Végre a NYC képeket is felteszem

Élvezzétek a képeket, mi nagyon élveztük ezt a pár napot.

New York és újra itthon

Ismét otthon vagyunk, gyorsan meg is írom a New York-i élményeinket.
Amikor megérkeztünk, szombaton, már lázas készülődés volt a városban a Szt. Patrik napi felvonulás miatt, a lázas készülődés pedig két dolgot jelentett: a rendőrök egy csomó utcát lezártak az autós forgalom elől, a gyalogosok pedig bőszen fogyasztották az alkoholt. Minket a felvonulás nem hozott rettenetes lázba, de végül nem tudtunk nem belebotlani. Láttuk, hogy majd megfagynak azok, akiknek az egyenszerkója pl. szoknyát írt elő - ilyen a mi formánk, ahogy megérkeztünk, eleredt a hó...sosem lesz már tavasz, ez már ténykérdés.
Másnap ismerősökkel - akik autót birtokolnak - kimentünk egy közeli arborétumba és a tengerpartra, klassz volt ilyet is látni az iszonyú zsúfolt Manhattan után. A fürdőruhám után nem zokogtam, de a tengert látni nekem mindig élmény, rohangálni a hullámok elől pláne az (több-kevesebb sikerrel, majd mikor felteszem a videókat, látjátok). Persze nem vagyunk puhányok, még délután, miután hazaértünk, elmentünk az Empire State Building tetejére - ugyan ez nagyon turistás dolog, de ilyen állati magasról látni egy nagyvárost nem sűrűn lehet, nekem ősszel a Rockefeller Center tetejéről bambulás is nagy élmény volt. Este pedig nagy kedvencünknél, egy utcai árusnál ettünk "halal food"-ot: sehol máshol nincs sor az utcai árusok előtt este 9-kor, itt minimum harmincan álltak előttünk, mert tényleg fini az étel, megérte kivárni a sort. A csípős szószuk továbbra is nagyon csípős.
Másnap elsétáltunk Peti régi játszóterét és a régi lakásukat megnézni, azt hiszem, nagyon nagy élmény volt neki és Anyukájának ide újra, együtt elmenni. Utána siettünk a Fed-be, nagy vágyam volt ide eljutni, főleg azok után, hogy nyáron is, ősszel is szerettem volna elmenni, de hónapokra előre elfogynak - az amúgy ingyenes - jegyek. És ugye John McClane itt is nyomozott a Die Hard 3-ban a rosszfiúk után, ezt látni kell. A leglátványosabb persze az aranyraktár volt, láttuk az aranytömbök egy részét és azt is, hogy innen esélytelen lesz feltűnés nélkül aranyat kicsempésznünk. A másik vicces az volt, mikor az idegenvezető arról beszélt, mennyire fontos a központi bank függetlensége a kormányzattól... Ebédre Shake Shack hamburger, továbbra is ez az egyik legjobb hamburgerező hely, majd utána, mivel újra eleredt a hó és pont a 5th Avenue-n sétáltunk, bementünk a Tiffany's-ba, az ember lányának ide is el kell jutnia (a hátizsákos turistát ugyanolyan kedvességgel köszöntik, mint a bundában érkezőt...). Mondtam is Petinek, ha üzleti útra megy később, ahonnan égeti a vágy, hogy szuvenírt hozzon nekem, ne felejtse el ezt a márkanevet:).
A Met-be nagy vágyam volt visszamenni, mert ugyan legutóbb is végelgyengülésig sétálgattunk benne, nagyon kis töredékét láttuk, így kedden ide indultunk és hát igen, a Met gyűjteménye továbbra is fantasztikus, befogadhatatlanul nagy, még mindig úgy érzem, ha százszor visszajönnék, akkor is lenne mit látni. A korábbi kedvenceket és új kedvenceket is megnéztem, utána vert seregként mentünk ebédelni (délután ötkor), de nagyon finom kínaival sikerült megvigasztalni magunkat.
A másik nagy vágyam a Bronx Zoo volt, ide mentünk szerdán és meg kell mondjam, kicsit csalódás volt, egyrészt télen csak félgőzzel üzemel, másrészt nagyon pici helyen van nagyon sok állat, harmadrészt sokszor az ember csak sétál, de nincs látnivaló a két kifutó között. Szóval a budapesti állatkertnek semmi szégyellnivalója nincs, sőt. Negyedrészt ahogy beléptünk, az első madárházban úgy lefosott egy madár, hogy a két karomon és a hasamon is csurgott a végtermék, nem tudom, hogy tud ilyen sok irányba alkotni egyetlen kistestű állat. Miután visszaértünk Manhattan-be, hagytam magam megvigasztalni a Cake Boss cukrászdájában egy kis csokis sütivel, na.
A búcsúnapunkon a Central Parkba mentünk sétálni, azt hiszem, nekem ez a két kedvencem NYC-ben: kóvályogni csak úgy az utcákon és a parkban sétálni.
Hazafelé, ahogy közeledtünk, a buszról már láttuk a tragédiát: ismét havazott, kb. 15 cm hó esett újra, úgyhogy egy nagy smafu, hogy jön a tavasz, az csak kamu, idén már nem is lesz.
A fotókat, videókat is igyekszem mielőbb kiválogatni és feltölteni, de még csütörtökön megjött Ancsa barátnőnk, így most vele vagyok kénytelen várost nézni:).

