Csomagok összepakolva, súlykeret maximálisan kihasználva, háziaktól elköszönve (kaptam az útra csokit:)), lelkem megerősítve, hogy férj nélkül leszek egy darabig, búcsúebédre készen.
Holnap negyed 2-kor száll le - elvileg - a gépem, utána várom, hogy találkozzam veletek!!! Az utolsó puszik innen.
2013. április 30., kedd
2013. április 29., hétfő
Búcsú a háziaktól
Tegnap este a háziak, Tom és Ying és Asli, John és Ozzie elbúcsúztattak egy - szokás szerint - fantasztikus bbq-val. Annyi étel készült, hogy még ma is összejövünk morzsapartira:).
Holnap indulok haza.
Holnap indulok haza.
Láttunk bálnát, láttunk bálnát, láttunk bálnát!
Szombaton annyira izgatott voltam, hogy megyünk bálnát nézni, hogy aludni sem bírtam:). De azért valahogy elment a reggel, összekészülődtünk és elmentünk Gloucesterbe, ami tőlünk északra egy kis tengerparti város, szerintük a világ "bálnanéző fővárosa". Hát persze. Sétáltunk egyet, élveztük a gyönyörű tavaszt, majd felszálltunk a hajóra (izgatottságom a tetőfokán...). Kb. 3/4 órát hajóztunk, mikor a hajón lévő túravezető szólt, hogy no, ott az első bálna. És innentől kezdve kb. 10-15-ször láttunk bálnát: nem jöttek túl közel, de még így is érzékelhető volt, hogy milyen hatalmas állatok. Először arról lehetett észrevenni őket, hogy kifújják a levegőt a víz felszínén, majd láttuk a hatalmas hátukat és a farkukat. Megmondom őszintén, az első pár alkalommal a számat sem tudtam becsukni, akkora élmény volt. És hogy igazán szirupos legyen a sztori, még delfineket is láttunk! De nem egyet-kettőt, hanem legalább tízet és jó sokáig jöttek a hajónk mellett, egyikük még egy nagyot ugrott is, mint a filmeken! Örök élmény marad.
Hajózás után beültünk egy étterembe homárt enni, mert ugye ahol tenger van, ott friss tengeri étel is van, majd hazajöttünk hullafáradtan, de valóban életre szóló élményekkel.
Pár képet készítettünk, bár nem igazán tudtunk egyszerre csodálkozni és fényképezni is.
Ui.: akit részletesen érdekel, ilyen bálnákat láttunk: csukabálna (fin whale), déli csukabálna (minke whale) és hosszúszárnyú bálna (humpback whale). A delfinek pedig atlanti fehérsávos delfinek voltak. És velük hajóztunk.
Hajózás után beültünk egy étterembe homárt enni, mert ugye ahol tenger van, ott friss tengeri étel is van, majd hazajöttünk hullafáradtan, de valóban életre szóló élményekkel.
Pár képet készítettünk, bár nem igazán tudtunk egyszerre csodálkozni és fényképezni is.
Ui.: akit részletesen érdekel, ilyen bálnákat láttunk: csukabálna (fin whale), déli csukabálna (minke whale) és hosszúszárnyú bálna (humpback whale). A delfinek pedig atlanti fehérsávos delfinek voltak. És velük hajóztunk.
2013. április 23., kedd
7 nap
Pontosan egy hét múlva indulok haza.
Nagyon-nagyon furcsa volt idejönni és most, mire megszoktam az itteni életünket, ugyanolyan furcsa lesz hazamenni. Persze otthon nem az ismeretlen vár minket, szóval könnyebb lesz sokkal, ráadásul a család és a barátok, azaz ti már vártok minket:). És persze sok időm nem lesz mélázni azon, hogy érzem magam, mert ugye júniusban így is, úgy is felfordul az életünk.
Hogy mi fog hiányozni innen?
A nyugis életünk. Nem stresszeltem magam munkával, nem kellett este 7-8 után még bevásárolni szaladni, a hétvége két napjába belesűríteni a sportot, kikapcsolódást, házimunkát, barátokat és rokonokat.
A kettőnk nyugis élete. Itt tényleg csak ketten voltunk egymásnak (majd egy idő után pár új barát, de legtöbbször csak mi ketten voltunk egymásnak). És ez működött. Eleinte kicsit tartottam ettől, de nem öltük meg egymást, nem szeretjük kevésbé egymást, sőt:).
