Ma az MIT-n jártunk. Márk barátunk ott dolgozik (elméleti fizika PhD hallgató) és legutóbb, mikor találkoztunk mondta, hogy szívesen megmutatja az egyetemet. Ugyan fél éve már itt lakunk, de soha nem jártunk még az MIT-n, szóval nagyon szívesen mentünk.
Az az egyetem is jó sok épületből áll, de azok kicsit modernebbek, mint a Harvardon, van pár kifejezetten klasszul kinőző új épület (pl. Stata Center - nekünk ez nagyon tetszett, majd nézzétek meg a fényképeket), de nekem leginkább a belső részek tetszettek: vicces színes székek, klassz műalkotások vagy tudományos újdonságok kiállítva, sok-sok pad és kanapé, és még több tábla a folyosókon a termek, irodák előtt, ahol együtt gondolkozhatnak a diákok. Nagyon inspiráló a közeg, itt is az volt a legfőbb benyomásom, mint a Harvardon, hogy annak, aki itt tanul, semmi más dolga nincs, mint tanulni, ehhez minden segítséget megkapnak az egyetemisták.
Mellékesen az egyik könyvtárban egy Rodin szobor van kiállítva, a parkokban láttunk többek között Henry Moore szobrokat, van Picasso is, és ezek csak úgy elszórva az egész egyetemen, semmi nagy felhajtás körülöttük.
A főépületen végigfutó folyosónak az a neve, hogy a végtelen folyosó, tényleg iszonyú hosszú és az a különlegessége, hogy anno úgy tervezték, hogy bizonyos napokon a Nap a folyosó egyik oldalán keljen fel és a másik oldalán nyugodjon le. Stonehenge mintájára MIThenge-nek is hívják.
Megnéztük az elméleti fizika tanszéket is, ahol Márk dolgozik, iszonyú jól néz ki az épület, a padlón Sol LeWitt alkotásai, nekem ezek is tetszettek, főleg ebben a közegben. Mondta Márk az egyik iroda előtt, hogy ha oda bekukucskálunk, egy Nobel-díjast láthatunk, mi persze jól be is néztünk és láttuk is őt:).
Ebéd után még lementünk a föld alá is: az összes épületet összeköti egy föld alatti folyosó-hálózat, szerintem nagyon izgalmas, jót keringtünk, de azért utána feltörtünk és hazajöttünk.
Fényképek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése