7 nap

Pontosan egy hét múlva indulok haza.
Nagyon-nagyon furcsa volt idejönni és most, mire megszoktam az itteni életünket, ugyanolyan furcsa lesz hazamenni. Persze otthon nem az ismeretlen vár minket, szóval könnyebb lesz sokkal, ráadásul a család és a barátok, azaz ti már vártok minket:). És persze sok időm nem lesz mélázni azon, hogy érzem magam, mert ugye júniusban így is, úgy is felfordul az életünk.

Hogy mi fog hiányozni innen?
A nyugis életünk. Nem stresszeltem magam munkával, nem kellett este 7-8 után még bevásárolni szaladni, a hétvége két napjába belesűríteni a sportot, kikapcsolódást, házimunkát, barátokat és rokonokat.
A kettőnk nyugis élete. Itt tényleg csak ketten voltunk egymásnak (majd egy idő után pár új barát, de legtöbbször csak mi ketten voltunk egymásnak). És ez működött. Eleinte kicsit tartottam ettől, de nem öltük meg egymást, nem szeretjük kevésbé egymást, sőt:).
A kisvárosi élet. Az, hogy az Amazon csak leteszi a házak elé a csomagokat (be sem csöngetnek) és senki nem viszi el azokat onnan. A kertesházas környék. Persze ez csak úgy jó, ha van a közelben egy nagyváros is, mert azt hiszem, ha csak ez a Cambridge-i lét lenne, megkaparnám magam egy idő után a nagy nyugalomtól. Azért jó hely Újlipótváros, na.
Az angol. Az, hogy itt általában jól beszélnek az emberek angolul, lehet sokat tanulni és a TV-ben, moziban is angolul mennek az angol nyelvű műsorok.
Az egyetem. Peti ugyan minden nap rettenetesen fáradtan jön haza, de látom rajta, hogy mennyire élvezi ezt a fajta leterheltséget, hogy van értelme minden nap bemenni, hogy sokat-sokat tanul és rengeteg kihívás éri. Neki ez kell és ezt otthon ilyen mennyiségben és minőségben nem kapta meg. Hát most megkapta:). Én pedig szeretem az egyetem régi épületeit, az ablakokat, a Yard-ot, ahol nagyon helyes színes székek vannak kint tavasztól őszig és azt, hogy mennyire komolyan veszi magát ez az egyetem.
A közlekedési kultúra. Mert itt van ilyen. A biciklisekre nagyon-nagyon vigyáznak, de a gyalogosokra még jobban. Még a zebra közelében sem vagyok, de már megállnak és nem dudálnak, nem hajtanak át rajtam, hogy kicsit megsürgessenek, és amint átmentem, nem hajtanak el mögöttem padlógázzal, hogy a menetszél picit még megcsapjon. Otthon majd résen kell lennem.
A szelektív szemétgyűjtés. Komolyan veszik és az jó érzés, hogy nem csak a látszat kedvéért van kerületenként pár szelektív sziget, ahova csak az élharcosok viszik el a szemetüket, hanem minden házban, minden középületben, minden boltban...
A szolgáltatások színvonala. Ha időpontom van az orvoshoz, akkor 5 perc késés után exkuzálják magukat. Ha bemegyek a boltba, köszönnek (nekem már ennyi is elég lenne Magyarország után). Megkérdezik, segíthetnek-e, ha kell, magamra hagynak, ha kell, adnak tanácsot. A bankban név szerint üdvözölnek, pedig nem belőlünk élnek. Ha három embernél több áll sorba, már jön valaki és elkezdi kérdezgetni, ki milyen ügyben áll ott, hátha tudnak gyorsan segíteni. És ezek nem extra dolgok, nem kell erre plusz ember, nincs plusz költsége, csak odafigyelnek, mert tudják, hogy ettől lesz több ügyfelük, ettől lesz a hó végén fizetésük.
A tengeri halak és herkentyűk. Erre nagyon vágytam korábban: egy olyan országban élni, ahol van friss tengeri hal, nem csak fagyasztott lazac és hekk. Ez nagyon fog hiányozni.
New York közelsége:).
Az akciók. Ha itt valamitől szeretnének megszabadulni, akkor úgy is cselekszenek: nem vágnak hozzánk nagy kegyesen 10-15-20% engedményt, hanem tényleg nagy kedvezményeket adnak (nemrég vettem egy táskát, -70%).
A szárítógépünk. Ez egy jó dolog.
A Ben & Jerry's fagyi. A héten 4 dobozzal vettünk, búcsúajándékként:).

Szóval ezek. Biztos van még ezer dolog, amit kihagytam és persze van ugyanannyi, ami nem fog hiányozni. De klassz kis majdnem egy év volt, nem mondom, hogy nem lesz több ilyen. De most nagyon jó lesz hazamenni és visszarendeződni és fészket rakni és élvezni, hogy ti újra velünk lesztek.

Ui.: ha tudtok eladó autót, szóljatok!!!