New York #1

Folytatásos sorozatot fogtok olvasni most pár napig. Annyi impulzus ér minket New Yorkban, hogy muszáj leírnom minden nap (plusz van internet a szállásunkon, ami a blogíráshoz nem utolsó dolog).

A buszút OK volt, Peti majdnem végigaludta. Amikor már beértünk a belvárosba, elkezdtem izgulni. Voltam már itt egyszer, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok, de most amiatt, hogy Petivel végre közösen is eljutottunk ide, nagyon boldoggá és izgatottá tett.

Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat (remek helyen van, az 52. utca magasságában a 2. és 3. sugárút között), felhívtuk rokonaink jelentős részét, megvártuk, míg csendesedik az eső és nekivágtunk. Elsőre nem voltak nagy vágyaink, csak hamburgerek és pizzaszeletek lebegtek a szemeink előtt, hangosan korgott már a gyomrunk - nem szoktuk mi azt meg, hogy átugráljuk az ebédet kérem. Én előre nem sok mindent gondoltam ki, hogy mit szeretnék megnézni, de azt összeírtam, hogy hova szeretnék elmenni enni. Az egyik hely szerencsére pár utcányira van, ez egy tipikus amerikai diner, amilyenben még sosem voltam, de a filmekben láttam, és nekem kb. úgy állt össze, hogy ez egy nem túl csilivili hely, nem túl barátságos a pincérnő, de az étel finom és a kávét állandóan újratöltik. Ez így is volt (a kávét leszámítva, mert az utáljuk), annyi kiegészítéssel, hogy hatalmasak az adagok is. Én egy deluxe sajtburgert kértem, Peti egy Reuben szendvicset, de az étel győzött az ember felett (most, vacsorára ettük meg a maradékot).
Ami nagyon szimpatikus, hogy itt ahogy beülsz egy helyre, azonnal hozzák a pohár vizet (telepakolva jégkockával, hogy a fogadról a zománc leugrik) és nem néznek rád ferde szemmel, ha később sem rendelsz más italt. Megkaparom magam attól otthon, hogy még le sem helyeztem a kis popómat egy helyre, már kérdezgetnek, hogy mit rendelek inni, de miután kihozták az italt és az ételt, felém sem bagóznak, hogy mizu, minden rendben van-e a vacsorával/ebéddel.

Hazahoztuk az étel maradékát, majd elindultunk. De annyira sok a lehetőség, hogy merre, hogy hirtelen nem is tudtuk, mivel kezdjünk. Azért ezzel a problémával nem töltöttünk sok időt, a "mondjuk erre" átvágta a gordiuszit. Elsétáltunk az 59. utcáig azzal a bűnös szándékkal, hogy a FAO Schwarz játékboltba megyünk. Be is mentünk. Zseniális!!! Plüssmackók, játékvasutak, LEGO-k, lézerkardok, angry bird-ök és csupa hasonló izgalom várt bent minket. Még most is ott lennénk, ha nem fáradtunk volna el és jelentem, megálltuk, hogy ne vegyük meg Darth Maul kardját, halálcsillag LEGO-t, Chewbakka-s hátizsákot és a leendő gyerekeinknek több tonna játékot...

Innen egy pár üzletre van az Apple egyik legnagyobb boltja, ahova szintén benéztünk. A legkomolyabb látvány az volt, ahogy lefelé menet megláttuk a boltban lévő embertömeget és a még náluk is nagyobb számban felvonuló Apple cuccokat. És nem csak nézelődtek az emberek - még jó, hogy válság van...

Mivel a sok emberből kicsit elegünk volt, a Central Park felé csavarodtunk. Itt vagányan leültünk egy sziklára és csak bambultunk (Peti pulzusa szerintem 30 körül volt, simán el tudott volna aludni a kövön, ha nem szórakoztatom folyton). Mikor már újra velünk volt az erő, sétáltunk egy nagyot. Zseniális, hogy egy ilyen iszonyatosan zsúfolt városban van egy ilyen klassz sziget. Nézegettük, hogy melyik tetőteraszos lakást kéne megvenni, majd családi nyomásra (és azért belső nyomásra is:)) megkerestük az állatkertet is, de sajnos már bezárt, így Alexet, Melmant, Marty-t és Gloriát majd később látogatjuk meg.

A 5th Avenue-n jöttünk hazafelé és azt hiszem, kicsit megértettem, miért van az, hogy az itt lakók csak fogyasztanak és fogyasztanak és fogyasztanak. Egyszerűen itt annyi inger éri az egyszeri embert, hogy a földi halandó képtelen ellenállni. Nemcsak ruhát, technikai kütyüt, könyveket, akármit látsz folyton, de még egy nyavalyás közért sincs, ahol a reggelihez/ vacsihoz valókat meg tudnák venni, így az ételt is étteremben veszik. Plusz a spórolásnak sincs értelme, mert autót itt nem lehet vezetni, meg nem is kell, másrészt lakást soha a büdös életben nem tud megvenni magának az ember fia/lánya. Ha nagyobb kiadás beesik, arra pedig ott van a hitel. Szóval kicsit megvilágosodtam, de azért nem állok át a sötét oldalra.

Holnapig csók a nyájas olvasónak!

Ui: képet nem tudok betenni, mert a laptopban nincs olyan kártyaolvasó, ami kellene...