D-day

Csomagok összepakolva, súlykeret maximálisan kihasználva, háziaktól elköszönve (kaptam az útra csokit:)), lelkem megerősítve, hogy férj nélkül leszek egy darabig, búcsúebédre készen.
Holnap negyed 2-kor száll le - elvileg - a gépem, utána várom, hogy találkozzam veletek!!! Az utolsó puszik innen.

Búcsú a háziaktól

Tegnap este a háziak, Tom és Ying és Asli, John és Ozzie elbúcsúztattak egy - szokás szerint - fantasztikus bbq-val. Annyi étel készült, hogy még ma is összejövünk morzsapartira:).
Holnap indulok haza.

Láttunk bálnát, láttunk bálnát, láttunk bálnát!

Szombaton annyira izgatott voltam, hogy megyünk bálnát nézni, hogy aludni sem bírtam:). De azért valahogy elment a reggel, összekészülődtünk és elmentünk Gloucesterbe, ami tőlünk északra egy kis tengerparti város, szerintük a világ "bálnanéző fővárosa". Hát persze. Sétáltunk egyet, élveztük a gyönyörű tavaszt, majd felszálltunk a hajóra (izgatottságom a tetőfokán...). Kb. 3/4 órát hajóztunk, mikor a hajón lévő túravezető szólt, hogy no, ott az első bálna. És innentől kezdve kb. 10-15-ször láttunk bálnát: nem jöttek túl közel, de még így is érzékelhető volt, hogy milyen hatalmas állatok. Először arról lehetett észrevenni őket, hogy kifújják a levegőt a víz felszínén, majd láttuk a hatalmas hátukat és a farkukat. Megmondom őszintén, az első pár alkalommal a számat sem tudtam becsukni, akkora élmény volt. És hogy igazán szirupos legyen a sztori, még delfineket is láttunk! De nem egyet-kettőt, hanem legalább tízet és jó sokáig jöttek a hajónk mellett, egyikük még egy nagyot ugrott is, mint a filmeken! Örök élmény marad.
Hajózás után beültünk egy étterembe homárt enni, mert ugye ahol tenger van, ott friss tengeri étel is van, majd hazajöttünk hullafáradtan, de valóban életre szóló élményekkel.
Pár képet készítettünk, bár nem igazán tudtunk egyszerre csodálkozni és fényképezni is.

Ui.: akit részletesen érdekel, ilyen bálnákat láttunk: csukabálna (fin whale), déli csukabálna (minke whale) és hosszúszárnyú bálna (humpback whale). A delfinek pedig atlanti fehérsávos delfinek voltak. És velük hajóztunk.

7 nap

Pontosan egy hét múlva indulok haza.
Nagyon-nagyon furcsa volt idejönni és most, mire megszoktam az itteni életünket, ugyanolyan furcsa lesz hazamenni. Persze otthon nem az ismeretlen vár minket, szóval könnyebb lesz sokkal, ráadásul a család és a barátok, azaz ti már vártok minket:). És persze sok időm nem lesz mélázni azon, hogy érzem magam, mert ugye júniusban így is, úgy is felfordul az életünk.

