Búcsú a háziaktól

Tegnap este a háziak, Tom és Ying és Asli, John és Ozzie elbúcsúztattak egy - szokás szerint - fantasztikus bbq-val. Annyi étel készült, hogy még ma is összejövünk morzsapartira:).
Holnap indulok haza.

Láttunk bálnát, láttunk bálnát, láttunk bálnát!

Szombaton annyira izgatott voltam, hogy megyünk bálnát nézni, hogy aludni sem bírtam:). De azért valahogy elment a reggel, összekészülődtünk és elmentünk Gloucesterbe, ami tőlünk északra egy kis tengerparti város, szerintük a világ "bálnanéző fővárosa". Hát persze. Sétáltunk egyet, élveztük a gyönyörű tavaszt, majd felszálltunk a hajóra (izgatottságom a tetőfokán...). Kb. 3/4 órát hajóztunk, mikor a hajón lévő túravezető szólt, hogy no, ott az első bálna. És innentől kezdve kb. 10-15-ször láttunk bálnát: nem jöttek túl közel, de még így is érzékelhető volt, hogy milyen hatalmas állatok. Először arról lehetett észrevenni őket, hogy kifújják a levegőt a víz felszínén, majd láttuk a hatalmas hátukat és a farkukat. Megmondom őszintén, az első pár alkalommal a számat sem tudtam becsukni, akkora élmény volt. És hogy igazán szirupos legyen a sztori, még delfineket is láttunk! De nem egyet-kettőt, hanem legalább tízet és jó sokáig jöttek a hajónk mellett, egyikük még egy nagyot ugrott is, mint a filmeken! Örök élmény marad.
Hajózás után beültünk egy étterembe homárt enni, mert ugye ahol tenger van, ott friss tengeri étel is van, majd hazajöttünk hullafáradtan, de valóban életre szóló élményekkel.
Pár képet készítettünk, bár nem igazán tudtunk egyszerre csodálkozni és fényképezni is.

Ui.: akit részletesen érdekel, ilyen bálnákat láttunk: csukabálna (fin whale), déli csukabálna (minke whale) és hosszúszárnyú bálna (humpback whale). A delfinek pedig atlanti fehérsávos delfinek voltak. És velük hajóztunk.

Dolce vita

Ha az ember lányát (és fiát) a jó sorsa olyan helyre veti, ahol van friss tengeri hal, akkor ott sokat kell friss tengeri halat enni. És mi azt nagyon szeretjük. Ezért, ha hallunk egy jó (és megfizethető) helyről, azt igyekszünk kipróbálni.
Így történt ez most hétvégén is: már sokat olvastunk egy tengeri halasról, ahol amúgy lehet kapni homáros szendvicset is (nem bonyolítják túl a dolgot a fiúk, egyféle szendvics van, tetszik, nem tetszik) - sikerült összehozni a társaságot és elmentünk.
A szendvics valóban nagyon finom volt, jó sok homár husival, szóval aki erre jár, érdemes kipróbálni:)!

Utána - kihasználva, hogy Peti elszakadt az íróasztalától - sétáltunk egy kicsit hazafelé, ugyan meleg még nem volt, de sütött a nap és ettől (plusz hogy hétvége volt) olyan jó hangulata volt mindenkinek a városban.

Mára viszont egyértelműen megjött a tavasz, kb. 20 fok van, az órám után ki is ültem picit olvasni a Harvard Yardra, mert kikerültek a vicces színes székek és örömmel jelentem, az első napon tartózkodásom alkalmával sikerült is azonnal kicsit lepirulnom (nyak, mellkas). De nem bánom, tavasz van, nyílnak a virágok, egyre több madár hajlandó visszaköltözni és amúgy is szép az élet:)!

