Srácok, nem azért nem írok, mert már nem szeretünk titeket, hanem mert nem igazán történik velünk semmi izgi.
Napok óta biciklit keresünk magunknak. Megnéztünk már pár használtat (volt olyan, aki nem jött el a megbeszélt találkozóra, a dög), de egyelőre az a benyomásunk, hogy elég drágán adják a ratyikat is, gyakorlatilag annyiért kínálják a használt bringákat, amennyiért akár már egy-egy egyszerűbb újat tudunk venni. Ma el is mentünk pár bicikliboltba, illetve Peti napok óta a netet bújja, hátha talál valami megaajánlatot. Ha lesz fejlemény, mondom:).
Tegnap megnéztük az Olimpiai megnyitót, nekünk nagyon tetszett, szerintem kifejezetten érződött, hogy filmrendező rendezte, nem a szokásos, musicales hangulatú volt. Amúgy az amerikaiak hülyék, nem közvetítik az összes magyar eseményt! Mi az, hogy a magyar cselgáncsozólány bronzát az indexről kell megtudnom??? Helyette röplabdát közvetítenek? Viszont ha még egyszer meghallom a Phelps vagy a Lochte nevet, sikítva hazáig szaladok.
Én szóltam előre, hogy nem történt semmi extra. Veletek?
2012. július 28., szombat
2012. július 25., szerda
Bicikli, laptop, málna, hűtő és társaik
Most, hogy étkező bútorunk már van, csak pár dolog hiányzik a teljes boldogsághoz. Nyilván a lottó ötös lenne a legfontosabb, de azt egyből követi a bicikli és a nagyobb hűtő. Ezért tegnap el is mentünk felfedező útra. Itt van pár használt bicikli bolt, a Harvardon belül is van egy, azt néztük meg. Hát, sok idő nem kellett a teljes választék átnézésére, kb. 4 db bicikli volt éppen. Mondta is a fazon, hogy ez sajnos most elég gyenge valóban, de pár hét és felfut a készlet. Szóval a bicikli projekt fiaskó, de nem adjuk fel.
Láttam több helyen kiplakátolva, hogy keddenként termelői piac van az egyik épület előtt, azt mindenképpen szerettem volna megnézni, el is sétáltunk oda. Nagyon helyesek a kis standok, szép az áru (végére van ízletes gyümölcs), de sajnos iszonyú drága, egy doboz málna/áfonya 5$, a kis macis méz 8$...szóval csak a szemem legeltettem, a pénztárcát Petinek adtam megőrzésre.
Végül elmentünk a Harvard Computer boltba is, itt gyakorlatilag csak Apple termékeket lehet kapni (?!), de van valamennyi kedvezmény az egyetem diákjainak, szóval azért nem rossz. Peti előbb-utóbb eldönti, milyen laptopot szeretne és cselekszünk. A Karácsonyi hazalátogatásunkra a rendeléseket e-mailben lehet leadni a jól ismert címeken:).
Hazafelé jól eláztunk volna, iszonyú eső kapott el minket, de mi furmányosan beálltunk egy nagy fa alá, így egyrészt nem áztunk meg nagyon, másrészt romantikus volt:).
Utána még postát, boltot, patikát intéztünk, szóval nem loptuk a napot. Jah, délelőtt én még gyorsan kitakarítottam a lakást, szóval este úgy döntöttünk, megérdemeljük a fagyit a Big Bang Theory mellé.
Ma reggel ismét megállapítottam, hogy kell egy csúzli. A rohadt madarak állandóan csiripelnek, de egyrészt elég hülye hangon, nem kis édesen, mint a rigó, másrészt eszméletlen hangosan. Szóval alkalomadtán veszek egyet.
Ha már úgyis fent voltunk, folytattuk a felszereljük-a-lakás játékot, elmentünk a Targetbe, ami kb. a helyi InterSpar és jó messze van gyalog, úgy egy óra. De megérte, mert előtte a Gap outletbe is benéztünk, ahol kaptunk egy-egy felsőt magunktól, majd a Sports Authoritybe. Nem tudtunk ellenálni a New Balance Minimus típusú futócipőjének, felpróbáltuk és megállapítottuk, hogy nem hülyeség, fura, de a futó technika javításában biztosan nagyon sokat segít. Ráadásul most 69$-ra volt leárazva a női és 79$-ra a fiú, szóval majd gondolkozunk még rajta. Itt készítettünk egy fotót, ha jól tudjuk, van pár barátunk, aki szereti a New England Patriots-ot:):
A Brady nevű, az valami ismert figura, nem?:)
Ezután jön a lényeg: a Best Buy nevű helyi Electro World-ben nézelődtünk, keresünk már hűtőt egy ideje, sajnos ami a konyhánkban most van, abban egy közepes csirke is kényelmetlenül érezné magát, és mivel szeretnék főzni, mindenképpen kell a nagyobb. Jövőre pedig simán el fogjuk tudni adni, nagyon pörög a használt cuccok piaca. Na, visszacsavarodok a témához: találtunk egy egész jó méretű hűtőt (értsd egész kicsi, itt böszme nagy hűtőket lehet csak kapni - szerintem az amerikai háziasszonyok megszédülnének, ha ennél kisebbel kéne együtt élniük nap mint nap), meglepően jó áron is volt: vadi új, de az oldalán van egy kis horpadás, így leárazták. Nézegettük, nézegettük, a neten is gyorsan utánanéztünk, tényleg jó-e ez az ár, majd megvettük!!! Úgy örülök, így gyakorlatilag a konyha teljesen használható lesz! Hétfőn hozzák.
Ne lohadj, kedves olvasó, mi sem tettük, még átmentünk a Targetbe, itt Petinek végre tudtunk hajvágót venni, már teljesen idegi alapon van attól, milyen lobogó a haja.
Hipihopp egy óra alatt hazaértünk, ebédeltünk, most szieszta. Pusz!
Láttam több helyen kiplakátolva, hogy keddenként termelői piac van az egyik épület előtt, azt mindenképpen szerettem volna megnézni, el is sétáltunk oda. Nagyon helyesek a kis standok, szép az áru (végére van ízletes gyümölcs), de sajnos iszonyú drága, egy doboz málna/áfonya 5$, a kis macis méz 8$...szóval csak a szemem legeltettem, a pénztárcát Petinek adtam megőrzésre.
Hazafelé jól eláztunk volna, iszonyú eső kapott el minket, de mi furmányosan beálltunk egy nagy fa alá, így egyrészt nem áztunk meg nagyon, másrészt romantikus volt:).
Utána még postát, boltot, patikát intéztünk, szóval nem loptuk a napot. Jah, délelőtt én még gyorsan kitakarítottam a lakást, szóval este úgy döntöttünk, megérdemeljük a fagyit a Big Bang Theory mellé.
Ma reggel ismét megállapítottam, hogy kell egy csúzli. A rohadt madarak állandóan csiripelnek, de egyrészt elég hülye hangon, nem kis édesen, mint a rigó, másrészt eszméletlen hangosan. Szóval alkalomadtán veszek egyet.
Ha már úgyis fent voltunk, folytattuk a felszereljük-a-lakás játékot, elmentünk a Targetbe, ami kb. a helyi InterSpar és jó messze van gyalog, úgy egy óra. De megérte, mert előtte a Gap outletbe is benéztünk, ahol kaptunk egy-egy felsőt magunktól, majd a Sports Authoritybe. Nem tudtunk ellenálni a New Balance Minimus típusú futócipőjének, felpróbáltuk és megállapítottuk, hogy nem hülyeség, fura, de a futó technika javításában biztosan nagyon sokat segít. Ráadásul most 69$-ra volt leárazva a női és 79$-ra a fiú, szóval majd gondolkozunk még rajta. Itt készítettünk egy fotót, ha jól tudjuk, van pár barátunk, aki szereti a New England Patriots-ot:):
Ezután jön a lényeg: a Best Buy nevű helyi Electro World-ben nézelődtünk, keresünk már hűtőt egy ideje, sajnos ami a konyhánkban most van, abban egy közepes csirke is kényelmetlenül érezné magát, és mivel szeretnék főzni, mindenképpen kell a nagyobb. Jövőre pedig simán el fogjuk tudni adni, nagyon pörög a használt cuccok piaca. Na, visszacsavarodok a témához: találtunk egy egész jó méretű hűtőt (értsd egész kicsi, itt böszme nagy hűtőket lehet csak kapni - szerintem az amerikai háziasszonyok megszédülnének, ha ennél kisebbel kéne együtt élniük nap mint nap), meglepően jó áron is volt: vadi új, de az oldalán van egy kis horpadás, így leárazták. Nézegettük, nézegettük, a neten is gyorsan utánanéztünk, tényleg jó-e ez az ár, majd megvettük!!! Úgy örülök, így gyakorlatilag a konyha teljesen használható lesz! Hétfőn hozzák.
Ne lohadj, kedves olvasó, mi sem tettük, még átmentünk a Targetbe, itt Petinek végre tudtunk hajvágót venni, már teljesen idegi alapon van attól, milyen lobogó a haja.
Hipihopp egy óra alatt hazaértünk, ebédeltünk, most szieszta. Pusz!
2012. július 24., kedd
Jokkmokk
Gondolom álmatlanul hánykolódtatok a kíváncsiságtól, hogy milyen lehetett a vasárnapi futás....
Nem volt rossz, de sajnos elég sok a beton: az odavezető út végig az, illetve a tó körüli út egy része is. Azért jól esett a futás, megyünk még oda, na. Ha pedig lesz bici, a messzebbi Middlesex Fells Reservationt is megtekintjük.
A vasárnapról hétfőre virradó éjszakánk elég terhelt volt. Előre leszögezem, hiszek a szelektív szemétgyűjtésben, de tegnap azért meginogtam pöttyet. Éjjel 1 körül kezdődött, amikor is jött a kukásautó. Ez egy zajos nagyvárosban nyilván fel sem tűnne, de itt nálunk a prérin ha elmegy egy autó, már meg vagyunk sértődve a zajra. Szóval hallottuk, na, főleg nyitott ablakoknál. Mindegy, ezen túllendültünk volna. Nade ezután jött az első szelektív szemetesautó, majd jött a második (külön autó gyűjti a papírhulladékot és külön autó a fém-műanyag-üveg kombót). Már-már visszaszenderültünk volna édes kis álmunkba, de ekkor lecsapott az utcatisztító jármű (mert ugye nem úgy van az, hogy csak gyűjtünk, de koszos marad utána az utca), itt már picit tudtam volna sikítani. Sebaj, 7 körül vissza is aludtunk.
Napközben nem volt semmi extra dolgunk, én elmentem bevásárolni az ebédhez. Már többször álmodoztam arról, milyen lehet olyan országban élni, aminek van tenger/óceánpartja, na most megkaptam. A sima szupermarketben is olyan a halválaszték, hogy tíz ujjamat megnyalom. Nem drágább mint otthon, viszont penge. A lazac a legcsumpibb hal, ennek megfelelően az ára is ennek a legalacsonyabb, a kardhal, tőkehal, rákok, kagylók, vörös tonhal stb. ennél drágább, de nem vészesen. Szóval meg kell tanulnom tengeri cuccokat is főzni:)! Tegnap lazacot vettem, petrezselymes újkrumplival, zöldfűszeresen-citromosan készítettem el.