Hogy mi fog hiányozni innen?
A nyugis életünk. Nem stresszeltem magam munkával, nem kellett este 7-8 után még bevásárolni szaladni, a hétvége két napjába belesűríteni a sportot, kikapcsolódást, házimunkát, barátokat és rokonokat.
A kettőnk nyugis élete. Itt tényleg csak ketten voltunk egymásnak (majd egy idő után pár új barát, de legtöbbször csak mi ketten voltunk egymásnak). És ez működött. Eleinte kicsit tartottam ettől, de nem öltük meg egymást, nem szeretjük kevésbé egymást, sőt:).
A kisvárosi élet. Az, hogy az Amazon csak leteszi a házak elé a csomagokat (be sem csöngetnek) és senki nem viszi el azokat onnan. A kertesházas környék. Persze ez csak úgy jó, ha van a közelben egy nagyváros is, mert azt hiszem, ha csak ez a Cambridge-i lét lenne, megkaparnám magam egy idő után a nagy nyugalomtól. Azért jó hely Újlipótváros, na.
Az angol. Az, hogy itt általában jól beszélnek az emberek angolul, lehet sokat tanulni és a TV-ben, moziban is angolul mennek az angol nyelvű műsorok.
Az egyetem. Peti ugyan minden nap rettenetesen fáradtan jön haza, de látom rajta, hogy mennyire élvezi ezt a fajta leterheltséget, hogy van értelme minden nap bemenni, hogy sokat-sokat tanul és rengeteg kihívás éri. Neki ez kell és ezt otthon ilyen mennyiségben és minőségben nem kapta meg. Hát most megkapta:). Én pedig szeretem az egyetem régi épületeit, az ablakokat, a Yard-ot, ahol nagyon helyes színes székek vannak kint tavasztól őszig és azt, hogy mennyire komolyan veszi magát ez az egyetem.
A közlekedési kultúra. Mert itt van ilyen. A biciklisekre nagyon-nagyon vigyáznak, de a gyalogosokra még jobban. Még a zebra közelében sem vagyok, de már megállnak és nem dudálnak, nem hajtanak át rajtam, hogy kicsit megsürgessenek, és amint átmentem, nem hajtanak el mögöttem padlógázzal, hogy a menetszél picit még megcsapjon. Otthon majd résen kell lennem.
A szelektív szemétgyűjtés. Komolyan veszik és az jó érzés, hogy nem csak a látszat kedvéért van kerületenként pár szelektív sziget, ahova csak az élharcosok viszik el a szemetüket, hanem minden házban, minden középületben, minden boltban...
A szolgáltatások színvonala. Ha időpontom van az orvoshoz, akkor 5 perc késés után exkuzálják magukat. Ha bemegyek a boltba, köszönnek (nekem már ennyi is elég lenne Magyarország után). Megkérdezik, segíthetnek-e, ha kell, magamra hagynak, ha kell, adnak tanácsot. A bankban név szerint üdvözölnek, pedig nem belőlünk élnek. Ha három embernél több áll sorba, már jön valaki és elkezdi kérdezgetni, ki milyen ügyben áll ott, hátha tudnak gyorsan segíteni. És ezek nem extra dolgok, nem kell erre plusz ember, nincs plusz költsége, csak odafigyelnek, mert tudják, hogy ettől lesz több ügyfelük, ettől lesz a hó végén fizetésük.
A tengeri halak és herkentyűk. Erre nagyon vágytam korábban: egy olyan országban élni, ahol van friss tengeri hal, nem csak fagyasztott lazac és hekk. Ez nagyon fog hiányozni.
New York közelsége:).
Az akciók. Ha itt valamitől szeretnének megszabadulni, akkor úgy is cselekszenek: nem vágnak hozzánk nagy kegyesen 10-15-20% engedményt, hanem tényleg nagy kedvezményeket adnak (nemrég vettem egy táskát, -70%).
A szárítógépünk. Ez egy jó dolog.
A Ben & Jerry's fagyi. A héten 4 dobozzal vettünk, búcsúajándékként:).

Szóval ezek. Biztos van még ezer dolog, amit kihagytam és persze van ugyanannyi, ami nem fog hiányozni. De klassz kis majdnem egy év volt, nem mondom, hogy nem lesz több ilyen. De most nagyon jó lesz hazamenni és visszarendeződni és fészket rakni és élvezni, hogy ti újra velünk lesztek.

Ui.: ha tudtok eladó autót, szóljatok!!!

Hírek

Szerettük volna megköszönni, hogy ilyen sokan gondoltatok ránk tegnap, nagyon jól esett! Többet mi sem tudunk, mint amit az otthoni média is közöl. Még mindig meg vagyunk döbbenve...

Ezen kívül - nem elég ez? - szerencsére nincs újság, csak annyi, hogy tegnap láttam az egyik szomszédos utcán sétálni egy pulykát (!), amit ma a szemben lévő kertben is láttak. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy csehszlovák tv-filmben lennék.