NYC ujra

Elunk, nem kell izgulni, NYC-ben vagyunk. Viszont az internet nem igazan van velunk, szoval nem nagyon tudok jelentkezni, de ne aggodjatok, amint hazaerunk (csutortokon), jelentkezem. Addig fokozom a feszultseget, nem irok naponta, miket latunk, tapasztalunk. Csok!

Mariah és az ő tehetsége

Tegnap este valamilyen isteni csoda folytán bekapcsoltuk a TV-t (nem szoktuk, mert a hihetetlen mennyiségű reklámoktól megkaparjuk magunkat, inkább neten nézzük meg azt a pár sorozatot, amit követünk), épp akkor kezdték el közvetíteni New Yorkból, a Rockefeller Centerből a karácsonyi égők meggyújtásának ceremóniáját. Gyakorlatilag egy nagy fenyőn felkapcsolják az égőket, de előtte egy órán keresztül mindenfajta népség énekel. Szóval elkezdtem nézni, Peti mellettem a kanapén egy cikket olvasott. Ekkor megjelenik Mariah Carey egy nála pár számmal kisebb ruhában, mire megjegyeztem, inkább csak magamnak, hogy "picit meghízott, és hogy kipakolta a melleit". Erre az uram, aki a tudománynak szenteli az életét, már veszi is fel a szemüvegét és teszi le a cikket:)! Mondtam is neki, erre bezzeg felveszed a kukkert, mire ő megjegyezte, hogy "ezekhez" kukkert sem kell feltenni...!
Kerestem a neten egy képet illusztrációnak:

És ahogy ígértem...

...a new york-i képek

Megjöttünk NY-ból

Vasárnap éjjel hazaértünk NY-ból és mivel már több szemrehányást kaptam, hogy nem írok róla, most, hogy enyhítsek a bűntudatomon, megírom a kalandokat.

10-én mentünk át, én egy délelőtti busszal, így már kora du. ott voltam, Peti csak estére ért oda. Hiányzott is az alatt az idő alatt. A fiúk, Gyula és Sanyi már előző nap átmentek, a szálláson vártak, mire megérkeztem. Elsétáltunk a Flatiron Buildingig, mellette egy parkban ettünk (ismét a Shake Shackben, ami nagyon jó, csak kicsi a hamburger...), kolbászoltunk Chelsea-ben, majd este, miután Peti is megérkezett, elmentünk egy kínai étterembe, ahol már a nyáron is ettünk. Finom az étel, nem csak az otthon szokásos szecsuáni csirke vagy fafülgombás csirke van, és csak kínai alkalmazott van a boltban, akik - gondolom - angolul beszélnek, de ez nem igazán jön át, de azért megoldottuk.

Másnap délelőtt a Highline-t néztük meg: egy használaton kívüli magasvasút szakaszt alakítottak át parkká, ami kb. 15 utca hosszan tart. Ez volt a pár nap alatt az egyik kedvencem: egy régi, nem használt, elhanyagolt dolgot alakítottak át egy nagyon jó kis parkká, sétáló résszé, amit élveznek az emberek. Sütött a nap, sétálgattunk, a fiúk hot-dogot ettek, nevetgéltünk - tökéletes délelőtt volt!
Innen elmentünk Downtown-ba, megnéztük a World Trade Center emlékparkot, ez kevésbé volt vidám...miután itt végeztünk és megebédeltünk (ismét kínait), kiültünk a Battery Parkba, innen indulnak a kompok a Szabadság szoborhoz. Kicsit napoztunk, bambultunk, majd hazafelé megnéztük a NY University-t és a 5th Avenue-n hazasétáltunk.