Visszaszámlálásos bulik

Nagyon drágák a barátaink, azt állítják, hiányozni fogunk nekik, ha hazamegyünk:). Mivel én hamarosan indulok, már csak pár hét van hátra, ezért egyre több programot szervezünk együtt, hogy addig is minél többet találkozzunk.
A héten az első kedden volt, amikor is Orsi és Laci hirtelen felindulásból vacsira hívták magukhoz a társaságot. Egyrészt nagyon jót ettünk (nem utolsó szempont), másrészt nagyon jót beszélgettünk, immár kilencen, ugyebár a 3 hónapos Abigéllel kibővülve. Készítettünk pár fotót:

Peti, Márk, én, előttem Anna, Erika, Jancsi, Orsi és Laci (Abigél itt még aludt)

Erika és a frissen ébredt

Abigélt persze roadshow-ztattuk, itt Annával hallgatnak okosan valakit

Rákönyökölt a pultra

A keddi buli után a szokásos heti lányos összejövetelünket is megtartottuk a soros cukrászdában (itt sajnos nagyon jók vannak), ahol jelentem áfonyás cheescake-et ettem ÉS ha ez nem lett volna elég, a kedvenc fagyisom, Ben and Jerry's is ingyen fagyit osztott az egyik kis utcában, szóval még azt is rátoltuk a sütire, ma rá sem bírok nézni édességre.

A bbq-szezon hivatalosan is megnyílt

Azt szeretem a háziakban, hogy nem bonyolítják túl az életet. Vasárnap Tom és Ying írtak egy e-mailt, hogy ők este bárányt sütnek a grillen, ha van kedvünk, csatlakozzunk. Persze Johnéknak és nekünk is volt:). Gyorsan le is osztottuk, hogy ki mit visz a hús mellé és pont. 6-körül elkezdtünk sütögetni és 8-kor már teli hassal jöttünk fel.
A bárány mellett volt sügér és kolbász; a zöldség John és Asli érdeme volt, készítettek sült paprikát, brokkolit, kelbimbót (az új kedvenc zöldségem), spárgát, padlizsánt (régi kedvencem) és ananászt, mi pedig a desszertet vittük: gyümölcssalátát készítettem eperből, ananászból, szőlőből és áfonyából, hozzá pedig juharszirup és kétféle fagyi volt.
Még nem tudom, mit fognak szólni a szomszédok otthon, de muszáj lesz egy grillsütőt beüzemelnem a teraszon, annyira jó dolog!

