Búcsú a háziaktól

Tegnap este a háziak, Tom és Ying és Asli, John és Ozzie elbúcsúztattak egy - szokás szerint - fantasztikus bbq-val. Annyi étel készült, hogy még ma is összejövünk morzsapartira:).
Holnap indulok haza.

Anna és Márk

Most már szinte minden hétvégén találkozunk "a bandával", nem csak miattam természetesen, mindenki szétszéled a nyárra májusban, júniusban, de a lényeg, hogy jó sokat vagyunk együtt. Szombat este Anna és Márk hívott meg magához minket az MIT-ra, illetve a kampuszon lévő lakásukba.

Először sétáltunk egyet az egyetemen, illetve nem is, először szívtunk egy nagyot a tömegközlekedéssel (igen, van a BKV-nál is lejjebb): nem járt a metró, így pótlóra zsúfolódtunk fel (ami viszont legalább ingyenes), majd egy másik busszal csühögtünk 2 egész kilométert (az útvonaltervező tömegközlekedéssel 11 percre hazudja az utat) mintegy fél órán át, de sebaj, ez nem törhet meg minket. Szóval sétáltunk az egyetemen, ahol is elkapott minket egy nem egészen százas fazon, aki érdekességeket akart nekünk mutatni, de tette mindezt olyan stílusban, hogy nem tudtuk, kandikameráznak minket vagy inkább sírjunk. De kiszabadítottuk magunkat, hazamentünk Márkékhoz és jött a habzsidőzsi: paprikás csirkét készítettek tejfölös nokedlivel és ubival...mikor a nokedlit megláttam, elmorzsoltam pár örömkönnyet. Utána még lefojtottuk mindezt egy kis almáspite-fagyi egységgel és szuszogtunk. 

Sajnos sok kép nem készült, de beteszek ide kettőt:

- Peti egyik kedvence az MIT-n, illetve ez konkrétan az elméleti fizika tanszéken: nagyon sok helyen vannak ilyen gondolkozós, megbeszélős helyek, amik a termeken kívül, a folyosókon vannak és csak arra várnak, hogy órák után/között itt beszéljék át az okosok a munkájukat, feladataikat

- ez pedig csak szimplán vicces, de az benne a komoly, hogy ez nem vicc:

Visszaszámlálásos bulik

Nagyon drágák a barátaink, azt állítják, hiányozni fogunk nekik, ha hazamegyünk:). Mivel én hamarosan indulok, már csak pár hét van hátra, ezért egyre több programot szervezünk együtt, hogy addig is minél többet találkozzunk.
A héten az első kedden volt, amikor is Orsi és Laci hirtelen felindulásból vacsira hívták magukhoz a társaságot. Egyrészt nagyon jót ettünk (nem utolsó szempont), másrészt nagyon jót beszélgettünk, immár kilencen, ugyebár a 3 hónapos Abigéllel kibővülve. Készítettünk pár fotót:

Peti, Márk, én, előttem Anna, Erika, Jancsi, Orsi és Laci (Abigél itt még aludt)

Erika és a frissen ébredt

Abigélt persze roadshow-ztattuk, itt Annával hallgatnak okosan valakit

Rákönyökölt a pultra

A keddi buli után a szokásos heti lányos összejövetelünket is megtartottuk a soros cukrászdában (itt sajnos nagyon jók vannak), ahol jelentem áfonyás cheescake-et ettem ÉS ha ez nem lett volna elég, a kedvenc fagyisom, Ben and Jerry's is ingyen fagyit osztott az egyik kis utcában, szóval még azt is rátoltuk a sütire, ma rá sem bírok nézni édességre.