A következő reggel ismét emlékezetes pillanatokkal kezdtünk: ahogy elindultunk és elsétáltunk a Bryant Park mellett, ahol olyan szép fények voltak, hogy csak bámultunk. Reggel 9 körül volt, ekkor indult be a város is, még nem voltak turisták, csak a helyiek igyekeztek munkába - fantasztikus látvány volt. Amúgy a Sony Wonder Technology Labbe mentünk, ez egy elsősorban gyerekeknek való interaktív múzeum: lehetett robotokat irányítani, operálni, hírműsort készíteni, mozifilm-előzetest gyártani...jól szórakoztunk:). Ezután felmentünk a Rockefeller Center tetejére, ahonnan egyrészt klassz a kilátás fentről a városra, másrészt tudtunk Skype-olni a szüleinkkel, megmutattuk nekik onnan, élőben a várost, olyan jó volt megosztani az élményt!
Este a MOMA-ba mentünk. Az élmény kettős: a felső két szint (1880-1940) nagyon tetszett, gyönyörű Picasso-kat, Cézanne-okat láttunk, volt egy gyönyörű Munch kép (The Storm), felfedeztünk magunknak két új festőt (Thomas Hart Benton, Edward Hopper), láttam a nagy kedvencem, Rothko pár képét, de a kortárs rész szerintem beteg, pedig esküszöm nyitottan, bátran álltam hozzá, mégis azt gondolom, egy rózsaszín műanyag lap, vagy egy egyszínű fehér kép nekem semmitmondó, illetve voltak egész vad dolgok is, amiről nem gondolom, hogy az művészet. A szoborkert hangulatos, jó volt a végén még ott picit bóklászni.

Jaj, ezután is nagyon szép napunk volt. Már nyáron szerettük volna megnézni, de kimaradt: ha valaki vesz jegyet a Met-be, akkor aznap ezzel a jeggyel bemehet a Cloisters-be is, ami egy kolostor és ahol a Met középkori gyűjteményének egy része van - a bibi csak annyi, hogy Manhattan sziget északi csücskén van mindez, kb. a 190. utcánál. Szóval most volt rá időnk, felmetróztunk és nem bántuk meg - nagyon szép az épület, a kollekció megfelelően kicsi (még élvezhető) és a belső kertek gyönyörűek voltak! Láttunk egy középkori kártyapaklit, ez nagyon tetszett:)! Utána Reuben szendvics/hamburger, séta a Central Parkban, majd elmentünk a Guggenheimbe. Már régóta szerettem volna megnézni, a teendő listámon nagyon elől szerepelt, hogy ezt lássam. Ezen a napon ráadásul (ezért is mentünk ekkor) 1$-ért lehetett bemenni, szóval fantasztikus bizniszt csináltunk. Picasso kiállítás volt, ami nagyon tetszett, volt pár igazán gyönyörű kép, de az épülettel sajnos semmi nem veheti fel a versenyt. Kívülről is szép, de belülről hihetetlen, ahogy spirálisan kavarog körbe! Amúgy is az art deco a kedvencem, hát itt megkaptam.

Vasárnap a Frickben kezdtünk, ezen a napon itt volt "fizess amennyit szeretnél" akció, szóval ide is be tudtunk menni 1 dodóért. Gyönyörű gyűjtemény egy gyönyörű palotában Manhattan közepén - nem volt rossz:). Itt egy Turner festménybe, egy Dürer rajzba, pár Whistler képbe szerettem bele (interneten nem adják sajnos vissza az élményt), de itt is nagyon tetszett az épület és annak a belső kertje.
Ebéd után vettünk egy doboz Ben and Jerry's fagyit (eléggé szeretem) és kiültünk vele a parkba, majd utána kifeküdtünk az egyik rétre napozni (nekem sajnos itt pár perc kiesett:)))).
Még egy gondolat arról, hogy a múzeumok szerveznek ingyenes/akár 1$-ért be tudsz menni napokat: egyrészt zseniális, hogy minden múzeum másik napra szervezni, nem egymásnak keresztbe, szóval akár mindenhova el tudsz menni pár nap alatt, másrészt az szuper, hogy senki nem néz ránk szúrós szemmel, hogy milyen spúrok vagyunk és sajnáljuk azt a 20-25$-t (!) a normál áras belépőre. Nyáron biztos elviselhetetlenül nagy ilyenkor a tömeg, de nekünk most már kezelhető volt.

Vasárnap este haza, kicsit mindig nehéz vakációból hazajönni, de már visszarázódtunk. Mindjárt felteszek pár fotót is.

NYC képek

Rég nem írtam semmit, ennek az az oka, hogy semmi említésre méltó nem történt velünk. Peti szorgosan jár iskolába, nő szépen a feje. Én szintén járok az előadásokra, főzök, sütök, barátkozom.
Jövő héten kezdődnek a sorozatok új évadjai, azokat eléggé várom (amit szeretek: How I met your mother, The big bang theory, Criminal minds, CSI New York, meg lesz pár új, azokba is belenézek). Ez most úgy hangzik, mintha folyton tévéznék, ami egyrészt nem igaz, napi 1 óra szerintem nem vészes, másrészt most mindenre van időm, adok a kultúrának is:).
És hogy a lényegre csavarodjak: végre letöltöttem a kameráról a NY-i képeket, élvezzétek!

New York #5

Ma hatalmas vágyam teljesült, eljutottam a Metropolitan múzeumba! Éljen, éljen! Úgy vágytam erre, mint kisgyerek a Karácsonyra. Szörnyű dilemma az elején, hogy a rengeteg teremből mit nézünk meg, mert az egészet egyszerre képtelenség. Mi az egyiptomi termek, a 19-20. sz.-i festmények, a kortárs művek és a hangszereket bemutató rész mellett döntöttünk. Nem megyek részletekbe, nem untatlak vele titeket, de ha rajtam múlik, még most is ott bambulok, annyira szép/érdekes/izgalmas/megdöbbentő/megnyugtató dolgokat láttunk. Az egyiptomi terem talán leginkább az, amit Európában (a londoni British Museum kivételével) én nem igen láttam még, ebben a múzeumban felépítettek egy egész piramis belsőt. Tudom, hogy ezeknek nem itt lenne a helyük, de ez egy másik hosszú gondolatmenet lenne...szóval rengeteg impulzussal, viszont korgó gyomorral jöttünk ki, így vettünk gyorsan egy-egy hot-dogot az utcán, ezt itt nem lehet kihagyni.
Jó sokat gyalogoltunk ezután, csak úgy mentünk az utcákon - a Times Square elviselhetetlenül turistás volt, ott kicsit elegem lett az emberekből, de újra kibékültem a világgal, mikor vacsorára vékony tésztájú, nyúlós sajtos pizzát ettünk.
Utána hazajöttünk nyalogatni sebeinket, azaz pihenni, majd 10 óra körül elmentünk egy utolsó esti sétára. Azt hiszem, nekem a Park Avenue a kedvencem.
Peti kicsit nyüsszögött, hogy éhes. Ilyenkor éjszaka is rengeteg árus van az utcákon, de az egyik előtt hosszú sor állt, gondoltuk az biztos valami helyiek által ismert frankó hely, így mi is azt választottuk (itt nem kell megijedni soha a hosszú soroktól, jól kezelik, piki-pakk sorra kerül ez ember). Jól döntöttünk, állati finom gyros-szerűséget ettünk, azt leszámítva, hogy Peti nyomott rá "extra hot" szószt is (folyt a könnyünk) és a hely neve Halal Guys, ami ugye vicces a magyarnak. Még élünk, most megyünk aludni.

