Csomagok összepakolva, súlykeret maximálisan kihasználva, háziaktól elköszönve (kaptam az útra csokit:)), lelkem megerősítve, hogy férj nélkül leszek egy darabig, búcsúebédre készen.
Holnap negyed 2-kor száll le - elvileg - a gépem, utána várom, hogy találkozzam veletek!!! Az utolsó puszik innen.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. április 30., kedd
2013. január 24., csütörtök
Itthon
Megérkeztünk!
Ennél egy fokkal bővebben: nem igazán szeretnék arról írni, milyen volt az otthon töltött idő, úgyis tudjátok, hogy mennyire hiányoztatok és mennyire nagyon jó volt újra látni titeket. Rettentő gyorsan vissza tudtunk szokni az otthoni életbe (egy alkalommal kívántam Budapestet a fenébe, mikor az Árpád hídtól elsétáltam 2 sarkot a Róbert Károly körúton a szmogban, majdnem feldobtam a talpaimat a bűztől), ugyanakkor tegnap hazafelé a metrón megállapítottam, hogy olyan érzés visszajönni, mintha csak pár napja mentünk volna el, ide is jó visszajönni, itt várt minket a lakáskánk, a hatalmas ágyunk, a szomszédok.
A repülőút príma volt, eddig is imádtam a briteket, de ezután csak British Airways-zel fogunk utazni:). Az egy dolog, hogy finomak voltak az ételek és folyamatosan hozták az innivalókat, de a legszuperebb a brit akcentussal beszélő utaskísérők és kapitány voltak, egész úton tudtam volna hallgatni őket. A 7 órás London-Boston szakasz tőlem akár még lehetett volna hosszabb is, annyi jó film közül lehetett választani. Én a Taken 2-vel kezdtem, asszem magyarul Elrabolva a címe: az első ugyan izgalmasabb, frissebb volt, de ez is hozott egy jó akciófilm szintet. Mellettem Peti eközben az Expendables 2-t nézte és akkorákat nevetett, hogy egyértelmű volt, utána az jön. Nem is bántam meg, hatalmas poénok vannak benne ("rest in pieces"), de a legnagyobb természetesen az, hogy összekaparták Stallone-t, Schwarzeneggert, Bruce-t, Dolph Lundgrent stb. egy filmbe, amiben még Chuck Norris is feltűnt, kb. mint önmaga:). Ezután megnéztem még egy Modern Family részt és egy filmet arról, hogy vajon Mallory feljutott-e az Everestre, vagy sem (The wildest dream) - a film amellett foglalt állást, hogy igen és hogy lefele jövet halt meg.
Leszállás után hipihopp itthon is voltunk, jó volt elnyúlni a királyi ágyunkon és egy nagyot horpasztani, ma 6 óráig tudtunk aludni, szóval jetlag reméljük nem nagyon lesz.
Rövid időjárás jelentés a végére: itt rohadt hideg van, kb. -10 fok nappal, majdnem meg kellett fagynom a metrótól hazáig!
Ennél egy fokkal bővebben: nem igazán szeretnék arról írni, milyen volt az otthon töltött idő, úgyis tudjátok, hogy mennyire hiányoztatok és mennyire nagyon jó volt újra látni titeket. Rettentő gyorsan vissza tudtunk szokni az otthoni életbe (egy alkalommal kívántam Budapestet a fenébe, mikor az Árpád hídtól elsétáltam 2 sarkot a Róbert Károly körúton a szmogban, majdnem feldobtam a talpaimat a bűztől), ugyanakkor tegnap hazafelé a metrón megállapítottam, hogy olyan érzés visszajönni, mintha csak pár napja mentünk volna el, ide is jó visszajönni, itt várt minket a lakáskánk, a hatalmas ágyunk, a szomszédok.
A repülőút príma volt, eddig is imádtam a briteket, de ezután csak British Airways-zel fogunk utazni:). Az egy dolog, hogy finomak voltak az ételek és folyamatosan hozták az innivalókat, de a legszuperebb a brit akcentussal beszélő utaskísérők és kapitány voltak, egész úton tudtam volna hallgatni őket. A 7 órás London-Boston szakasz tőlem akár még lehetett volna hosszabb is, annyi jó film közül lehetett választani. Én a Taken 2-vel kezdtem, asszem magyarul Elrabolva a címe: az első ugyan izgalmasabb, frissebb volt, de ez is hozott egy jó akciófilm szintet. Mellettem Peti eközben az Expendables 2-t nézte és akkorákat nevetett, hogy egyértelmű volt, utána az jön. Nem is bántam meg, hatalmas poénok vannak benne ("rest in pieces"), de a legnagyobb természetesen az, hogy összekaparták Stallone-t, Schwarzeneggert, Bruce-t, Dolph Lundgrent stb. egy filmbe, amiben még Chuck Norris is feltűnt, kb. mint önmaga:). Ezután megnéztem még egy Modern Family részt és egy filmet arról, hogy vajon Mallory feljutott-e az Everestre, vagy sem (The wildest dream) - a film amellett foglalt állást, hogy igen és hogy lefele jövet halt meg.
Leszállás után hipihopp itthon is voltunk, jó volt elnyúlni a királyi ágyunkon és egy nagyot horpasztani, ma 6 óráig tudtunk aludni, szóval jetlag reméljük nem nagyon lesz.
Rövid időjárás jelentés a végére: itt rohadt hideg van, kb. -10 fok nappal, majdnem meg kellett fagynom a metrótól hazáig!
2012. december 22., szombat
2012. november 25., vasárnap
Ááá
Még ilyen nem volt velem, mióta itt vagyunk, de most iszonyúan rákívántam valamire, ami itt nincs: ropogós kifli (Sparban lehet kapni: magos rozsos kifli!!!), vaj és KENŐMÁJAS!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)