Békésen sütögetünk

Tom és John

Ying 

Kicsit elfajultak a dolgok a végére, le kéne tisztítani a rácsot

A végeredmény, a desszertről nem készítettem képet, inkább csak ettünk

New York és újra itthon

Ismét otthon vagyunk, gyorsan meg is írom a New York-i élményeinket.
Amikor megérkeztünk, szombaton, már lázas készülődés volt a városban a Szt. Patrik napi felvonulás miatt, a lázas készülődés pedig két dolgot jelentett: a rendőrök egy csomó utcát lezártak az autós forgalom elől, a gyalogosok pedig bőszen fogyasztották az alkoholt. Minket a felvonulás nem hozott rettenetes lázba, de végül nem tudtunk nem belebotlani. Láttuk, hogy majd megfagynak azok, akiknek az egyenszerkója pl. szoknyát írt elő - ilyen a mi formánk, ahogy megérkeztünk, eleredt a hó...sosem lesz már tavasz, ez már ténykérdés.
Másnap ismerősökkel - akik autót birtokolnak - kimentünk egy közeli arborétumba és a tengerpartra, klassz volt ilyet is látni az iszonyú zsúfolt Manhattan után. A fürdőruhám után nem zokogtam, de a tengert látni nekem mindig élmény, rohangálni a hullámok elől pláne az (több-kevesebb sikerrel, majd mikor felteszem a videókat, látjátok). Persze nem vagyunk puhányok, még délután, miután hazaértünk, elmentünk az Empire State Building tetejére - ugyan ez nagyon turistás dolog, de ilyen állati magasról látni egy nagyvárost nem sűrűn lehet, nekem ősszel a Rockefeller Center tetejéről bambulás is nagy élmény volt. Este pedig nagy kedvencünknél, egy utcai árusnál ettünk "halal food"-ot: sehol máshol nincs sor az utcai árusok előtt este 9-kor, itt minimum harmincan álltak előttünk, mert tényleg fini az étel, megérte kivárni a sort. A csípős szószuk továbbra is nagyon csípős.
Másnap elsétáltunk Peti régi játszóterét és a régi lakásukat megnézni, azt hiszem, nagyon nagy élmény volt neki és Anyukájának ide újra, együtt elmenni. Utána siettünk a Fed-be, nagy vágyam volt ide eljutni, főleg azok után, hogy nyáron is, ősszel is szerettem volna elmenni, de hónapokra előre elfogynak - az amúgy ingyenes - jegyek. És ugye John McClane itt is nyomozott a Die Hard 3-ban a rosszfiúk után, ezt látni kell. A leglátványosabb persze az aranyraktár volt, láttuk az aranytömbök egy részét és azt is, hogy innen esélytelen lesz feltűnés nélkül aranyat kicsempésznünk. A másik vicces az volt, mikor az idegenvezető arról beszélt, mennyire fontos a központi bank függetlensége a kormányzattól... Ebédre Shake Shack hamburger, továbbra is ez az egyik legjobb hamburgerező hely, majd utána, mivel újra eleredt a hó és pont a 5th Avenue-n sétáltunk, bementünk a Tiffany's-ba, az ember lányának ide is el kell jutnia (a hátizsákos turistát ugyanolyan kedvességgel köszöntik, mint a bundában érkezőt...). Mondtam is Petinek, ha üzleti útra megy később, ahonnan égeti a vágy, hogy szuvenírt hozzon nekem, ne felejtse el ezt a márkanevet:).
A Met-be nagy vágyam volt visszamenni, mert ugyan legutóbb is végelgyengülésig sétálgattunk benne, nagyon kis töredékét láttuk, így kedden ide indultunk és hát igen, a Met gyűjteménye továbbra is fantasztikus, befogadhatatlanul nagy, még mindig úgy érzem, ha százszor visszajönnék, akkor is lenne mit látni. A korábbi kedvenceket és új kedvenceket is megnéztem, utána vert seregként mentünk ebédelni (délután ötkor), de nagyon finom kínaival sikerült megvigasztalni magunkat.
A másik nagy vágyam a Bronx Zoo volt, ide mentünk szerdán és meg kell mondjam, kicsit csalódás volt, egyrészt télen csak félgőzzel üzemel, másrészt nagyon pici helyen van nagyon sok állat, harmadrészt sokszor az ember csak sétál, de nincs látnivaló a két kifutó között. Szóval a budapesti állatkertnek semmi szégyellnivalója nincs, sőt. Negyedrészt ahogy beléptünk, az első madárházban úgy lefosott egy madár, hogy a két karomon és a hasamon is csurgott a végtermék, nem tudom, hogy tud ilyen sok irányba alkotni egyetlen kistestű állat. Miután visszaértünk Manhattan-be, hagytam magam megvigasztalni a Cake Boss cukrászdájában egy kis csokis sütivel, na.
A búcsúnapunkon a Central Parkba mentünk sétálni, azt hiszem, nekem ez a két kedvencem NYC-ben: kóvályogni csak úgy az utcákon és a parkban sétálni.
Hazafelé, ahogy közeledtünk, a buszról már láttuk a tragédiát: ismét havazott, kb. 15 cm hó esett újra, úgyhogy egy nagy smafu, hogy jön a tavasz, az csak kamu, idén már nem is lesz.
A fotókat, videókat is igyekszem mielőbb kiválogatni és feltölteni, de még csütörtökön megjött Ancsa barátnőnk, így most vele vagyok kénytelen várost nézni:).

Vendégek és taríraram

Kicsit megcsúsztam az idővel, bocsi, azért sokat gondoltam ám rátok! Gyorsan összefoglalom a kis életünk elmúlt pár napját.
Pénteken ismét rossz sorsunk volt, koreai étterembe mentünk a szomszédokkal. A kifogás a házibácsink szülinapja volt, illetve az, hogy a héten a 3 család elhúz 4 irányba és jó sokáig nem találkozunk. Isteni volt, még sosem voltam koreai étteremben. Rendeltünk egy csomó ételt, amit az asztal közepén lévő sütőn lehetett elkészíteni (marha, lazac, tofu, zöldségek...) - szokás szerint a telefonnal készített kép béna, de hát ez van vagy semmi illusztráció (ahogy azt Firpo Papi mondja, vagy kék vagy semmilyen):

Szombaton szerintem nem csináltunk semmi extrát, vasárnap viszont megjött Peti Anyukája és az ő unokatesója látogatóba, aminek nagyon-nagyon örülünk! Hétfőn bevezettem őket a Harvard kampusz rejtelmeibe, tegnap az egyetemi természettudományi múzeumban vesztek el órákra, ma Bostonban kirándulnak. Szombaton együtt átmegyünk New Yorkba, mi csak egy pár napra maradunk, de így is szuper boldog vagyok (Petinek persze lelkiismeret-furdalása van előre, hogy alig tud majd dolgozni).

Ma előadásom volt, ott készítettem ezt, karikázzátok be a képen a hibát:

És a lényeg: kitört a tavasz!!! 10-12 fok van, süt a nap, a kertekben bújnak elő a tavaszi virágok. Ma az utcán láttam egy fazont, aki biciklizés közben taríraram-ozott és mosolygott. Ha tudnék fütyülni, én is fütyörészve közlekednék:).

Thai

Tegnap ismét a háziakkal vacsoráztunk, isten tartsa meg jó szokásukat, ezúttal thai ételeket készített a földszinti Tom és Ying.
Az előétel kagyló volt és egy isteni finom csípős leves (személyes kedvencem):

A főételek közül az egyikről nem volt időm képet készíteni, mert azonnal nekiestünk: csirke fűszeres pácban, zöldbabbal, a második főétel pedig kb. egymillió fűszerben készült rák:

Mindehhez cidert, sört, fehérbort és egy 140 dolláros vörösbort ittunk, alig mertük megfogni az üveget is, nem volt rossz:):

A dessztert gyümölcs volt fagyival. Nem jöttünk haza éhesen:)!

BBQ season

Tegnap, március 1-jén az alattunk lakók hivatalosan is megnyitották a BBQ szezont, azaz sütöttek a kertben. A sütőt ugyan nehéz megközelíteni, mert még mindig van némi hó a kertben, de oda se neki, éljen a tavasz! Még pár fokot emelkedik az idő, mondjuk eléri a két számjegyet a hőmérséklet és mi is nekilátunk!

Hosszúhétvége

Nálunk a mai nap is hétvége, illetve ünnepnap, ami nagyon sokat javít a hétfő megítélésén. De ne ugorjunk így előre, gyorsan beszámolok a teljes hétvégénkről.
Tényleg gyors lesz, szombaton semmi érdekes nem történt velünk, én főztem, pakoltam stb., Peti itthon dolgozott, este a Harry Potter és a Titkok Kamrája című opuszt néztem a TV-ben. Szóval ezt a napot gyorsan át is ugorhatjuk.
Vasárnap arra ébredtünk, hogy az időjárás megőrült: iszonyú hóvihar volt - sok hó nem esett, csak pár centi, de nagyon nagy szél volt. Mivel van pár bukó ablakunk, amin remekül megül a hó, ilyenkor olyan a lakás, mintha besötétítettünk volna, nagyon vicces. Természetesen vasárnapra kértük kölcsön a háziak autóját (és jó fej módon ilyenkor mindig oda is adják - egy bazi nagy Audijuk van), így nem hátrálhattunk meg. Elmentünk a GAP outletbe, szerencsére az időjárás miatt nem volt senki (amúgy az utak teljesen tisztára voltak pucolva, de mivel itt szuper bénán vezetnek az emberek, jobb is, ha ilyenkor nem ülnek autóba). Itt szokás szerint jó sokat időztünk - ha Peti hajlandó ruhavásárlásra időt szánni, azokat a ritka alkalmakat ki kell használni. Utána még boltba is mentünk, mert kifogytunk pár dologból és a közelünkben lévő szupermarketben iszonyú drága a zöldség, gyümölcs (és minden más is), szóval megéri elautózni a 10 percre lévő hipermarketbe (főleg úgy, hogy nem a mi benzinünket használjuk...). Mire felcipeltük az összes szatyrot, majdnem végkimerültem. Szerencsére estére ismét volt egy szuper vacsorameghívásunk, a házban az elsőn lakók marokkói vacsit főztek. Na, én azt eléggé szeretem, sajnos kicsit többet ettem, mint kellett volna, egész este nyögtem utána:).
Ma pedig ünnepnap: Presidents' Day van, azaz az elnökök ünnepe. Mint megtudtuk, korábban Washington születésnapján volt az ünnep, de azt módosították február 3. hétfőjére és az összes korábbi elnököt ünneplik ekkor. Persze a boltok nyitva tartanak, szokás szerint. Ja, és ma ezerrel süt a nap, most már igazán eldönthetné az időjárás, mit óhajt. Én a tavaszra szavazok.