New York #4

Ma az egyik legjobb nap volt itt.
Annál a kórháznál kezdtünk, ahol Peti született, ennek a kórháznak (és a szüleinek) örökké hálás leszek, hogy ő a világra jött:). Majd elmentünk megnézni a lakásukat és utána a fő attrakciót, a játszóteret, ahol kisdedként játszott sokat. Ez egy szuper játszó, van medence, de nem kis pancsolda ám, hanem kb. egy strand medencéjével ér fel, egy csomó izgalmas játék több korosztálynak, hatalmas kosárpályák stb. Nyilván nem ilyen volt, mikor ő kicsi volt, de akkor is úgy kezeljük, hogy ez az ő játszója:). Az érzelmi szál miatt is biztosan, de ez is egy olyan emlék az életben, amire örökké (vagy még a szenilitás beállta előtt) emlékezni fogok.
Ezután elsétáltunk a Central Parkba (közben nézegettük, hol lenne érdemes lakást venni, mikor már nem tudunk mit kezdeni a sok-sok pénzünkkel:)), ami a másik nagy kedvencem a mai napból, szerintem fantasztikus dolog, hogy egy ennyire hangos és zsúfolt városban egy ennyire nyugis terület van. Szuper kontrasztos a dolog, valószínűleg enélkül a park nélkül sokkal több öngyilkos lenne a városban. Szóval a középső részén kolbászoltunk, megnéztük az Alíz Csodaországban szobrot, és igen, fényképek is készültek, majd azt a tavat, ami a Stuart Little filmben is volt, ahol távirányításos vitorlásokat lehet bérelni, innen a Belvedere Castle-höz keveredtünk, ahonnan elég jó a kilátás a nagy rétre, majd tovább, össze-vissza, amit igencsak szeretek.
Végül csak kilyukadtunk a Természettudományi Múzeumnál, de előtte még ebédeltünk a többek által NYC legjobb hamburgerező helyének mondott Shake Shack nevű helyen, ami egy jól megszervezett gépezet, de (/és) az étel tényleg frankó! Szóval múzeum: az Uram nagyon-nagyon vágyott megnézni a dínókat, velük kezdtünk: megmondom őszintén, engem nem annyira hoz lázba a téma, de ebben a múzeumban úgy állítják ki őket, hogy még engem is kirázott a hideg (amúgy iszonyú hideg is volt, a klíma szerintem nem volt 15 foknál többre állítva). Úgy örültem neki, hogy ő ilyen boldog és nekem is nagyon tetszett, szóval ez is klassz része volt a napnak. Az egész múzeumot besétáltuk még, de azért jól elfáradtunk ebben az egy részben, a többit már nem igazán tudtuk befogadni, csak kolbászoltunk.
Este haza, mert ismerősök meghívtak vacsizni és még az orromat szerettem volna bepúderezni. Most értünk haza, irány a szundi, hogy holnap velünk legyen az erő.

New York #3

Ma annyira elfáradtunk, hogy nem is tudok részletesen írni, de azért a lényeg:
- Times Square - itt azért már nekünk is sok a turista, de a Disney Store-ba és a Toys'R'Us játékboltba benéztünk:)
- innen végig a Broadway-n a Flatiron Building-ig, majd tovább délnek, itt láttam a Publicis NY-i épületét!
- ebédre a híres Katz's Delibe mentünk - finom, finom, de azért kicsit túlzásnak éreztük azt, hogy ez a legjobb szendvicsező hely, ráadásul nagyon drága
- innen le a Brooklyn Bridge-ig, megnéztük a WTC helyén lévő Ground Zero-t - két új épületet építenek, az egyik ezek közül a világ legmagasabb épülete lesz - még csak félig van kész, de már így is hihetetlen magas (itt vagyunk már pár napja, átalakult kicsit az elképzelésünk a magas kifejezésről, de akkor is, ez hihetetlenül colos lesz)
- Federal Reserve Bank (ez igazából nem érdekelt volna, de mivel John McClane itt bukkant a rosszfiúk nyomára, meg akartuk nézni), majd Stock Exchange és végig le a partig
- hajóra szálltunk - többen javasolták, hogy szálljunk az ingyenes Staten Island Ferry-re, ami elmegy a Szabadság Szobor előtt, így azt is meg lehet nézni és Manhattan sziget déli csücskét is - így elmentünk Staten Island-re, majd vissza, tényleg megkapó volt a város, már sötétben jöttünk vissza és láttuk a fényeket. Érdekes vonzása van ennek a városnak. Szerintem erről akkor fogok tudni majd írni, mikor már nem vagyunk itt.
Összeszámoltuk, kb. 17-18 km-t gyalogoltunk ma. Megyünk aludni:).

New York #2

A mai nap elég klasszul kezdődött és jól is ért véget, a kettő között pedig szuper volt:).