A bbq-szezon hivatalosan is megnyílt

Azt szeretem a háziakban, hogy nem bonyolítják túl az életet. Vasárnap Tom és Ying írtak egy e-mailt, hogy ők este bárányt sütnek a grillen, ha van kedvünk, csatlakozzunk. Persze Johnéknak és nekünk is volt:). Gyorsan le is osztottuk, hogy ki mit visz a hús mellé és pont. 6-körül elkezdtünk sütögetni és 8-kor már teli hassal jöttünk fel.
A bárány mellett volt sügér és kolbász; a zöldség John és Asli érdeme volt, készítettek sült paprikát, brokkolit, kelbimbót (az új kedvenc zöldségem), spárgát, padlizsánt (régi kedvencem) és ananászt, mi pedig a desszertet vittük: gyümölcssalátát készítettem eperből, ananászból, szőlőből és áfonyából, hozzá pedig juharszirup és kétféle fagyi volt.
Még nem tudom, mit fognak szólni a szomszédok otthon, de muszáj lesz egy grillsütőt beüzemelnem a teraszon, annyira jó dolog!

Békésen sütögetünk

Tom és John

Ying 

Kicsit elfajultak a dolgok a végére, le kéne tisztítani a rácsot

A végeredmény, a desszertről nem készítettem képet, inkább csak ettünk

Thai

Tegnap ismét a háziakkal vacsoráztunk, isten tartsa meg jó szokásukat, ezúttal thai ételeket készített a földszinti Tom és Ying.
Az előétel kagyló volt és egy isteni finom csípős leves (személyes kedvencem):

A főételek közül az egyikről nem volt időm képet készíteni, mert azonnal nekiestünk: csirke fűszeres pácban, zöldbabbal, a második főétel pedig kb. egymillió fűszerben készült rák:

Mindehhez cidert, sört, fehérbort és egy 140 dolláros vörösbort ittunk, alig mertük megfogni az üveget is, nem volt rossz:):

A dessztert gyümölcs volt fagyival. Nem jöttünk haza éhesen:)!

Museum of Fine Arts Boston

Az egyik barátunk, Orsi művészettörténész (közgazdászból lett azzá!) és amellett, hogy ilyen romantikus foglalkozása van, a bostoni szépművészeti múzeumban dolgozik. A középkor a szakterülete, ami számomra sötét folt, a múzeumokban általában ezt a részt szoktuk átugrani, így egy ideje fűztem, hogy tartson tárlatvezetést és meséljen a kedvenceiről, hátha mégis kedvet kapok ehhez a korhoz is.
Tegnap össze is jött egy kisebb társaság, akiknek idegenvezetést tartott. A múzeumban már voltam korábban, hatalmas az épület is és az anyaga is, de a középkoros termekben még nem jártam, a túlélés érdekben azt itt is kihagytuk. 6 darabot mutatott meg nekünk, olyanokat, amik szerinte valamilyen szempontból érdekesek, és olyan lelkesedéssel és részletesen mesélt egy-egy darabról, hogy valóban még nekem, akit annyira nem hozott korábban lázba egy Krisztus kereszt vagy egy Mária a kis Jézussal kép, még nekem is izgalmas volt és így, hogy sok háttér-információt elmesélt, valóban érdekes a kor.
Szerencsére azt mondta, hogy máskor is hajlandó tárlatvezetést tartani nekünk, akár hétvégén is, így van esély, hogy Peti is tud majd valamikor csatlakozni.
Ma végre kialudtam magam, finom reggeli után vagyok, Peti porszívózik, szóval szép a szombat reggel.