Xin Nian Kuai Le

Hétvégén volt a kínai új év, ami nálunk a legnagyobb ünnepnek számít. Ezt persze nem magamtól tudom, hanem kérem felvilágosítottak. A földszinti szomszéd házaspárból a feleség kínai és mivel emellett még jó fej is, meghívtak minket vacsizni szombat estére (és mint utólag kiderült, vasárnap estére is:)).
Szombat este "hot pot" volt, ami egy igazi buli étel, mert a szakács is a társaság része: egy főzőlapot és egy edényt tesznek az asztal közepére, amiben forró alaplé van, ebbe kell beletenni az egyes alkatrészeket pár percre:

Rengeteg alapanyag volt: szalonna, bárányhús, rák, tofu, gomba, rengeteg zöldség, saláták. Ahogy telt az idő  és főtt az alaplé, az úgy vált egyre fűszeresebbé, de annál jobb volt!

Szokás szerint degeszre ettük magunkat. (Nekem a rákhusi és a zöldségek ízlettek leginkább.). 

Próbáltam megtanulni pálcikával enni, de azért még nem vagyok mestere a dolognak, néha csak átdöftem vele az ételt, mikor nem ment és nem volt türelmem. De azért a végére a babszemet és a rizsszemet is meg tudtam fogni!

Ő Ying, a mester, munka közben: 

Szombat este nem csak a háziak, hanem más vendégek is lettek volna a vacsin, de a hóhelyzet miatt ők nem tudtak eljönni, ezért vasárnap is volt egy buli, immár velük kiegészülve (Yingék kínai ismerősei jöttek még) - ó, mi szegények. 

Kínai "gombócok" voltak, ami az új évi nemzeti ételük, tésztába csomagolt rákos-husis-újhagymás-gyömbéres töltelék, isteni finom volt!!! Már elkértem a receptet. A tölteléket a háziak keverték be, mi vendégek pedig töltöttük a tésztát. Végül kb. négymillió gombóc lett, mellette volt disznóhús és a szombatról maradt hot pod is, szóval ismét nem haltunk éhen, sőt, még el is hoztunk gombócot, mert eléggé látszott rajtunk, hogy ízlik (Peti még akkor is lapátolta, mikor már szedtük le az asztalt).

Szomszédok

Tegnap magyar est volt a Buena Vista Park 11. szám alatt. Már régóta esedékes volt egy kis magyar kosztot készíteni a házban lakó 2 másik párnak, és mivel a héten elutazik mindenki karácsonyozni, gondoltam itt a remek alkalom és csaphatunk egy vacsorát.
Húsleves, rántott husi krumplipürével, csikós tokány rizzsel és madártej volt a menü, az üres tálakból ítélve minden nagyon ízlett nekik (sajnos a madártejet mind megették, pedig abból még ma is szívesen toltam volna picit, nokedliszaggatót pedig nem találtam sehol, micsoda ország!). Meg is beszéltük, hogy jövőre többször tartunk közös vacsikat, aminek azért is örülök kifejezetten, mert a földszinti nő kínai, az elsőn lakó török, szóval jobbnál jobb konyhákat ismerhetünk majd meg. Az amerikai barbeque-n már túl vagyunk, az jöhet bármikor, de főleg nyáron, a kertben.
Már csak 5-öt kell aludni és indulunk haza!