A lakásba egy-két dolog hiányzik még, pl. egy étkező garnitúra. Mivel újonnan nem igazán akartunk venni, bújtam a craigslistet, a helyi expressz.hu-t. Találtam is pár jót, de ahogy a lakások is nagyon pörögnek, a jó minőségű használt cuccok is, szóval egy-két óra alatt elkel minden, résen kell lenni, mint a jó cserkésznek, sorra lecsúsztam róluk. De tegnap jött az áttörés, az egyik hirdető visszaírt, hogy megvan még a cucc és ha érdekel, meg is tudjuk nézni, ráadásul közel is van (ezt később még átértékeltük). Peti is áldását adta rá a hirdetés alapján, szóval elmentünk 5 óra körül megnézni. Sétálva kb. 20 perc volt. Itt mutatom a kamerának, milyen az eredeti bútor (természetesen IKEÁs és Jokkmokk a neve, ami szerintem szupervicces):
.JPG)
Nem volt rossz, de sajnos elég sok a beton: az odavezető út végig az, illetve a tó körüli út egy része is. Azért jól esett a futás, megyünk még oda, na. Ha pedig lesz bici, a messzebbi Middlesex Fells Reservationt is megtekintjük.
A vasárnapról hétfőre virradó éjszakánk elég terhelt volt. Előre leszögezem, hiszek a szelektív szemétgyűjtésben, de tegnap azért meginogtam pöttyet. Éjjel 1 körül kezdődött, amikor is jött a kukásautó. Ez egy zajos nagyvárosban nyilván fel sem tűnne, de itt nálunk a prérin ha elmegy egy autó, már meg vagyunk sértődve a zajra. Szóval hallottuk, na, főleg nyitott ablakoknál. Mindegy, ezen túllendültünk volna. Nade ezután jött az első szelektív szemetesautó, majd jött a második (külön autó gyűjti a papírhulladékot és külön autó a fém-műanyag-üveg kombót). Már-már visszaszenderültünk volna édes kis álmunkba, de ekkor lecsapott az utcatisztító jármű (mert ugye nem úgy van az, hogy csak gyűjtünk, de koszos marad utána az utca), itt már picit tudtam volna sikítani. Sebaj, 7 körül vissza is aludtunk.
Napközben nem volt semmi extra dolgunk, én elmentem bevásárolni az ebédhez. Már többször álmodoztam arról, milyen lehet olyan országban élni, aminek van tenger/óceánpartja, na most megkaptam. A sima szupermarketben is olyan a halválaszték, hogy tíz ujjamat megnyalom. Nem drágább mint otthon, viszont penge. A lazac a legcsumpibb hal, ennek megfelelően az ára is ennek a legalacsonyabb, a kardhal, tőkehal, rákok, kagylók, vörös tonhal stb. ennél drágább, de nem vészesen. Szóval meg kell tanulnom tengeri cuccokat is főzni:)! Tegnap lazacot vettem, petrezselymes újkrumplival, zöldfűszeresen-citromosan készítettem el.
A lakásba egy-két dolog hiányzik még, pl. egy étkező garnitúra. Mivel újonnan nem igazán akartunk venni, bújtam a craigslistet, a helyi expressz.hu-t. Találtam is pár jót, de ahogy a lakások is nagyon pörögnek, a jó minőségű használt cuccok is, szóval egy-két óra alatt elkel minden, résen kell lenni, mint a jó cserkésznek, sorra lecsúsztam róluk. De tegnap jött az áttörés, az egyik hirdető visszaírt, hogy megvan még a cucc és ha érdekel, meg is tudjuk nézni, ráadásul közel is van (ezt később még átértékeltük). Peti is áldását adta rá a hirdetés alapján, szóval elmentünk 5 óra körül megnézni. Sétálva kb. 20 perc volt. Itt mutatom a kamerának, milyen az eredeti bútor (természetesen IKEÁs és Jokkmokk a neve, ami szerintem szupervicces):
Az életben is teljesen jó állapotban van, max 1-2 éves lehet, nincsenek rajta nagy sérülések. Egyben sajnos nem tudtuk elhozni, ezért első körben az asztallapot és egy széket hoztunk. Peti szerintem megszült az asztallap alatt, de hősiesen nem mondta:)! Ráadásul 760 fok is volt iszonyú magas páratartalommal, szóval elég vállalhatatlanul értünk haza, de volt egy fél étkezőgarnitúránk!!! Az Úr azt mondta, a második körre már csak egyedül megy vissza, hiába ugráltam, hogy én is megyek szívesen és ne cipekedjen egyedül (noha erős ám ő:)), leállított és azt mondta, egyedül megy és pont. Így is lett, egy óra alatt hazaért a 3 maradék székkel. Este még össze is szerelte őket, mert ő egy hős:)! Nem csak okos, nézzétek, még ügyes is:
.JPG)
Ma reggel letakarítottam a kis Jokkmokkot, íme családunk új tagja:
Bámulatosan izgalmas kalandjainkat holnap folytatom, őrület lesz az is. Na csók!
2012. július 22., vasárnap
Állatira spórolunk
A házban lakó egyik nőcivel beszélgettem és ajánlott pár olyan boltot, ahol olcsóbban lehet vásárolni az átlagosnál. Mivel időm van (ez még nagyon fura), megnéztem ezeket.
Az egyik itt van a közelünkben, Goodwill a neve és olyan használt dolgokat árul, amit az emberek leadnak, ők értékesítik és alapítványoknak adják a suskát. Ennek megfelelően azért lehet sejteni, hogy ez nem a boltok csúcsa, de ki lehet fogni egy-két jó cuccot nagyon olcsón. Kétszintes a dolog, a földszinten ruhák és cipők vannak, az alagsorban pedig háztartási dolgok, műszaki cikkek. Én bírom az ilyen boltokat, nem kapok görcsöt tőlük, de nyilván szelektálni kell. Találtam is 3 klassz dolgot: egy remek Kitchenaid szűrőt, ami új (!) és 1 dodó volt, egy műanyag keverőtálat, illetve egy IKEÁs képkeretet. Óriási bizniszt bonyolítottam és rém büszke voltam arra, hogy milyen kincsekre bukkantam.
Petinek még tegnap is tartott a konferencia, ezért azt beszéltük meg, hogy elé megyek, így hazafelé meg tudjuk nézni a másik boltot, DollarTree a neve. Itt minden egy dodó, nem úgy mint otthon a százforintos, ahol minden van, csak száz forintos cucc nincs. Vettünk is egy csomó mindent (itt minden új), pl. krumplinyomót, spirálfüzetet, kosarat a zöldségeknek stb. 3 nagy pakkal jöttünk el és 14$-t fizettünk. Megajó. Azért ide nem fogunk nap mint nap visszajárni, egyrészt mert gyalog egy órányira van, másrészt mert megvettünk mindent, ami kellhet, a többi már nem annyira vonzó.
Ma vasárnap, itthon az Úr is, gondoltuk, ma jól kialusszuk magunkat, de 7-kor már fent voltunk, az alvás még nem nagyon megy...elmentünk a bankkártyáját élesíteni, az enyémet már aktiváltam (tegnap átvettem őket), utána boltba, majd haza. A boltban most nyári nyereményjáték van, amiket én eléggé szeretek, szóval kaptunk egy csomó kupont, amivel vagy azonnal nyerni lehet, vagy gyűjtögetni kell és akkor a főnyereményekre lehet rárepülni. Mi az 1 millió dolcsis nyereményt szeretnénk, szólok. Az azonnali nyereményeink közül a menőbbek: ingyen bagel, -1$ a Heinz ketchupból, plusz két sorsjegy...hát igen, én a kis dolgoknak is tudok örülni:).
Most jól megérdemelt ebéd utáni pihenésünket töltjük, este pedig úgy tervezzük, elmegyünk megnézni a közeli Fresh Pond nevű helyet és futunk végre egy jót. Holnap gyertek vissza és megtudjátok, milyen volt:).
Az egyik itt van a közelünkben, Goodwill a neve és olyan használt dolgokat árul, amit az emberek leadnak, ők értékesítik és alapítványoknak adják a suskát. Ennek megfelelően azért lehet sejteni, hogy ez nem a boltok csúcsa, de ki lehet fogni egy-két jó cuccot nagyon olcsón. Kétszintes a dolog, a földszinten ruhák és cipők vannak, az alagsorban pedig háztartási dolgok, műszaki cikkek. Én bírom az ilyen boltokat, nem kapok görcsöt tőlük, de nyilván szelektálni kell. Találtam is 3 klassz dolgot: egy remek Kitchenaid szűrőt, ami új (!) és 1 dodó volt, egy műanyag keverőtálat, illetve egy IKEÁs képkeretet. Óriási bizniszt bonyolítottam és rém büszke voltam arra, hogy milyen kincsekre bukkantam.
Petinek még tegnap is tartott a konferencia, ezért azt beszéltük meg, hogy elé megyek, így hazafelé meg tudjuk nézni a másik boltot, DollarTree a neve. Itt minden egy dodó, nem úgy mint otthon a százforintos, ahol minden van, csak száz forintos cucc nincs. Vettünk is egy csomó mindent (itt minden új), pl. krumplinyomót, spirálfüzetet, kosarat a zöldségeknek stb. 3 nagy pakkal jöttünk el és 14$-t fizettünk. Megajó. Azért ide nem fogunk nap mint nap visszajárni, egyrészt mert gyalog egy órányira van, másrészt mert megvettünk mindent, ami kellhet, a többi már nem annyira vonzó.
Ma vasárnap, itthon az Úr is, gondoltuk, ma jól kialusszuk magunkat, de 7-kor már fent voltunk, az alvás még nem nagyon megy...elmentünk a bankkártyáját élesíteni, az enyémet már aktiváltam (tegnap átvettem őket), utána boltba, majd haza. A boltban most nyári nyereményjáték van, amiket én eléggé szeretek, szóval kaptunk egy csomó kupont, amivel vagy azonnal nyerni lehet, vagy gyűjtögetni kell és akkor a főnyereményekre lehet rárepülni. Mi az 1 millió dolcsis nyereményt szeretnénk, szólok. Az azonnali nyereményeink közül a menőbbek: ingyen bagel, -1$ a Heinz ketchupból, plusz két sorsjegy...hát igen, én a kis dolgoknak is tudok örülni:).
Most jól megérdemelt ebéd utáni pihenésünket töltjük, este pedig úgy tervezzük, elmegyünk megnézni a közeli Fresh Pond nevű helyet és futunk végre egy jót. Holnap gyertek vissza és megtudjátok, milyen volt:).
2012. július 20., péntek
Rita beindul
Terveztük, hogy elmegyünk az IKEÁba, itt az a legolcsóbb bútorbolt, de mivel elég messze van és természetesen csak autóval lehet megközelíteni (ki akarna itt tömegközlekedni rajtunk kívül?), nem kapkodtuk el az utat. Viszont ajánlottak helyette egy másik boltot, ami nem csak lakberendezési dolgokat tart, de van az is bőven, ráadásul van egy nem messze tőlünk. Mivel Peti tegnap is konferenciázott, fogtam magam és elmentem. Mivel mindenhol el tudok tévedni, ezért roppant furmányos voltam és előre felírtam magamnak, merre kell menni. Kb. 9 km az út oda-vissza, szóval volt esély az elkavarásra. De megnyugtatom a zilált idegeiteket, egyszer sem tévedtem el.
Tehát Rita úton van a Targetba. Nagyon klassz, kertvárosias környéken visz az út, csak az utolsó pár száz méteren kell a temető mellett menni, de hát az ugye nem ártalmas:). Ahol a Target van, ott van sok másik bolt is, be is mentem a Home Depot-ba, az olyasmi, mint a Praktiker, utána bementem a GAP Outletbe, ahol megállapítottam, hogy ide még visszatérek (és Petit is elrángatom), majd a Marshall's-ba, amit a Harvardon ajánlottak, mint olcsó bolt. Olcsónak tényleg olcsó, de nem sok minden van. Azért nem kell aggódni, vettem egy fogmosópoharat és két képkeretet. Ezután átmentem a Targetba, az elég jó, azon túl, hogy van egy nagy étel részlege, a lakberendezési osztály is elég klassz, megállapítottam, hogy van minden, ami még kellene nekünk, ráadásul ők 50$ felett ingyen házhoz is szállítják a szajrét, szóval ide is elrángatom majd az uramat, aminek ő kicsattanóan örülni fog. Azért vettem két fürdőlepedőt (természetesen a vadiúj fogmosópoharunkkal színben harmonizáló kéket), 3,75$ volt darabja, a hülyének is megéri...
Hazafelé már nem volt olyan vidám az utam, eléggé elfáradtam, de azért ez semmi a Börzsöny Trail lefutásához képest, szóval nem rinyálok. Az út egy csemegebolt mellett vitt el, már többen ajánlották, hogy nagyon jó sajtok, kenyerek, borok vannak, de jellem (és fáradt) voltam, nem mentem be.
Miután hazaértem és szusszantam egyet, már mentem is a bankhoz, Férjjel úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk, hogy megnyissuk a bankszámlánkat. (Két bankba mentünk be korábban érdeklődni, a Citibe és a Bank of Americába, ez utóbbi is kb. ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtja, mint a befutó Citi, de a stílusa olyan, mint az OTP-é 20 évvel ezelőtt, szóval inkább a másik mellett döntöttünk.) Sima ügy volt a számlanyitás, azt leszámítva, hogy egy közléskényszeres kubai fazonhoz kerültünk, aki gyakorlatilag úgy dolgozik, hogy egy karakter, egy sztori...már tudom, hogy kubai, hogy van egy fia, hogy nem vallásos, de jaj, mi lesz a kölökkel, van egy asszonya, akinek az apja 40 éve közgazdász az MIT-n (meg is guglizta nekünk és megmutatta), hogy hétvégén hova mennek pihenni, hogy jobb 6 után hazaindulni, mint 5-kor, mert akkor a dugóban aszalódik, az összes korábbi szomszédjának a nemzetiségét és nevét stb., stb...röpke másfél óra alatt hipihopp meg is lett a számla, amit kb. 10p lett volna megcsinálni, de tényleg semmi gond, csak a How I Met Your Motherről maradtunk le. Viszont egyből megkaptuk az ideiglenes kártyát, ill. azt is megkérdezte, jó-e, ha egy hét múlva meglesz a végleges. Mi kérdeztük, nem lehet előbb?, mire ő, jó, akkor 2 nap múlva? Szóval szombaton be is fáradhatunk érte. Pipa.
Este édes családi életet éltünk, Apa laptopokat keresgélt a neten, Anya olvasott, TV-zett, új kedvenc sorozatunk a Big Bang Theory, szupervicces.
Tehát Rita úton van a Targetba. Nagyon klassz, kertvárosias környéken visz az út, csak az utolsó pár száz méteren kell a temető mellett menni, de hát az ugye nem ártalmas:). Ahol a Target van, ott van sok másik bolt is, be is mentem a Home Depot-ba, az olyasmi, mint a Praktiker, utána bementem a GAP Outletbe, ahol megállapítottam, hogy ide még visszatérek (és Petit is elrángatom), majd a Marshall's-ba, amit a Harvardon ajánlottak, mint olcsó bolt. Olcsónak tényleg olcsó, de nem sok minden van. Azért nem kell aggódni, vettem egy fogmosópoharat és két képkeretet. Ezután átmentem a Targetba, az elég jó, azon túl, hogy van egy nagy étel részlege, a lakberendezési osztály is elég klassz, megállapítottam, hogy van minden, ami még kellene nekünk, ráadásul ők 50$ felett ingyen házhoz is szállítják a szajrét, szóval ide is elrángatom majd az uramat, aminek ő kicsattanóan örülni fog. Azért vettem két fürdőlepedőt (természetesen a vadiúj fogmosópoharunkkal színben harmonizáló kéket), 3,75$ volt darabja, a hülyének is megéri...
Hazafelé már nem volt olyan vidám az utam, eléggé elfáradtam, de azért ez semmi a Börzsöny Trail lefutásához képest, szóval nem rinyálok. Az út egy csemegebolt mellett vitt el, már többen ajánlották, hogy nagyon jó sajtok, kenyerek, borok vannak, de jellem (és fáradt) voltam, nem mentem be.
Miután hazaértem és szusszantam egyet, már mentem is a bankhoz, Férjjel úgy beszéltük meg, hogy ott találkozunk, hogy megnyissuk a bankszámlánkat. (Két bankba mentünk be korábban érdeklődni, a Citibe és a Bank of Americába, ez utóbbi is kb. ugyanazokat a szolgáltatásokat nyújtja, mint a befutó Citi, de a stílusa olyan, mint az OTP-é 20 évvel ezelőtt, szóval inkább a másik mellett döntöttünk.) Sima ügy volt a számlanyitás, azt leszámítva, hogy egy közléskényszeres kubai fazonhoz kerültünk, aki gyakorlatilag úgy dolgozik, hogy egy karakter, egy sztori...már tudom, hogy kubai, hogy van egy fia, hogy nem vallásos, de jaj, mi lesz a kölökkel, van egy asszonya, akinek az apja 40 éve közgazdász az MIT-n (meg is guglizta nekünk és megmutatta), hogy hétvégén hova mennek pihenni, hogy jobb 6 után hazaindulni, mint 5-kor, mert akkor a dugóban aszalódik, az összes korábbi szomszédjának a nemzetiségét és nevét stb., stb...röpke másfél óra alatt hipihopp meg is lett a számla, amit kb. 10p lett volna megcsinálni, de tényleg semmi gond, csak a How I Met Your Motherről maradtunk le. Viszont egyből megkaptuk az ideiglenes kártyát, ill. azt is megkérdezte, jó-e, ha egy hét múlva meglesz a végleges. Mi kérdeztük, nem lehet előbb?, mire ő, jó, akkor 2 nap múlva? Szóval szombaton be is fáradhatunk érte. Pipa.
Este édes családi életet éltünk, Apa laptopokat keresgélt a neten, Anya olvasott, TV-zett, új kedvenc sorozatunk a Big Bang Theory, szupervicces.
2012. július 18., szerda
VERITAS
Tegnap voltunk az International Office-ban regisztrálni, majd a közgáz tanszéken, ahol Peti kezébe nyomták az alábbi mappát hasznos és kevésbé hasznos információval:
Klassz érzés volt először belépni a Harvard közgáz épületébe. Gondolom erről majd ő ír bővebben.
Ezután hazafelé jövet bementünk egy helyi kis sportboltba, ahol az eladó ahogy meglátta a mappát elővezette, hogy diákoknak 10% kedvezmény jár, szóval majd vásárláskor ezt jelezzük. Majd bementünk a közelünkben lévő két bankba, a Citibankba és a Bank of Americába, hogy tájékozódjunk arról, hogyan tudunk bankszámlát nyitni. Akár azonnal is nyithattunk volna számlát, de azért mi este átnéztük a feltételeket.
Ez alatt a pár nap alatt egyelőre az a tapasztalatunk, hogy a szolgáltatások színvonala elég magas. Akárhova megyünk be, azonnal hangosan köszönnek, kérdezik, hogy miben segíthetnek, javasolnak megoldásokat. A 2 bankban a fiókvezető üdvözölt minket, elmondta, hogy kihez tudunk menni és elnézést kért, hogy pár percet várni kell, mire ő felszabadul. Távozáskor is odajöttek elköszönni. Nyilván nem személyesen nekünk szól ez a hozzáállás, de igazából nem is érdekel, míg így kezelik a fogyasztót.
Fun fact: a Citibank bankfiók kubai vezetője kérdezte, hogy honnan jöttünk, majd mikor mondtuk, hogy Magyarországról, közölte, hogy magyarul csak egy szót tud, de azt is mondta: iciripiciri :).
2012. július 17., kedd
2 nap, 2 vacsi
Az első nap ugyan korán kezdődött, de klassz volt!
Itteni idő szerint fél 6-kor már felébredtünk, ilyen sem fordult elő velünk túl gyakran, nem is nagyon fog. Elmentünk reggelit venni a közeli szupermarketbe (Shaw's), gyorsan szereztünk egy törzsvásárlói kártyát is (ez mégiscsak Amerika, itt mindenkinek egy rakás kártyája van), majd itthon reggeli, takarítás, pakolás.
Nap közben kaptunk egy esti programajánlatot, ismerőseink laknak a közelben, ők hívtak meg magukhoz estére (nevezzük őket Lacinak és Orsinak, mert ez a nevük).
Szóval napközben takarítás, rámolás, egész jól haladtunk, este pedig át Laciékhoz.
Ők is a közelben laknak, nagyon hasonló házban és lakásban, mint mi. Ez azért nem meglepő, mert itt a környékünkön kb. minden ház egyforma. Az egyik kétszintes, a másik három, az egyik vajszínű, a másik kék, de a lényeg u.az. Ez a miénk (na jó, a földszint és az első emelet nem, és sajnos a BMW sem, de a tetőtér az igen!) - majd teszek fel utcaképet is:
Hajnal egyik náluk voltunk, kaptunk rengeteg hasznos tanácsot, ill. nagyon jót beszélgettünk, nagyon jól éreztük magunkat, én is csak egyszer akartam ülve elaludni, otthon már hajnali 6-7 körül járt...
A vasárnap is jól telt, már 8-ig tudtunk aludni. A változatosság kedvéért takarítottunk, rámoltunk, vásároltunk. Estére egy újabb meghívásunk volt (igen, nehéz az élet), a házban lévő másik 2 lakásban lakók hívtak meg minket a kertbe barbeque-zni. Rengeteg volt az étel, a saját bevallásuk szerint is mindig mindenből sokat készítenek az amerikaiak, állandóan túlvásárolják magukat. Ezt mi annyira nem bántuk, na. Volt kagyló, hal, marha és csirkeszárny, köretnek sült paprika, patisszon, kukorica, gomba, hagyma, ananász, barack és saláta, desszertnek 5-6 fajta fagyi és süti. Beszélgettünk, boroztunk, söröztünk, kicsit megáztunk, szóval nagyon kellemes este volt.
Az első hétvége így elviselhetőre sikeredett:).
Itteni idő szerint fél 6-kor már felébredtünk, ilyen sem fordult elő velünk túl gyakran, nem is nagyon fog. Elmentünk reggelit venni a közeli szupermarketbe (Shaw's), gyorsan szereztünk egy törzsvásárlói kártyát is (ez mégiscsak Amerika, itt mindenkinek egy rakás kártyája van), majd itthon reggeli, takarítás, pakolás.
Nap közben kaptunk egy esti programajánlatot, ismerőseink laknak a közelben, ők hívtak meg magukhoz estére (nevezzük őket Lacinak és Orsinak, mert ez a nevük).
Szóval napközben takarítás, rámolás, egész jól haladtunk, este pedig át Laciékhoz.
Ők is a közelben laknak, nagyon hasonló házban és lakásban, mint mi. Ez azért nem meglepő, mert itt a környékünkön kb. minden ház egyforma. Az egyik kétszintes, a másik három, az egyik vajszínű, a másik kék, de a lényeg u.az. Ez a miénk (na jó, a földszint és az első emelet nem, és sajnos a BMW sem, de a tetőtér az igen!) - majd teszek fel utcaképet is:
A vasárnap is jól telt, már 8-ig tudtunk aludni. A változatosság kedvéért takarítottunk, rámoltunk, vásároltunk. Estére egy újabb meghívásunk volt (igen, nehéz az élet), a házban lévő másik 2 lakásban lakók hívtak meg minket a kertbe barbeque-zni. Rengeteg volt az étel, a saját bevallásuk szerint is mindig mindenből sokat készítenek az amerikaiak, állandóan túlvásárolják magukat. Ezt mi annyira nem bántuk, na. Volt kagyló, hal, marha és csirkeszárny, köretnek sült paprika, patisszon, kukorica, gomba, hagyma, ananász, barack és saláta, desszertnek 5-6 fajta fagyi és süti. Beszélgettünk, boroztunk, söröztünk, kicsit megáztunk, szóval nagyon kellemes este volt.
Az első hétvége így elviselhetőre sikeredett:).
6733 km
Péntek 13-án kezdődött minden. Illetve nem, 12-én.
Utolsó előtti napunkon, csütörtökön egész nap pakoltunk, egyrészt azt, ami otthon marad, másrészt azt, ami jön velünk. Ez utóbbi volt a problémásabb: fejenként 23 kg a limit, amit a repülőre fel lehet vinni + egy kézipoggyász. Ha belegondolunk, hogy az eddig életem tárgyaiból ki kell választani csupán 23 kg-ot, na az furcsa. Ráadásul téli holmival is kellett készülni, mert bár a Cambridge-i időjárás hasonló a budapestihez, a tél állítólag csapadékosabb, sok a hó. Azért megugrottuk ezt a feladatot, bár vettünk egy plusz csomag jegyet, így még 23 kg-ot felvihettünk a gépre. Szóval jó későn feküdtünk le, és már nem is otthon, hanem P Anyukájánál.
Másnap korán ébredés, át a csomagokért, plusz még elrohantunk a Mountexbe olyan lakatot venni, amit az amerikai csomagellenőrzésnél nem vágnak le automatikusan, mert mesterkulcsuk van hozzá a biztonsági mókusoknak. A nap legjobb része az volt, mikor egy utolsó közös családi ebédet kaptunk, természetesen húslevessel és millió étellel.
A szüleinktől a reptéren búcsúztunk el, tudtam előre, hogy nem lesz könnyű, hát nem is volt az...
Párizson át utaztunk, nem is volt semmi gond addig (sem) azt leszámítva, hogy leszálláskor nem dugult ki a jobb fülem, plusz nem is voltam teljesen jól a náthám miatt, így igazán épületes látvány lehettem, ráadásul mindenre visszakérdeztem, amit nekem mondtak vagy tőlem kérdeztek, mert nem hallottam:).
Ott rohanni kellett, mert csak 1 óránk volt az átszállásra, de hát abban jók vagyunk, el is értük simán a bostoni gépet. Szeretem az ilyen bazi nagy gépeket, valahogy olyan megnyugtató, hogy olyan sokan vagyunk. Már csak azért is megérte a repülőjegyet megvenni, mert 7 órán keresztül filmeket/sorozatokat/dokumentum filmeket nézhettünk, rádiót hallgathattunk (minden ülés háttámlájában van egy kis képernyő, ezen mindenki magának választhatja ki, mit szeretne nézni, hallgatni). P menőzött, ő vmi cikket olvasott, én halandóbb voltam, How I met your mothert meg Two and a half ment néztem (meg még egy csomó mindent, volt rá időnk). Ennivalóban sem volt hiány, kétszer is adtak ellátmányt, szóval egy panasz szavunk sincs.
Miután leszálltunk, itteni idő szerint kb. f8-kor este, még át kellett verekednünk magunkat a bevándorláson (a hölgy nem tudta összerakni, P hogyhogy nem állampolgár, ha NYC-ben született), a csomagokat összekaparni és eljutni haza. Mondom, mi volt nálunk: 2x23 kg táska, plusz még egy ilyen, csak L-es (ez csak tizenpár kiló), 2 kis hátizsák és egy laptop táska. Az elléshez közeli állapotban voltunk, mire hazaértünk. Ja, gyalog mentünk haza, mert a reptéren mondta egy lady, hogy a tömegközlekedés ingyenes onnan, ami nyomós érv volt a harmincakármennyi dollárral szemben, ami a taxi lett volna.
A lakást könnyen megtaláltuk, szerencsére 5 p a metrótól és a földszinten lakó fazon beengedett minket, nála volt a kulcsunk.
Sokat nem nézelődtünk, nagyjából lepakoltunk, zuhany és szundi. Elalvás előtt természetesen megszámoltuk a szoba sarkait.
Utolsó előtti napunkon, csütörtökön egész nap pakoltunk, egyrészt azt, ami otthon marad, másrészt azt, ami jön velünk. Ez utóbbi volt a problémásabb: fejenként 23 kg a limit, amit a repülőre fel lehet vinni + egy kézipoggyász. Ha belegondolunk, hogy az eddig életem tárgyaiból ki kell választani csupán 23 kg-ot, na az furcsa. Ráadásul téli holmival is kellett készülni, mert bár a Cambridge-i időjárás hasonló a budapestihez, a tél állítólag csapadékosabb, sok a hó. Azért megugrottuk ezt a feladatot, bár vettünk egy plusz csomag jegyet, így még 23 kg-ot felvihettünk a gépre. Szóval jó későn feküdtünk le, és már nem is otthon, hanem P Anyukájánál.
Másnap korán ébredés, át a csomagokért, plusz még elrohantunk a Mountexbe olyan lakatot venni, amit az amerikai csomagellenőrzésnél nem vágnak le automatikusan, mert mesterkulcsuk van hozzá a biztonsági mókusoknak. A nap legjobb része az volt, mikor egy utolsó közös családi ebédet kaptunk, természetesen húslevessel és millió étellel.
A szüleinktől a reptéren búcsúztunk el, tudtam előre, hogy nem lesz könnyű, hát nem is volt az...
Párizson át utaztunk, nem is volt semmi gond addig (sem) azt leszámítva, hogy leszálláskor nem dugult ki a jobb fülem, plusz nem is voltam teljesen jól a náthám miatt, így igazán épületes látvány lehettem, ráadásul mindenre visszakérdeztem, amit nekem mondtak vagy tőlem kérdeztek, mert nem hallottam:).
Ott rohanni kellett, mert csak 1 óránk volt az átszállásra, de hát abban jók vagyunk, el is értük simán a bostoni gépet. Szeretem az ilyen bazi nagy gépeket, valahogy olyan megnyugtató, hogy olyan sokan vagyunk. Már csak azért is megérte a repülőjegyet megvenni, mert 7 órán keresztül filmeket/sorozatokat/dokumentum filmeket nézhettünk, rádiót hallgathattunk (minden ülés háttámlájában van egy kis képernyő, ezen mindenki magának választhatja ki, mit szeretne nézni, hallgatni). P menőzött, ő vmi cikket olvasott, én halandóbb voltam, How I met your mothert meg Two and a half ment néztem (meg még egy csomó mindent, volt rá időnk). Ennivalóban sem volt hiány, kétszer is adtak ellátmányt, szóval egy panasz szavunk sincs.
Miután leszálltunk, itteni idő szerint kb. f8-kor este, még át kellett verekednünk magunkat a bevándorláson (a hölgy nem tudta összerakni, P hogyhogy nem állampolgár, ha NYC-ben született), a csomagokat összekaparni és eljutni haza. Mondom, mi volt nálunk: 2x23 kg táska, plusz még egy ilyen, csak L-es (ez csak tizenpár kiló), 2 kis hátizsák és egy laptop táska. Az elléshez közeli állapotban voltunk, mire hazaértünk. Ja, gyalog mentünk haza, mert a reptéren mondta egy lady, hogy a tömegközlekedés ingyenes onnan, ami nyomós érv volt a harmincakármennyi dollárral szemben, ami a taxi lett volna.
A lakást könnyen megtaláltuk, szerencsére 5 p a metrótól és a földszinten lakó fazon beengedett minket, nála volt a kulcsunk.
Sokat nem nézelődtünk, nagyjából lepakoltunk, zuhany és szundi. Elalvás előtt természetesen megszámoltuk a szoba sarkait.
Egy blog születése
Sosem gondoltam volna, hogy blogot fogok írni...
Ez a blog azért született, hogy ti, otthoni barátaink, rokonaink tudjátok, mi történik velünk, mi jár a fejünkben és ha van kedvetek, reagálhassatok arra.
Elsősorban én leszek a művészeti vezető, de néha P is szakít időt rátok, és ő is ír:).
Belegondolni is furcsa, mennyi poszt születik majd, mire újra látjuk egymást, de azért kezdjük el.
Ez a blog azért született, hogy ti, otthoni barátaink, rokonaink tudjátok, mi történik velünk, mi jár a fejünkben és ha van kedvetek, reagálhassatok arra.
Elsősorban én leszek a művészeti vezető, de néha P is szakít időt rátok, és ő is ír:).
Belegondolni is furcsa, mennyi poszt születik majd, mire újra látjuk egymást, de azért kezdjük el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)