Hosszúhétvége

Nálunk a mai nap is hétvége, illetve ünnepnap, ami nagyon sokat javít a hétfő megítélésén. De ne ugorjunk így előre, gyorsan beszámolok a teljes hétvégénkről.
Tényleg gyors lesz, szombaton semmi érdekes nem történt velünk, én főztem, pakoltam stb., Peti itthon dolgozott, este a Harry Potter és a Titkok Kamrája című opuszt néztem a TV-ben. Szóval ezt a napot gyorsan át is ugorhatjuk.
Vasárnap arra ébredtünk, hogy az időjárás megőrült: iszonyú hóvihar volt - sok hó nem esett, csak pár centi, de nagyon nagy szél volt. Mivel van pár bukó ablakunk, amin remekül megül a hó, ilyenkor olyan a lakás, mintha besötétítettünk volna, nagyon vicces. Természetesen vasárnapra kértük kölcsön a háziak autóját (és jó fej módon ilyenkor mindig oda is adják - egy bazi nagy Audijuk van), így nem hátrálhattunk meg. Elmentünk a GAP outletbe, szerencsére az időjárás miatt nem volt senki (amúgy az utak teljesen tisztára voltak pucolva, de mivel itt szuper bénán vezetnek az emberek, jobb is, ha ilyenkor nem ülnek autóba). Itt szokás szerint jó sokat időztünk - ha Peti hajlandó ruhavásárlásra időt szánni, azokat a ritka alkalmakat ki kell használni. Utána még boltba is mentünk, mert kifogytunk pár dologból és a közelünkben lévő szupermarketben iszonyú drága a zöldség, gyümölcs (és minden más is), szóval megéri elautózni a 10 percre lévő hipermarketbe (főleg úgy, hogy nem a mi benzinünket használjuk...). Mire felcipeltük az összes szatyrot, majdnem végkimerültem. Szerencsére estére ismét volt egy szuper vacsorameghívásunk, a házban az elsőn lakók marokkói vacsit főztek. Na, én azt eléggé szeretem, sajnos kicsit többet ettem, mint kellett volna, egész este nyögtem utána:).
Ma pedig ünnepnap: Presidents' Day van, azaz az elnökök ünnepe. Mint megtudtuk, korábban Washington születésnapján volt az ünnep, de azt módosították február 3. hétfőjére és az összes korábbi elnököt ünneplik ekkor. Persze a boltok nyitva tartanak, szokás szerint. Ja, és ma ezerrel süt a nap, most már igazán eldönthetné az időjárás, mit óhajt. Én a tavaszra szavazok.

Xin Nian Kuai Le

Hétvégén volt a kínai új év, ami nálunk a legnagyobb ünnepnek számít. Ezt persze nem magamtól tudom, hanem kérem felvilágosítottak. A földszinti szomszéd házaspárból a feleség kínai és mivel emellett még jó fej is, meghívtak minket vacsizni szombat estére (és mint utólag kiderült, vasárnap estére is:)).
Szombat este "hot pot" volt, ami egy igazi buli étel, mert a szakács is a társaság része: egy főzőlapot és egy edényt tesznek az asztal közepére, amiben forró alaplé van, ebbe kell beletenni az egyes alkatrészeket pár percre:

Rengeteg alapanyag volt: szalonna, bárányhús, rák, tofu, gomba, rengeteg zöldség, saláták. Ahogy telt az idő  és főtt az alaplé, az úgy vált egyre fűszeresebbé, de annál jobb volt!

Szokás szerint degeszre ettük magunkat. (Nekem a rákhusi és a zöldségek ízlettek leginkább.). 

Próbáltam megtanulni pálcikával enni, de azért még nem vagyok mestere a dolognak, néha csak átdöftem vele az ételt, mikor nem ment és nem volt türelmem. De azért a végére a babszemet és a rizsszemet is meg tudtam fogni!

Ő Ying, a mester, munka közben: 

Szombat este nem csak a háziak, hanem más vendégek is lettek volna a vacsin, de a hóhelyzet miatt ők nem tudtak eljönni, ezért vasárnap is volt egy buli, immár velük kiegészülve (Yingék kínai ismerősei jöttek még) - ó, mi szegények. 

Kínai "gombócok" voltak, ami az új évi nemzeti ételük, tésztába csomagolt rákos-husis-újhagymás-gyömbéres töltelék, isteni finom volt!!! Már elkértem a receptet. A tölteléket a háziak keverték be, mi vendégek pedig töltöttük a tésztát. Végül kb. négymillió gombóc lett, mellette volt disznóhús és a szombatról maradt hot pod is, szóval ismét nem haltunk éhen, sőt, még el is hoztunk gombócot, mert eléggé látszott rajtunk, hogy ízlik (Peti még akkor is lapátolta, mikor már szedtük le az asztalt).

Abigél

Tegnap este barátainkkal találkoztunk: az egyik párnak dec. 24-én született kisbabája, őt mentünk meglátogatni. Abigél nagyon helyes kislány, már átalussza az éjszakát és még minket is elviselt elég sokáig, szóval rendes is:).