Citadella

Tegnap jó kis esténk volt, átjött a "magyar banda" előkarácsonyozoni. Ugyan még messze a Szenteste, de akik terveznek hazautazni az ünnepekre, azok lassan szállingóznak el, egyedül Erika és Jancsi marad, ők dec. 24-ére várják az első kisbabájukat:). Sütöttem muffinokat (mandulás-banános-csokis) és készítettem tojáskrémes, avokádókrémes és sonkás-sajtos szendvicseket. Úgy vettem észre, valamilyen különleges vákuumba kerülhetett a lakásunk, mert viszonylag rövid idő alatt eltűnt a 2 nagy tálca szendvics és a rengeteg muffinból is csak mutatóban maradt pár. Ami nagyon-nagyon kedves volt a többiektől, hogy felköszöntöttek minket Petivel szülinapunk alkalmából - kaptunk egy társasjátékot, Citadella a magyar neve és azonnal játszottunk is egyet. Ugyan egy idő után rámszálltak páran, de azért sikerült nyernem:). Éjjel még sokáig beszélgettünk és mikor mentek el az utolsó egységek, Márk megjegyezte, hogy ez volt élete legfinomabb muffinja - neki el is hiszem, hogy komolyan gondolja (fizikus), azonnal örökbe fogadtam volna.

Ááá

Még ilyen nem volt velem, mióta itt vagyunk, de most iszonyúan rákívántam valamire, ami itt nincs: ropogós kifli (Sparban lehet kapni: magos rozsos kifli!!!), vaj és KENŐMÁJAS!!

Pulyka-ünnep

Tegnap Hálaadás volt, ennek örömére szerda óta nincs suli (hogy mindenki hazaérjen csütörtökre) - itt ez az év legnagyobb ünnepe, ilyenkor általában mindenki a családjával van. Mi nem terveztünk semmit, de Peti professzora meghívott minket magukhoz vacsorára - így mégiscsak ünnepeltünk.
Reggel gondoltam elmegyek, veszek egy csokor virágot és egy üveg bort, ahogy ugye az ember elindul egy vendégségbe. A tervvel nem is volt baj, csak a megvalósítással...már akkor gyanút fogtam, mikor az amúgy valamennyire forgalmas utakon sem volt egy autó sem és az amúgy 0-24 nyitva tartó boltok is zárva voltak. Ekkor Rita még nem esett kétségbe, gondoltam OK, a közért nincs nyitva, de ahogy otthon is, ilyenkor azért a kis boltok még elérhetők. Ó, én kis naiv. Semmi. Egy órát gyalogoltam, mire egy 2 nm-es kis virágboltot nyitva találtam, úgy örültem neki, mint a lottó ötösnek. Gondoltam, a nagy kakiból így kint vagyunk, bort majd kérek kölcsön a földszinten lakóktól, a fickó nagy boros. Így is történt, szuper kedvesen választott egy üveggel és még azt sem engedte, hogy kifizessem (itt egy üveg iható bor 20$-nál kezdődik, a 10$-os kategória kb. az otthoni Dankó Pista...).
Este csinibe vágtuk magunkat és elmentünk a profékhoz, itt laknak ők is nem messze (akkora házban, mint mi, csak ők egyedül, nálunk 3 család osztozik a házon). Rém kedvesen fogadtak minket, mintha ezer éve barátok lennénk. Peti professzorának családján kívül volt még egy Harvardos közgáz prof a családjával és egy MIT-s közgáz prof a családjával.
Étel rengeteg volt és nagyon finom volt minden, tradicionális Thanksgiving menü volt: giga méretű pulyka vörösáfonya-szósszal és töltelékkel, krumplipüré, sült hagyma, zöldbab, sütőtök, saláta, desszertnek pedig meleg almáspite fagyival és gyümölccsel. Evés előtt azonban még mondták, hogy náluk az a hagyomány, hogy mindenki elmondja, miért hálás az elmúlt évre visszatekintve. Ez egy nagyon klassz dolog szerintem, átgondoltuk az elmúlt év pozitívumait és abból a legkedvesebbeket megosztottuk egymással. Végre egy ünnep, ami tényleg pozitív, nem valami miatt szomorkodunk, nem valami (vesztes) csatáról megemlékezünk és nem valami vallásos dolog miatt bánkódunk. A többiek is azt mondták, ez a legkedvesebb ünnepük az évben.
Vacsi után nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk nagyokat, bár volt pár nagy dumás, akitől nehéz volt szóhoz jutni, de azért megoldottuk. Az este egyik legjobb megjegyzése: "ne vágja a szavamba, mikor épp közbevágok!":)!