És vigasztalóul egy kép (ez még akkor készült - vasárnap este - mikor még nem volt mi miatt vigasztalódnunk, hacsak amiatt nem, hogy 2 hét múlva megyek haza):

Még nem dőlt el, ki a nyertes, ráadásul lehet, hogy új versenyzők jelentkezését is elfogadjuk:).

Anna és Márk

Most már szinte minden hétvégén találkozunk "a bandával", nem csak miattam természetesen, mindenki szétszéled a nyárra májusban, júniusban, de a lényeg, hogy jó sokat vagyunk együtt. Szombat este Anna és Márk hívott meg magához minket az MIT-ra, illetve a kampuszon lévő lakásukba.

Először sétáltunk egyet az egyetemen, illetve nem is, először szívtunk egy nagyot a tömegközlekedéssel (igen, van a BKV-nál is lejjebb): nem járt a metró, így pótlóra zsúfolódtunk fel (ami viszont legalább ingyenes), majd egy másik busszal csühögtünk 2 egész kilométert (az útvonaltervező tömegközlekedéssel 11 percre hazudja az utat) mintegy fél órán át, de sebaj, ez nem törhet meg minket. Szóval sétáltunk az egyetemen, ahol is elkapott minket egy nem egészen százas fazon, aki érdekességeket akart nekünk mutatni, de tette mindezt olyan stílusban, hogy nem tudtuk, kandikameráznak minket vagy inkább sírjunk. De kiszabadítottuk magunkat, hazamentünk Márkékhoz és jött a habzsidőzsi: paprikás csirkét készítettek tejfölös nokedlivel és ubival...mikor a nokedlit megláttam, elmorzsoltam pár örömkönnyet. Utána még lefojtottuk mindezt egy kis almáspite-fagyi egységgel és szuszogtunk. 

Sajnos sok kép nem készült, de beteszek ide kettőt:

- Peti egyik kedvence az MIT-n, illetve ez konkrétan az elméleti fizika tanszéken: nagyon sok helyen vannak ilyen gondolkozós, megbeszélős helyek, amik a termeken kívül, a folyosókon vannak és csak arra várnak, hogy órák után/között itt beszéljék át az okosok a munkájukat, feladataikat

- ez pedig csak szimplán vicces, de az benne a komoly, hogy ez nem vicc:

Dolce vita

Ha az ember lányát (és fiát) a jó sorsa olyan helyre veti, ahol van friss tengeri hal, akkor ott sokat kell friss tengeri halat enni. És mi azt nagyon szeretjük. Ezért, ha hallunk egy jó (és megfizethető) helyről, azt igyekszünk kipróbálni.
Így történt ez most hétvégén is: már sokat olvastunk egy tengeri halasról, ahol amúgy lehet kapni homáros szendvicset is (nem bonyolítják túl a dolgot a fiúk, egyféle szendvics van, tetszik, nem tetszik) - sikerült összehozni a társaságot és elmentünk.
A szendvics valóban nagyon finom volt, jó sok homár husival, szóval aki erre jár, érdemes kipróbálni:)!

Utána - kihasználva, hogy Peti elszakadt az íróasztalától - sétáltunk egy kicsit hazafelé, ugyan meleg még nem volt, de sütött a nap és ettől (plusz hogy hétvége volt) olyan jó hangulata volt mindenkinek a városban.

Mára viszont egyértelműen megjött a tavasz, kb. 20 fok van, az órám után ki is ültem picit olvasni a Harvard Yardra, mert kikerültek a vicces színes székek és örömmel jelentem, az első napon tartózkodásom alkalmával sikerült is azonnal kicsit lepirulnom (nyak, mellkas). De nem bánom, tavasz van, nyílnak a virágok, egyre több madár hajlandó visszaköltözni és amúgy is szép az élet:)!