Még egy kép: az egyik utcában van egy mini könyvtár, szerintem nagyon-nagyon helyes, csak eddig mindig elfelejtettem lefotózni:

Szomszédok

Tegnap magyar est volt a Buena Vista Park 11. szám alatt. Már régóta esedékes volt egy kis magyar kosztot készíteni a házban lakó 2 másik párnak, és mivel a héten elutazik mindenki karácsonyozni, gondoltam itt a remek alkalom és csaphatunk egy vacsorát.
Húsleves, rántott husi krumplipürével, csikós tokány rizzsel és madártej volt a menü, az üres tálakból ítélve minden nagyon ízlett nekik (sajnos a madártejet mind megették, pedig abból még ma is szívesen toltam volna picit, nokedliszaggatót pedig nem találtam sehol, micsoda ország!). Meg is beszéltük, hogy jövőre többször tartunk közös vacsikat, aminek azért is örülök kifejezetten, mert a földszinti nő kínai, az elsőn lakó török, szóval jobbnál jobb konyhákat ismerhetünk majd meg. Az amerikai barbeque-n már túl vagyunk, az jöhet bármikor, de főleg nyáron, a kertben.
Már csak 5-öt kell aludni és indulunk haza!

Citadella

Tegnap jó kis esténk volt, átjött a "magyar banda" előkarácsonyozoni. Ugyan még messze a Szenteste, de akik terveznek hazautazni az ünnepekre, azok lassan szállingóznak el, egyedül Erika és Jancsi marad, ők dec. 24-ére várják az első kisbabájukat:). Sütöttem muffinokat (mandulás-banános-csokis) és készítettem tojáskrémes, avokádókrémes és sonkás-sajtos szendvicseket. Úgy vettem észre, valamilyen különleges vákuumba kerülhetett a lakásunk, mert viszonylag rövid idő alatt eltűnt a 2 nagy tálca szendvics és a rengeteg muffinból is csak mutatóban maradt pár. Ami nagyon-nagyon kedves volt a többiektől, hogy felköszöntöttek minket Petivel szülinapunk alkalmából - kaptunk egy társasjátékot, Citadella a magyar neve és azonnal játszottunk is egyet. Ugyan egy idő után rámszálltak páran, de azért sikerült nyernem:). Éjjel még sokáig beszélgettünk és mikor mentek el az utolsó egységek, Márk megjegyezte, hogy ez volt élete legfinomabb muffinja - neki el is hiszem, hogy komolyan gondolja (fizikus), azonnal örökbe fogadtam volna.

Pulyka-ünnep

Tegnap Hálaadás volt, ennek örömére szerda óta nincs suli (hogy mindenki hazaérjen csütörtökre) - itt ez az év legnagyobb ünnepe, ilyenkor általában mindenki a családjával van. Mi nem terveztünk semmit, de Peti professzora meghívott minket magukhoz vacsorára - így mégiscsak ünnepeltünk.
Reggel gondoltam elmegyek, veszek egy csokor virágot és egy üveg bort, ahogy ugye az ember elindul egy vendégségbe. A tervvel nem is volt baj, csak a megvalósítással...már akkor gyanút fogtam, mikor az amúgy valamennyire forgalmas utakon sem volt egy autó sem és az amúgy 0-24 nyitva tartó boltok is zárva voltak. Ekkor Rita még nem esett kétségbe, gondoltam OK, a közért nincs nyitva, de ahogy otthon is, ilyenkor azért a kis boltok még elérhetők. Ó, én kis naiv. Semmi. Egy órát gyalogoltam, mire egy 2 nm-es kis virágboltot nyitva találtam, úgy örültem neki, mint a lottó ötösnek. Gondoltam, a nagy kakiból így kint vagyunk, bort majd kérek kölcsön a földszinten lakóktól, a fickó nagy boros. Így is történt, szuper kedvesen választott egy üveggel és még azt sem engedte, hogy kifizessem (itt egy üveg iható bor 20$-nál kezdődik, a 10$-os kategória kb. az otthoni Dankó Pista...).
Este csinibe vágtuk magunkat és elmentünk a profékhoz, itt laknak ők is nem messze (akkora házban, mint mi, csak ők egyedül, nálunk 3 család osztozik a házon). Rém kedvesen fogadtak minket, mintha ezer éve barátok lennénk. Peti professzorának családján kívül volt még egy Harvardos közgáz prof a családjával és egy MIT-s közgáz prof a családjával.
Étel rengeteg volt és nagyon finom volt minden, tradicionális Thanksgiving menü volt: giga méretű pulyka vörösáfonya-szósszal és töltelékkel, krumplipüré, sült hagyma, zöldbab, sütőtök, saláta, desszertnek pedig meleg almáspite fagyival és gyümölccsel. Evés előtt azonban még mondták, hogy náluk az a hagyomány, hogy mindenki elmondja, miért hálás az elmúlt évre visszatekintve. Ez egy nagyon klassz dolog szerintem, átgondoltuk az elmúlt év pozitívumait és abból a legkedvesebbeket megosztottuk egymással. Végre egy ünnep, ami tényleg pozitív, nem valami miatt szomorkodunk, nem valami (vesztes) csatáról megemlékezünk és nem valami vallásos dolog miatt bánkódunk. A többiek is azt mondták, ez a legkedvesebb ünnepük az évben.
Vacsi után nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk nagyokat, bár volt pár nagy dumás, akitől nehéz volt szóhoz jutni, de azért megoldottuk. Az este egyik legjobb megjegyzése: "ne vágja a szavamba, mikor épp közbevágok!":)!

Ruha, Puerto Rico és James

Elég jó kis hétvége volt ez a mostani. Azon túl, hogy nappal kb. 20 fok van és süt a nap, ami önmagában elég nekem, jó kis programjaink is voltak.
Szombaton fantasztikus bizniszt bonyolítottunk, a Gapben mega-giga kedvezmény hétvége volt és mivel Petinek már nagyon fogytán voltak a nadrágjai és valami rejtélyes oknál fogva rá tudtam beszélni, hogy menjünk el, hát elmentünk. Bringával terveztük, de a földszinten lakó nőci, Ying ránk tukmálta az autóját, így azzal mentünk (később jól jött, hogy volt mivel a kargót hazahozni). Nem voltak kevesen, de nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, így belevágtunk és egész ügyesek voltunk, egy kisebb afrikai országnak elegendő ruhával jöttünk el - hogy hogyan visszük majd mindezt haza 2x2 bőröndben a már meglévő cuccainkkal együtt, az legyen egy idősebb és bölcsebb Peti és Rita gondja.
Estére barátokhoz mentünk át, a szokásos magyar csapatból állt a meghívottak listája. Volt pogácsa és somlói, szóval elég jó volt a koszt és még társasoztunk is. Mi még nem ismertük, az a neve, hogy Puerto Rico és nagyon élveztük, bár sokszor a tengerbe veszett a termény... Éjjel nagyon úri módon jöttünk haza: a Harvardnak van egy éjszakai ingyenes (!) taxi szolgáltatása - egy adott területen belül bárhova hazavisz, csak fel kell őket hívni és jönnek. Mi szerencsére pont körön belül lakunk, így boldogság volt!
Ma pedig moziztunk, végre megnéztük az új James Bond filmet - nem állítom, hogy nálam a legjobbak közé tartozik, de abszolút hozza azt, amit ettől a filmtől egy vasárnap este elvárok, ráadásul jó sok londoni képet mutattak, amivel engem bármikor le lehet kenyerezni.