A kutyafamat, hogy nem eszem rendesen!

Vacsora kozben jol megkaptam, hogy egyoldaluan taplalkozom.
A dolog pikanteriaja, hogy a mondat elhangzasaig mindossze a kovetkezoket fogyasztottam ma:
Tej, teljes kiorlesu gabonapehely, krumplipure (hazi, nem porbol), rantott karaj, kenyer (hazi sutes), narancs, zoldalma, repa, zeller, cekla, fejes salata, sparga, zoldbab, kukorica, brokkoli, kelbimbo, jegsalata, zoldhagyma, paradicsom, avokadokrem (hazi), olajbogyo es persze sok viz.
Ez eddig 14 fele zoldseg, amit 2 - ill. a vacsora utan elfogyasztott bananos mandulas csokis muffinnal (hazi) mar 3 - gyumolccsel is kiegeszitettem.
Igy onmagaban ez persze ugy tunhet, mintha egesz nap csak zabaltam volna, de a fentiek azert jol el voltak osztva idoben, masreszt nagy reszuk parolt zoldsegkoretkent vagy preselt lekent lett elfogyasztva. Mivel a mennyisegek nem voltak hatalmasok (sot!), ezert nem aggodom az "alakom miatt", de ettol fuggetlenul, magam is meglepodtem ezen az osszesitesen.

Péntek esti ereszdelahajam

Tegnap nagyon jó kis estét csaptunk az urammal. Délután kérdezte, nincs-e kedvem elmenni vele koncertre este, mondtam, dehogynem. És mivel igen ritkán megyünk bárhova (tanul...), gondoltuk, előtte elnézünk az egyik helyi hamburgerezőbe.
Az étterem neve Mr. Bartley's, a város egyik nevezetessége, állítólag finom az étel és a hírességek is oda járnak:)! Általában sor áll előtte, nekünk mázlink volt, egyből bejutottunk (na jó, valószínűleg azért, mert esett az eső, hideg volt, meg sötét is már, szóval nem az a tipikus andalgós idő). Minden hamburgernek van egy fantázianeve egy-egy híresség után, én egy Tom Brady nevű szendvicset ettem, ő állítólag valami menő helyi focista...:D. A hamburger nagyon finom volt, guacamolés, paradicsomos, sajtos.
Innen átsétáltunk a koncertre, ami a Harvard egyik épületében volt és a diákokból alakított jazz-zenekar adott elő könnyen befogadható számokat helyi jazz-legendák tiszteletére (régi rádiósok, szerkesztők, műsorvezetők). Jó volt látni, hogy élvezik a zenélést a srácok, a zenekarvezető fazon volt mégis a leginkább magával ragadó: állandóan mosolygott és olyan lelkesedéssel beszélt a zenekarról, a zenéről, a zenészekről, akiktől játszották a dalokat, hogy nem lehetett nem élvezni. Szóval jó kis este volt:)!

BBQ

Nem szeretem az őszt, mert a nyár végét jelenti és a hosszú, nyomasztó tél elejét, de nagyon pedálozik az idő, gyönyörű napsütéses időnk van, a színek pedig elképesztőek. Hajlandó voltam megbocsátani az évszaknak és ma ebédidőben kivonultunk kettesben a kertbe barbeque-zni. Sütöttem steak-et és mézes-tejszínes-csilis pulykát, krumplit, édesburgonyát, gombát, spárgát, cukkinit és bébitököt. Míg én sütögettem, Peti kikapcsolódásként összegereblyézte a kertet:).

