Ma az egyik legjobb nap volt itt.
Annál a kórháznál kezdtünk, ahol Peti született, ennek a kórháznak (és a szüleinek) örökké hálás leszek, hogy ő a világra jött:). Majd elmentünk megnézni a lakásukat és utána a fő attrakciót, a játszóteret, ahol kisdedként játszott sokat. Ez egy szuper játszó, van medence, de nem kis pancsolda ám, hanem kb. egy strand medencéjével ér fel, egy csomó izgalmas játék több korosztálynak, hatalmas kosárpályák stb. Nyilván nem ilyen volt, mikor ő kicsi volt, de akkor is úgy kezeljük, hogy ez az ő játszója:). Az érzelmi szál miatt is biztosan, de ez is egy olyan emlék az életben, amire örökké (vagy még a szenilitás beállta előtt) emlékezni fogok.
Ezután elsétáltunk a Central Parkba (közben nézegettük, hol lenne érdemes lakást venni, mikor már nem tudunk mit kezdeni a sok-sok pénzünkkel:)), ami a másik nagy kedvencem a mai napból, szerintem fantasztikus dolog, hogy egy ennyire hangos és zsúfolt városban egy ennyire nyugis terület van. Szuper kontrasztos a dolog, valószínűleg enélkül a park nélkül sokkal több öngyilkos lenne a városban. Szóval a középső részén kolbászoltunk, megnéztük az Alíz Csodaországban szobrot, és igen, fényképek is készültek, majd azt a tavat, ami a Stuart Little filmben is volt, ahol távirányításos vitorlásokat lehet bérelni, innen a Belvedere Castle-höz keveredtünk, ahonnan elég jó a kilátás a nagy rétre, majd tovább, össze-vissza, amit igencsak szeretek.
Végül csak kilyukadtunk a Természettudományi Múzeumnál, de előtte még ebédeltünk a többek által NYC legjobb hamburgerező helyének mondott Shake Shack nevű helyen, ami egy jól megszervezett gépezet, de (/és) az étel tényleg frankó! Szóval múzeum: az Uram nagyon-nagyon vágyott megnézni a dínókat, velük kezdtünk: megmondom őszintén, engem nem annyira hoz lázba a téma, de ebben a múzeumban úgy állítják ki őket, hogy még engem is kirázott a hideg (amúgy iszonyú hideg is volt, a klíma szerintem nem volt 15 foknál többre állítva). Úgy örültem neki, hogy ő ilyen boldog és nekem is nagyon tetszett, szóval ez is klassz része volt a napnak. Az egész múzeumot besétáltuk még, de azért jól elfáradtunk ebben az egy részben, a többit már nem igazán tudtuk befogadni, csak kolbászoltunk.
Este haza, mert ismerősök meghívtak vacsizni és még az orromat szerettem volna bepúderezni. Most értünk haza, irány a szundi, hogy holnap velünk legyen az erő.
Eddig azért nem írtam, mert meg kellett néznem a múzeum honlapját és elmerengtem a régi időkről.. Mármint a 24 évvel ezelőtti időkre gondoltam vissza. A város nekem mindig azt fogja jelenteni, ahol boldog voltam. Talán Nektek is?
VálaszTörlésMi is sokat gondolunk arra, milyen lehetett itt a 80'-as években, főleg az akkori Magyarországról érkezve, hosszú időre. Sokszor eszünk be jutott és beszélgettünk róla.
VálaszTörlésMi nagyon-nagyon jól érezzük/éreztük itt magunkat, biztos, hogy jövünk még. Kíváncsi lennék a város egy másik arcára is, mondjuk télen, mikor kevesebb a turista és több a helyi lakos, és nem annyira happy minden csak azért, mert nyár van, akkor milyen.