Néma Levente

Ma Dávid unokaöcsém közölte, hogy rég nem írtunk a blogba, pedig ő minden nap ellenőrzi, ezért gyorsan összekaptam magam és jelentkezem.
A hallgatás oka az, hogy eljött látogatóba két nagyon jó barátunk, Sanyi és Gyula, velük vagyunk, vagyok elég sokat, így nem jut idő az írásra.
Kedden hajnalban jöttek (elkértük a házibácsi Audi kombiját, azzal mentünk ki értük, rém menő...), azóta voltunk Bostonban, bejártuk a belvárost alaposan (egész nap szitált az eső, de hát értük mindent!), elmentünk Salembe, ahol anno a sok boszorkányt megégették/felakasztották, megnéztük az óceánparton a világítótornyot és nagyon finom halakat ettünk, sétáltunk a Harvardon és ettünk a menzáján, szerveztünk a tiszteletükre bulit, megnéztük a Harvard múzeumát (nagyon durva, hogy egy egyetemi múzeumban lehet látni Picassot, Moholy-Nagyot, Whistlert, Rodint...), ettünk hatalmas hamburgert sült krumplival - szóval szép az élet, sej. Remélem ők is jól érzik magukat (főleg, hogy Peti minden reggel valami válogatott ratyi zenével ébreszti őket, pl. Álmaimban Amerika az A.D Stúdiótól...).
Szerdán átmegyünk New Yorkba, vasárnapig ott bandázunk velük, szóval majd csak utána jelentkezem újra, feltöltöm a képeket, amiket ez alatt a 2 hét alatt készítünk.

Helyreigazitas...
A rend kedveert azert megemlitenem, hogy a fenti programok alatt en spec. az egyetemen voltam. (Peti)

IKEA és Ben Affleck

A hétvége elég jól sikerült, bár hivatalosan még most is az van, tekintve, hogy a mai nap ünnepnap.
Szombat estére meghívtuk Lacit és Orsit (Peti kollégája az egyetemen és a felesége), illetve egy gimis évfolyamtársnőmet, Emőkét és a férjét kerti sütögetésre. Emőkével az érettségi óta nem találkoztunk, de gyakorlatilag semmit nem változott. Vicces, hogy itt futunk össze újra (egy itteni kórházban gyerekorvos). Nagyon jót ettünk, kártyáztunk, beszélgettünk.

Tegnap pedig elmentünk az IKEÁba. A szomszédok a házból elutaztak a hosszúhétvégére (nagyon jó fejek voltak, minket is hívtak, de addigra már egy csomó programot szerveztünk, szóval fájó szívvel, de nem mentünk velük Maine-be, ahol egy tóparti házat béreltek ki...). Viszont felajánlották, hogy ha szeretnénk, használjuk az autójukat. Tényleg nagyon jó fejek. Szóval éltünk a felajánlással és elmentünk az IKEÁba. Ami egy ponton végzetes hibának bizonyult. Mikor lehajtottunk az autópályáról, gigantikus dugóba kerültünk. Mint kiderült, rajtunk kívül még a fél államnak támadt az a remek ötlete, hogy a sulikezdés előtti hosszúhétvégén elmegy oda. Mintegy fél óra alatt megugrottuk a kb. 300m-t és a parkolást és hipi-hopp bent is voltunk. Innen mer nem volt nagy gáz, főleg, hogy ingyenes volt az étterem, szóval egy nagy ebéddel kezdtünk, utána pedig vettünk egy csomó mindent a konyhába, nappaliba és a hálóba. (Az egész IKEA ötlet onnan jött, hogy itt csak egy dupla takaró van, viszont az nekünk válóok lenne - egész éjjel harcolnánk a takaróért, az biztos. És mivel már kezd hűvös lenni éjszakánként, gondoltuk ideje tenni valamit a házasságunk érdekében és venni két különálló takarót.)

És hogy miért szerepel Ben Affleck a címben? Megtudtuk, mi a második keresztneve:)! Csók!

Víkend

A hétvége ugye a péntekkel kezdődik, szerencsére az duplán jó nap volt: megjött Peti bringája és a hűtő is. Peti bicijét nem bonyolította túl a FedEx, simán letette az ajtó elé a bejáratnál. Már többször láttunk itt ilyet, nem pörögnek azon, hogy ellopják...nagyon örülünk a kis jövevénynek, már össze is szerelte a pincében Peti  és ment vele, azt mondja jó. Az enyémet mára várjuk és akkor irány a nagyvilág!

Nehéz szülés volt, de a hűtő is megjött, azonnal szerelem, végre minden befér. Hát nem gyönyörű:)?