Tudományos csoki

Muszáj megírnom, hogy tegnap mennyire klassz előadáson voltam. Már talán írtam korábban, hogy hétfő esténként egy Science and Cooking nevű előadássorozat van a Harvardon, ami azt jelenti, hogy minden héten meghívnak egy-egy híres séfet, cukrászt, csokikészítőt, borászt stb., aki a szakterületéről mesél, bemutatót tart és előtte egy-egy itteni kémia prof. beszél a folyamatok tudományos hátteréről, de teljesen közérthető módon.
Tegnap a csoki volt a téma, egészen biztos voltam benne, hogy elmegyek:). Már akkor tudtam, hogy megérte végigállni a sort, mikor az előadóba belépve láttam kis tányérokon kikészítve a kóstoló falatkákat...
A tudományos téma most a hő volt, a hőmérséklet változtatásával hogyan lehet az ételben (csokiban) lévő kristályokat megváltoztatni és ezáltal a szerkezetét alakítani. Az előadó pedig Enric Rovira, egy barcelonai csokoládékészítő mester volt.
Nagyon lelkesen és helyesen beszélt a csokikészítésről, szeretem, ha valaki lelkesedik a szakmája iránt. A kis tányérkákon megkaptuk a kóstolókat is, amikor pedig ott tartott, mondta, hogy melyiket együk meg, melyikről beszél éppen. A kakaóbab nagyon ízlett! Persze a különböző bonbonok, csokifalatok is...
A tudományos ismertetőn túl mesélt arról, őt mi inspirálja - ennél a résznél szó szerint tátva maradt a szánk (barcelonai épületek, az égitestek - ez szerintem egészen gyönyörű, más spanyol művészek), mutatott esküvőre készített csokitortát (nézzétek meg, zseniális!), és arról is mesélt, hogyan kísérletezik régi édességek új receptjeivel (hogy a csokoládé íz még intenzívebb, a végeredmény pedig egészségesebb legyen).
A szokásos másfél óra helyett picivel több mint 2 óra volt az előadása, de ezt senki sem bánta:).
Most már hivatalos indokom is van, miért kellene újra elmennünk Barcelonába.

Itt van az ősz (valahol)...

Túl vagyunk az első iskolahéten és Peti még egyszer sem jött úgy haza, hogy na irány haza:). Az ő benyomásairól majd ő (valamikor) beszámol, én elmondom, nekem milyen hetem volt.

Először is, élvezem, hogy minden megvan már a lakásban, amire szükségünk volt (jó, még egy mérleg kellene, ami g-ban is mér, mert felfedeztem egy új blogot, ahonnan sokat tudnék sütni, ha ki tudnám mérni a hozzávalókat, ill. egy quiche forma is jó lenne, de anélkül még picit tudok élni). Most már szinte naponta sütök kenyeret, boltban nem veszünk egyáltalán. Tegnap annyira jó ropogós szélűt hoztam össze, hogy nem bírtam abbahagyni, hasfájásig ettem.

Én is járok órára! Mint hozzátartozó, bejárhatok pár órára (innen lehetett választani) és nem, nem az ógörög irodalmat választottam, bármennyire is csábított, hanem egy alap közgáz órát (Principles of Economics), jó lesz frissíteni az emlékeket (ráadásul egy szupersztár tartja és a Harvard egyik legszebb épületében vannak az órák:) - mi kellhet még?). Szóval elmentem az első órára szerdán, nagyon jól ad elő a fazon. Az óra végén odamentem hozzá megkérdezni, hogy járhatok-e az előadásaira (ez a hivatalos út) és azt mondta, természetesen:)! Nem bírt nemet  mondani nekem:). Heti 3x lesz óra, ma megvolt a második, aminek a végén készítettem nektek pár képet (bocs, elég sötét volt bent, itt jobban meg tudjátok nézni - az utolsón Ő látható (hátulról), amint mentünk ki az épületből):

Szerettem volna angolt is tanulni, ezért keresgéltem tanfolyamokat is. Találtam egy iskolát, elmentem szintfelmérőre, de sima nyelvtan óra nincs nekem, azt mondták, túl advanced vagyok:). Viszont van egy klassz, ami nagyon tetszik: amerikai közmondások, szleng és mindennapi angol. Ez a hónap végén kezdődik, nagyon kíváncsi vagyok.

Amúgy minden zsír velünk, még mindig nagyon meleg van, ezért kénytelenek vagyunk sok fagyit enni. Csók