Már korábban hallottam róla, hogy augusztusban szombatonként lezárják az egyik sugárutat (Park Ave) az autós forgalom elől. Talán tavaly hallottam otthon a híradóban és már akkor úgy ítéltem, ez szuper klassz lehet, így ma ezzel kezdtünk.
A Critical Mass-ben is azt szeretem, hogy a város egy új arcát ismerhetem meg, ahol korábban sosem lehetett bringázni, ilyenkor ott is lehet és ahol mindig zaj van, ott ilyenkor azt nem hallani. Ma is ez fogott meg, de még hatványozottabban: egy olyan városban, ahol minden hatalmas és őrült nagy forgalom van és mindenki rohan, ott szombaton kényelmesen sétálni az egyik fő sugárúton bringások, futók, görkorisok és babkocsit tolók között szürreálisan jó! És ha már csinálják, csinálják ezt is nagyban: ingyen lehet görkorit bérelni, ingyen osztanak hot-dogot, gyümölcslevet, vizet, desszertet...és a keresztben haladó autósok, akik arra várnak, hogy a rendőr megszánja őket és néha átengedje, nem dudálják le az embereket, hanem hagyják, hogy jól érezzék magukat.

Utána megnéztük a felújított Grand Central Stationt, megmondom őszintén, nem a Nyugati jutott róla eszembe. Innen elsétáltunk az ENSZ-et megnézni, majd egy közeli kis utcában vékony tésztájú, sajttól nyúlós pizzát ettünk, mert az jó!

Nemrég vettük észre, hogy ma van a New York Ironman verseny, így azt mindenképpen szerettük volna megnézni, kicsit szurkolni, így lementünk a Hudson folyó partjához, ott volt a befutó. Olyan mázlink volt, hogy pont láttuk a magyar fiút, aki 3. lett, illetve az élmezőnyből még jó pár embernek tapsoltunk, kurjantgattunk. Az tény, hogy ezek az emberek nem normálisak, de olyan klassz módon nem azok! Az úszás miatt nem hoz lázba a triatlon, de akkor is szupermegamenő dolog ezt megcsinálni! Ezután Peti egy szuper helyes CEU-s ismerősével, Ildikóval találkoztunk, ő itt csinálja a PhD-ját a Columbián, így azt is megmutogatta, körbejártuk (itt is versenyben van a közgáz tanszék épülete a legrondább épület címért a kampuszon belül, mint a Harvardon. Mindig elgondolkozom ilyenkor azon - otthon is - mikor szürke, rusnya, kocka szoc épületet látok, vajon anno a "tervező" mire gondolt? Hogy ez így szép?).

Vacsira kínait ettünk, itt ők is vannak annyian, mint az oroszok (na jó, képzavar), és mivel szeretjük a kihívást, pálcikát kértünk hozzá. Szerintem ezért girhesek a kínaiak: nagyon sok meló van abban, hogy egy falat ételt a szádba tegyél, ilyen tempó mellett nem lehet elhízni.

New York #1

Folytatásos sorozatot fogtok olvasni most pár napig. Annyi impulzus ér minket New Yorkban, hogy muszáj leírnom minden nap (plusz van internet a szállásunkon, ami a blogíráshoz nem utolsó dolog).

A buszút OK volt, Peti majdnem végigaludta. Amikor már beértünk a belvárosba, elkezdtem izgulni. Voltam már itt egyszer, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok, de most amiatt, hogy Petivel végre közösen is eljutottunk ide, nagyon boldoggá és izgatottá tett.

Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat (remek helyen van, az 52. utca magasságában a 2. és 3. sugárút között), felhívtuk rokonaink jelentős részét, megvártuk, míg csendesedik az eső és nekivágtunk. Elsőre nem voltak nagy vágyaink, csak hamburgerek és pizzaszeletek lebegtek a szemeink előtt, hangosan korgott már a gyomrunk - nem szoktuk mi azt meg, hogy átugráljuk az ebédet kérem. Én előre nem sok mindent gondoltam ki, hogy mit szeretnék megnézni, de azt összeírtam, hogy hova szeretnék elmenni enni. Az egyik hely szerencsére pár utcányira van, ez egy tipikus amerikai diner, amilyenben még sosem voltam, de a filmekben láttam, és nekem kb. úgy állt össze, hogy ez egy nem túl csilivili hely, nem túl barátságos a pincérnő, de az étel finom és a kávét állandóan újratöltik. Ez így is volt (a kávét leszámítva, mert az utáljuk), annyi kiegészítéssel, hogy hatalmasak az adagok is. Én egy deluxe sajtburgert kértem, Peti egy Reuben szendvicset, de az étel győzött az ember felett (most, vacsorára ettük meg a maradékot).
Ami nagyon szimpatikus, hogy itt ahogy beülsz egy helyre, azonnal hozzák a pohár vizet (telepakolva jégkockával, hogy a fogadról a zománc leugrik) és nem néznek rád ferde szemmel, ha később sem rendelsz más italt. Megkaparom magam attól otthon, hogy még le sem helyeztem a kis popómat egy helyre, már kérdezgetnek, hogy mit rendelek inni, de miután kihozták az italt és az ételt, felém sem bagóznak, hogy mizu, minden rendben van-e a vacsorával/ebéddel.

Hazahoztuk az étel maradékát, majd elindultunk. De annyira sok a lehetőség, hogy merre, hogy hirtelen nem is tudtuk, mivel kezdjünk. Azért ezzel a problémával nem töltöttünk sok időt, a "mondjuk erre" átvágta a gordiuszit. Elsétáltunk az 59. utcáig azzal a bűnös szándékkal, hogy a FAO Schwarz játékboltba megyünk. Be is mentünk. Zseniális!!! Plüssmackók, játékvasutak, LEGO-k, lézerkardok, angry bird-ök és csupa hasonló izgalom várt bent minket. Még most is ott lennénk, ha nem fáradtunk volna el és jelentem, megálltuk, hogy ne vegyük meg Darth Maul kardját, halálcsillag LEGO-t, Chewbakka-s hátizsákot és a leendő gyerekeinknek több tonna játékot...

Innen egy pár üzletre van az Apple egyik legnagyobb boltja, ahova szintén benéztünk. A legkomolyabb látvány az volt, ahogy lefelé menet megláttuk a boltban lévő embertömeget és a még náluk is nagyobb számban felvonuló Apple cuccokat. És nem csak nézelődtek az emberek - még jó, hogy válság van...

Mivel a sok emberből kicsit elegünk volt, a Central Park felé csavarodtunk. Itt vagányan leültünk egy sziklára és csak bambultunk (Peti pulzusa szerintem 30 körül volt, simán el tudott volna aludni a kövön, ha nem szórakoztatom folyton). Mikor már újra velünk volt az erő, sétáltunk egy nagyot. Zseniális, hogy egy ilyen iszonyatosan zsúfolt városban van egy ilyen klassz sziget. Nézegettük, hogy melyik tetőteraszos lakást kéne megvenni, majd családi nyomásra (és azért belső nyomásra is:)) megkerestük az állatkertet is, de sajnos már bezárt, így Alexet, Melmant, Marty-t és Gloriát majd később látogatjuk meg.

A 5th Avenue-n jöttünk hazafelé és azt hiszem, kicsit megértettem, miért van az, hogy az itt lakók csak fogyasztanak és fogyasztanak és fogyasztanak. Egyszerűen itt annyi inger éri az egyszeri embert, hogy a földi halandó képtelen ellenállni. Nemcsak ruhát, technikai kütyüt, könyveket, akármit látsz folyton, de még egy nyavalyás közért sincs, ahol a reggelihez/ vacsihoz valókat meg tudnák venni, így az ételt is étteremben veszik. Plusz a spórolásnak sincs értelme, mert autót itt nem lehet vezetni, meg nem is kell, másrészt lakást soha a büdös életben nem tud megvenni magának az ember fia/lánya. Ha nagyobb kiadás beesik, arra pedig ott van a hitel. Szóval kicsit megvilágosodtam, de azért nem állok át a sötét oldalra.

Holnapig csók a nyájas olvasónak!

Ui: képet nem tudok betenni, mert a laptopban nincs olyan kártyaolvasó, ami kellene...

6 nap

Gondoltam szólok, hogy 6 napig nem leszünk, holnap elmegyünk New Yorkba (én egy kicsit nászútnak hívom, Peti ez ellen tiltakozik), 16-án éjjel jövünk, addig puszi.