Visszaszámlálásos bulik

Nagyon drágák a barátaink, azt állítják, hiányozni fogunk nekik, ha hazamegyünk:). Mivel én hamarosan indulok, már csak pár hét van hátra, ezért egyre több programot szervezünk együtt, hogy addig is minél többet találkozzunk.
A héten az első kedden volt, amikor is Orsi és Laci hirtelen felindulásból vacsira hívták magukhoz a társaságot. Egyrészt nagyon jót ettünk (nem utolsó szempont), másrészt nagyon jót beszélgettünk, immár kilencen, ugyebár a 3 hónapos Abigéllel kibővülve. Készítettünk pár fotót:

Peti, Márk, én, előttem Anna, Erika, Jancsi, Orsi és Laci (Abigél itt még aludt)

Erika és a frissen ébredt

Abigélt persze roadshow-ztattuk, itt Annával hallgatnak okosan valakit

Rákönyökölt a pultra

A keddi buli után a szokásos heti lányos összejövetelünket is megtartottuk a soros cukrászdában (itt sajnos nagyon jók vannak), ahol jelentem áfonyás cheescake-et ettem ÉS ha ez nem lett volna elég, a kedvenc fagyisom, Ben and Jerry's is ingyen fagyit osztott az egyik kis utcában, szóval még azt is rátoltuk a sütire, ma rá sem bírok nézni édességre.

In memoriam

Két napja meghirdettem, ma eladtam a szépséges kis biciklimet (és amekkora szerencsém volt, hirdetés nélkül elvitte a vevő a bukómat és a lakatomat is).
Ezt a bejegyzést az ő emlékükre írtam:).

A bbq-szezon hivatalosan is megnyílt

Azt szeretem a háziakban, hogy nem bonyolítják túl az életet. Vasárnap Tom és Ying írtak egy e-mailt, hogy ők este bárányt sütnek a grillen, ha van kedvünk, csatlakozzunk. Persze Johnéknak és nekünk is volt:). Gyorsan le is osztottuk, hogy ki mit visz a hús mellé és pont. 6-körül elkezdtünk sütögetni és 8-kor már teli hassal jöttünk fel.
A bárány mellett volt sügér és kolbász; a zöldség John és Asli érdeme volt, készítettek sült paprikát, brokkolit, kelbimbót (az új kedvenc zöldségem), spárgát, padlizsánt (régi kedvencem) és ananászt, mi pedig a desszertet vittük: gyümölcssalátát készítettem eperből, ananászból, szőlőből és áfonyából, hozzá pedig juharszirup és kétféle fagyi volt.
Még nem tudom, mit fognak szólni a szomszédok otthon, de muszáj lesz egy grillsütőt beüzemelnem a teraszon, annyira jó dolog!

Békésen sütögetünk

Tom és John

Ying 

Kicsit elfajultak a dolgok a végére, le kéne tisztítani a rácsot

A végeredmény, a desszertről nem készítettem képet, inkább csak ettünk

Húsvét és itt a tavasz

A Húsvétot (azon belül is a locsolkodást) gyerekkoromban nem szerettem, mert Anyukámék nem szerették - mindig elmen(ekül)tünk kirándulni a locsolók elől. Aztán megismerkedtem Petivel, aki viszont szeretett volna meglocsolni, meg is teszi minden évben azóta is és szépen megszerettem a locsolást (meg is sértődnék, ha egy évben kimaradna!). Ráadásul ő mesteri fokozatra fejlesztette a dolgot, minden évben mást talál ki, volt már vízipuska, szódásszifon, vödör víz az ágyban, kancsó jeges víz...idén humánus volt és "csak" egy pohár vizet kaptam a fejemre:).
Egyébként itt nem egy nagy ünnep a Húsvét, nincsenek zárva az üzletek sem (persze itt szinte soha sincsenek, csak Hálaadás és Karácsony napján), a hétfő is munkanap. És persze itt nem esznek főtt sonkát tojással és kaláccsal, de azért nekünk a hagyomány miatt kellett, ezt a fejembe vettem. Ezzel csupán pár gond volt: itt nem lehet kapni (vagy legalábbis én nem találtam) finom házi sonkát és a sütőm nagyon ratyi, amiben semmit nem lehet sütni, kalácsot főleg nem - de persze ez engem nem riasztott el, vettem szeletelt sonkát és sokat jártam, de találtam kalácsot is:

A Húsvéttal együtt a tavasz is megérkezett, gyönyörű napsütés van és 10-15 fok már egy hete, az első tavaszi virágok azonnal elő is bújtak, ahogy leolvadt róluk a hó: