindenhova el tudsz menni pár nap alatt, másrészt az szuper, hogy senki nem néz ránk szúrós szemmel, hogy milyen spúrok vagyunk és sajnáljuk azt a 20-25$-t (!) a normál áras belépőre. Nyáron biztos elviselhetetlenül nagy ilyenkor a tömeg, de nekünk most már kezelhető volt.

Vasárnap este haza, kicsit mindig nehéz vakációból hazajönni, de már visszarázódtunk. Mindjárt felteszek pár fotót is.

Üres a ház

Elment Sanyi és Gyula New Yorkba. Sokáig nem szomorkodunk emiatt, mert holnap mi is utánuk megyünk, de még előtte feltöltöttem nektek a pár nap alatt készített fényképeket.

Néma Levente

Ma Dávid unokaöcsém közölte, hogy rég nem írtunk a blogba, pedig ő minden nap ellenőrzi, ezért gyorsan összekaptam magam és jelentkezem.
A hallgatás oka az, hogy eljött látogatóba két nagyon jó barátunk, Sanyi és Gyula, velük vagyunk, vagyok elég sokat, így nem jut idő az írásra.
Kedden hajnalban jöttek (elkértük a házibácsi Audi kombiját, azzal mentünk ki értük, rém menő...), azóta voltunk Bostonban, bejártuk a belvárost alaposan (egész nap szitált az eső, de hát értük mindent!), elmentünk Salembe, ahol anno a sok boszorkányt megégették/felakasztották, megnéztük az óceánparton a világítótornyot és nagyon finom halakat ettünk, sétáltunk a Harvardon és ettünk a menzáján, szerveztünk a tiszteletükre bulit, megnéztük a Harvard múzeumát (nagyon durva, hogy egy egyetemi múzeumban lehet látni Picassot, Moholy-Nagyot, Whistlert, Rodint...), ettünk hatalmas hamburgert sült krumplival - szóval szép az élet, sej. Remélem ők is jól érzik magukat (főleg, hogy Peti minden reggel valami válogatott ratyi zenével ébreszti őket, pl. Álmaimban Amerika az A.D Stúdiótól...).
Szerdán átmegyünk New Yorkba, vasárnapig ott bandázunk velük, szóval majd csak utána jelentkezem újra, feltöltöm a képeket, amiket ez alatt a 2 hét alatt készítünk.

Helyreigazitas...
A rend kedveert azert megemlitenem, hogy a fenti programok alatt en spec. az egyetemen voltam. (Peti)

Tudományos csoki

Muszáj megírnom, hogy tegnap mennyire klassz előadáson voltam. Már talán írtam korábban, hogy hétfő esténként egy Science and Cooking nevű előadássorozat van a Harvardon, ami azt jelenti, hogy minden héten meghívnak egy-egy híres séfet, cukrászt, csokikészítőt, borászt stb., aki a szakterületéről mesél, bemutatót tart és előtte egy-egy itteni kémia prof. beszél a folyamatok tudományos hátteréről, de teljesen közérthető módon.
Tegnap a csoki volt a téma, egészen biztos voltam benne, hogy elmegyek:). Már akkor tudtam, hogy megérte végigállni a sort, mikor az előadóba belépve láttam kis tányérokon kikészítve a kóstoló falatkákat...
A tudományos téma most a hő volt, a hőmérséklet változtatásával hogyan lehet az ételben (csokiban) lévő kristályokat megváltoztatni és ezáltal a szerkezetét alakítani. Az előadó pedig Enric Rovira, egy barcelonai csokoládékészítő mester volt.
Nagyon lelkesen és helyesen beszélt a csokikészítésről, szeretem, ha valaki lelkesedik a szakmája iránt. A kis tányérkákon megkaptuk a kóstolókat is, amikor pedig ott tartott, mondta, hogy melyiket együk meg, melyikről beszél éppen. A kakaóbab nagyon ízlett! Persze a különböző bonbonok, csokifalatok is...
A tudományos ismertetőn túl mesélt arról, őt mi inspirálja - ennél a résznél szó szerint tátva maradt a szánk (barcelonai épületek, az égitestek - ez szerintem egészen gyönyörű, más spanyol művészek), mutatott esküvőre készített csokitortát (nézzétek meg, zseniális!), és arról is mesélt, hogyan kísérletezik régi édességek új receptjeivel (hogy a csokoládé íz még intenzívebb, a végeredmény pedig egészségesebb legyen).
A szokásos másfél óra helyett picivel több mint 2 óra volt az előadása, de ezt senki sem bánta:).
Most már hivatalos indokom is van, miért kellene újra elmennünk Barcelonába.

NYC képek

Rég nem írtam semmit, ennek az az oka, hogy semmi említésre méltó nem történt velünk. Peti szorgosan jár iskolába, nő szépen a feje. Én szintén járok az előadásokra, főzök, sütök, barátkozom.
Jövő héten kezdődnek a sorozatok új évadjai, azokat eléggé várom (amit szeretek: How I met your mother, The big bang theory, Criminal minds, CSI New York, meg lesz pár új, azokba is belenézek). Ez most úgy hangzik, mintha folyton tévéznék, ami egyrészt nem igaz, napi 1 óra szerintem nem vészes, másrészt most mindenre van időm, adok a kultúrának is:).
És hogy a lényegre csavarodjak: végre letöltöttem a kameráról a NY-i képeket, élvezzétek!

Kincs

Pénteken buliban voltunk. A házigazdák ki akarták dobni ezeket a kincseket, de szerencsére Petivel észrevettük és hazahoztuk!!! Most már naponta tudunk gyakorolni!

Világváros

Készítettem a boltból hazafelé pár képet a közeli utcákról, ahol nap mint nap járkálunk (a Harvard közelében azért ennél nagyobb élet van, de onnan 5p-re, ahol lakunk, már kevésbé világvárosias...).

A metrótól hazafelé vezető utca

A bal oldali piros fa a kedvencem

Buena Vista Park

A mi utcánkban

 Balról a második, fehér épület

Pecó

Végre megjött Peti gépe, így ki tudtam nyerni a fényképezőből a képeket (a másik laptopon betojt a kártyaolvasó). Szóval első körben a lakáskánkat csodálhatjátok meg: lakás képek

Corner office

Érdekes dolog történt nemrég: Felhívott a látogatásommal kapcsolatos ügyeket intéző hölgy, hogy menjek be, mert szerzett nekem egy irodát. Wow! Ezen nagyon meglepődtem, mert állítólag a felsőbb éves PhD hallgatók is csak egy kis asztallal rendelkeznek a pincében. Igaz ugyan, hogy osztoznunk kell rajta egy svájci vendég proffal, de ez számomra nem von le az értékéből, mert eddig 1, nem láttam bent sokat, 2, jófej, és hasonló területen dolgozik, mint én, csak ő inkább "elmélész", 3, civilben hegymászó, és jobbnál jobb Mammut cuccai vannak. DE, ezután jött csak az igazán nagy dolog! Kiderült, hogy nem más volt az előző lakó, mint a szupersztár professzor, a Clarke medál első női elnyerője, Susan Athey. Ráadásul még technikailag el se hagyta az egyetemet (sajnos a Stanfordon folytatja), már egy hete ott ülök az irodájában. Sőt, a titkos forrásaim szerint, az iroda kifejezetten értékesnek számít, mivel az épület sarkán van, és ott általában mindenhol csak a legmenőbbek kapnak irodát. Ez tényleg így van? Eddig ahol dolgoztam, ott vállalati kultúra, mint olyan, nem volt, így eddig ez rejtve maradt előttem.

Apró érdekesség, hogy nem lehet ablakot nyitni!!! Meg vannak ezek őrülve? Persze, be lehet kapcsolni a légkondit, ami remek mesterséges levegőt fúj be, vagy ennek alternatívájaként a folyosón lévő állott levegőt szagolni. Még valami: nincs tábla. Nem tudom, lehet, hogy Susannak nem volt rá szüksége, de nekem azért néha jól jönne.

A héten bekövetkezett az is, amitől rettegtem: MS Office terméket kellett használnom. Emiatt fogtam magam, és otthagytam a szuperfancy irodát, és lementem a pincébe, a phd labbe, bízva abban, hogy az ottani számítógépeken van ilyesmi. Nem tudom, lehet, hogy velem van a baj, de nekem valahogy sokkal jobban tetszett az a hely... Azt hiszem, inkább az való hozzám. Ha tudok szerezni esetleg egy szekrényt, vagy egy zárható fiókot, ahol tarthatok pár dolgot, akkor lehet, hogy inkább átköltözöm. Meg azért elég menő visszamondani egy corner office-t, nem? :)

Itt van az ősz (valahol)...

Túl vagyunk az első iskolahéten és Peti még egyszer sem jött úgy haza, hogy na irány haza:). Az ő benyomásairól majd ő (valamikor) beszámol, én elmondom, nekem milyen hetem volt.

Először is, élvezem, hogy minden megvan már a lakásban, amire szükségünk volt (jó, még egy mérleg kellene, ami g-ban is mér, mert felfedeztem egy új blogot, ahonnan sokat tudnék sütni, ha ki tudnám mérni a hozzávalókat, ill. egy quiche forma is jó lenne, de anélkül még picit tudok élni). Most már szinte naponta sütök kenyeret, boltban nem veszünk egyáltalán. Tegnap annyira jó ropogós szélűt hoztam össze, hogy nem bírtam abbahagyni, hasfájásig ettem.

Én is járok órára! Mint hozzátartozó, bejárhatok pár órára (innen lehetett választani) és nem, nem az ógörög irodalmat választottam, bármennyire is csábított, hanem egy alap közgáz órát (Principles of Economics), jó lesz frissíteni az emlékeket (ráadásul egy szupersztár tartja és a Harvard egyik legszebb épületében vannak az órák:) - mi kellhet még?). Szóval elmentem az első órára szerdán, nagyon jól ad elő a fazon. Az óra végén odamentem hozzá megkérdezni, hogy járhatok-e az előadásaira (ez a hivatalos út) és azt mondta, természetesen:)! Nem bírt nemet  mondani nekem:). Heti 3x lesz óra, ma megvolt a második, aminek a végén készítettem nektek pár képet (bocs, elég sötét volt bent, itt jobban meg tudjátok nézni - az utolsón Ő látható (hátulról), amint mentünk ki az épületből):

Szerettem volna angolt is tanulni, ezért keresgéltem tanfolyamokat is. Találtam egy iskolát, elmentem szintfelmérőre, de sima nyelvtan óra nincs nekem, azt mondták, túl advanced vagyok:). Viszont van egy klassz, ami nagyon tetszik: amerikai közmondások, szleng és mindennapi angol. Ez a hónap végén kezdődik, nagyon kíváncsi vagyok.

Amúgy minden zsír velünk, még mindig nagyon meleg van, ezért kénytelenek vagyunk sok fagyit enni. Csók

IKEA és Ben Affleck

A hétvége elég jól sikerült, bár hivatalosan még most is az van, tekintve, hogy a mai nap ünnepnap.
Szombat estére meghívtuk Lacit és Orsit (Peti kollégája az egyetemen és a felesége), illetve egy gimis évfolyamtársnőmet, Emőkét és a férjét kerti sütögetésre. Emőkével az érettségi óta nem találkoztunk, de gyakorlatilag semmit nem változott. Vicces, hogy itt futunk össze újra (egy itteni kórházban gyerekorvos). Nagyon jót ettünk, kártyáztunk, beszélgettünk.

Tegnap pedig elmentünk az IKEÁba. A szomszédok a házból elutaztak a hosszúhétvégére (nagyon jó fejek voltak, minket is hívtak, de addigra már egy csomó programot szerveztünk, szóval fájó szívvel, de nem mentünk velük Maine-be, ahol egy tóparti házat béreltek ki...). Viszont felajánlották, hogy ha szeretnénk, használjuk az autójukat. Tényleg nagyon jó fejek. Szóval éltünk a felajánlással és elmentünk az IKEÁba. Ami egy ponton végzetes hibának bizonyult. Mikor lehajtottunk az autópályáról, gigantikus dugóba kerültünk. Mint kiderült, rajtunk kívül még a fél államnak támadt az a remek ötlete, hogy a sulikezdés előtti hosszúhétvégén elmegy oda. Mintegy fél óra alatt megugrottuk a kb. 300m-t és a parkolást és hipi-hopp bent is voltunk. Innen mer nem volt nagy gáz, főleg, hogy ingyenes volt az étterem, szóval egy nagy ebéddel kezdtünk, utána pedig vettünk egy csomó mindent a konyhába, nappaliba és a hálóba. (Az egész IKEA ötlet onnan jött, hogy itt csak egy dupla takaró van, viszont az nekünk válóok lenne - egész éjjel harcolnánk a takaróért, az biztos. És mivel már kezd hűvös lenni éjszakánként, gondoltuk ideje tenni valamit a házasságunk érdekében és venni két különálló takarót.)

És hogy miért szerepel Ben Affleck a címben? Megtudtuk, mi a második keresztneve:)! Csók!

Kenyér

Megsütöttem életem első kenyerét!!!
Már otthon is gondolkoztam kenyérsütésen, de nem nagyon volt ilyesmire időm, szóval maradt a Spar. Viszont legutóbb beszélgettünk róla Laciékkal, hogy ők szoktak sütni, van is gépük, de most nem nagyon használják - így rém pofátlanul elkértem tőlük és kipróbáltam tegnap. Szuper izgatott voltam, mert szeretek sütni, a kenyeret pedig nagyon-nagyon szeretem. Rengeteg receptet átnéztem a neten, kiválasztottam a szerencsés nyertest, megvettem minden szükségeset (alig kell pár dolog hozzá) és nekiálltam. Igazából csak be kel tenni az alapanyagokat a gépbe és elvégez mindent. Ezen a ponton kicsit irigykedtem is rá, mert keleszteni-dagasztani nagyon szeretek és most ugye ezt is elvette tőlem a gép (majd bosszút állok), kicsit mellőzöttnek éreztem magam. Mikor elkezdte sütni, olyan illatok jöttek a konyhából...! A végeredmény egy finom és illatos vekni lett, kb. fél kilós, és amiről tudom, hogy mi van benne:

Amit még csiszolok a művön: a héja nem elég ropogós - megnézem milyen, ha sima sütőben sütöm. Illetve lehetne nagyobb is a drága, egy este alatt benyomtuk majdnem az egészet.