Este gyorsan el is mentünk Laciékkal bevásárolni egy közeli szupermarketbe, ők béreltek autót, ahol gyakorlatilag mindenki spanyolul beszélt, vicces volt. Végre egy hely, ami nem vészesen drága és van nem teljesen zöld gyümölcs is.

Szombat estére a házban lakókat meghívtuk egy magyar vacsira, gulyást főztem és palacsintát sütöttem. Lehet, hogy hazudtak, de azt mondták, nagyon ízlett nekik, volt, aki többször is szedett:). Kérdezték a csipetkére, hogy az mi (Peti mondta nekik magyarul is, hogy csi-pet-ke, had tanuljanak valami hasznosat is), és hogy tényleg azt is én csináltam??? 

A túrós palacsinta nem lett olyan jó, mint otthon, totál más íze van a túrónak, inkább olyan, mintha aludt tejet daraboltak volna fel, de azért elfogyott (szerencsére volt lekváros is). 

Az asztal körül akik ültek: a földszinten lakó pár, Tom (amerikai) és a felesége Ying (kínai), az elsőn (csak a nyáron) lakó nyugdíjas házaspár, Jen (amerikai) és a férje Tony (libanoni), Peti és én, plusz a Tomékat meglátogató család, ahol a férfi amerikai, a nő brazil-japán és a cuki vegyes kisfiuk. Amerikai, mi?

Vasárnap estére Laciékat hívtuk át kártyázni, nagyon sokat beszélgettünk, jó sok bort/sört ittunk és egyébként kártyáztunk is, őket is megfertőztük az ökörkörrel! 3 után mentek el, szóval jól éreztük magunkat. 

Most hétfő délelőtt van, nézzük a magyar-amerikai vízilabda meccset (az első értelmezhető esemény, amit élőben közvetítenek) és várjuk az én kis biciklimet. Ha megjön, szólok!

2 nap, 2 vacsi

Az első nap ugyan korán kezdődött, de klassz volt!
Itteni idő szerint fél 6-kor már felébredtünk, ilyen sem fordult elő velünk túl gyakran, nem is nagyon fog. Elmentünk reggelit venni a közeli szupermarketbe (Shaw's), gyorsan szereztünk egy törzsvásárlói kártyát is (ez mégiscsak Amerika, itt mindenkinek egy rakás kártyája van), majd itthon reggeli, takarítás, pakolás.
Nap közben kaptunk egy esti programajánlatot, ismerőseink laknak a közelben, ők hívtak meg magukhoz estére (nevezzük őket Lacinak és Orsinak, mert ez a nevük).
Szóval napközben takarítás, rámolás, egész jól haladtunk, este pedig át Laciékhoz.
Ők is a közelben laknak, nagyon hasonló házban és lakásban, mint mi. Ez azért nem meglepő, mert itt a környékünkön kb. minden ház egyforma. Az egyik kétszintes, a másik három, az egyik vajszínű, a másik kék, de a lényeg u.az. Ez a miénk (na jó, a földszint és az első emelet nem, és sajnos a BMW sem, de a tetőtér az igen!) - majd teszek fel utcaképet is:

Hajnal egyik náluk voltunk, kaptunk rengeteg hasznos tanácsot, ill. nagyon jót beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat, én is csak egyszer akartam ülve elaludni, otthon már hajnali 6-7 körül járt...
A vasárnap is jól telt, már 8-ig tudtunk aludni. A változatosság kedvéért takarítottunk, rámoltunk, vásároltunk. Estére egy újabb meghívásunk volt (igen, nehéz az élet), a házban lévő másik 2 lakásban lakók hívtak meg minket a kertbe barbeque-zni. Rengeteg volt az étel, a saját bevallásuk szerint is mindig mindenből sokat készítenek az amerikaiak, állandóan túlvásárolják magukat. Ezt mi annyira nem bántuk, na. Volt kagyló, hal, marha és csirkeszárny, köretnek sült paprika, patisszon, kukorica, gomba, hagyma, ananász, barack és saláta, desszertnek 5-6 fajta fagyi és süti. Beszélgettünk, boroztunk, söröztünk, kicsit megáztunk, szóval nagyon kellemes este volt. 
Az első hétvége így elviselhetőre sikeredett:).