A kisvárosi élet. Az, hogy az Amazon csak leteszi a házak elé a csomagokat (be sem csöngetnek) és senki nem viszi el azokat onnan. A kertesházas környék. Persze ez csak úgy jó, ha van a közelben egy nagyváros is, mert azt hiszem, ha csak ez a Cambridge-i lét lenne, megkaparnám magam egy idő után a nagy nyugalomtól. Azért jó hely Újlipótváros, na.
Az angol. Az, hogy itt általában jól beszélnek az emberek angolul, lehet sokat tanulni és a TV-ben, moziban is angolul mennek az angol nyelvű műsorok.
Az egyetem. Peti ugyan minden nap rettenetesen fáradtan jön haza, de látom rajta, hogy mennyire élvezi ezt a fajta leterheltséget, hogy van értelme minden nap bemenni, hogy sokat-sokat tanul és rengeteg kihívás éri. Neki ez kell és ezt otthon ilyen mennyiségben és minőségben nem kapta meg. Hát most megkapta:). Én pedig szeretem az egyetem régi épületeit, az ablakokat, a Yard-ot, ahol nagyon helyes színes székek vannak kint tavasztól őszig és azt, hogy mennyire komolyan veszi magát ez az egyetem.
A közlekedési kultúra. Mert itt van ilyen. A biciklisekre nagyon-nagyon vigyáznak, de a gyalogosokra még jobban. Még a zebra közelében sem vagyok, de már megállnak és nem dudálnak, nem hajtanak át rajtam, hogy kicsit megsürgessenek, és amint átmentem, nem hajtanak el mögöttem padlógázzal, hogy a menetszél picit még megcsapjon. Otthon majd résen kell lennem.
A szelektív szemétgyűjtés. Komolyan veszik és az jó érzés, hogy nem csak a látszat kedvéért van kerületenként pár szelektív sziget, ahova csak az élharcosok viszik el a szemetüket, hanem minden házban, minden középületben, minden boltban...
A szolgáltatások színvonala. Ha időpontom van az orvoshoz, akkor 5 perc késés után exkuzálják magukat. Ha bemegyek a boltba, köszönnek (nekem már ennyi is elég lenne Magyarország után). Megkérdezik, segíthetnek-e, ha kell, magamra hagynak, ha kell, adnak tanácsot. A bankban név szerint üdvözölnek, pedig nem belőlünk élnek. Ha három embernél több áll sorba, már jön valaki és elkezdi kérdezgetni, ki milyen ügyben áll ott, hátha tudnak gyorsan segíteni. És ezek nem extra dolgok, nem kell erre plusz ember, nincs plusz költsége, csak odafigyelnek, mert tudják, hogy ettől lesz több ügyfelük, ettől lesz a hó végén fizetésük.
A tengeri halak és herkentyűk. Erre nagyon vágytam korábban: egy olyan országban élni, ahol van friss tengeri hal, nem csak fagyasztott lazac és hekk. Ez nagyon fog hiányozni.
New York közelsége:).
Az akciók. Ha itt valamitől szeretnének megszabadulni, akkor úgy is cselekszenek: nem vágnak hozzánk nagy kegyesen 10-15-20% engedményt, hanem tényleg nagy kedvezményeket adnak (nemrég vettem egy táskát, -70%).
A szárítógépünk. Ez egy jó dolog.
A Ben & Jerry's fagyi. A héten 4 dobozzal vettünk, búcsúajándékként:).
Szóval ezek. Biztos van még ezer dolog, amit kihagytam és persze van ugyanannyi, ami nem fog hiányozni. De klassz kis majdnem egy év volt, nem mondom, hogy nem lesz több ilyen. De most nagyon jó lesz hazamenni és visszarendeződni és fészket rakni és élvezni, hogy ti újra velünk lesztek.
Ui.: ha tudtok eladó autót, szóljatok!!!
Nagyon-nagyon furcsa volt idejönni és most, mire megszoktam az itteni életünket, ugyanolyan furcsa lesz hazamenni. Persze otthon nem az ismeretlen vár minket, szóval könnyebb lesz sokkal, ráadásul a család és a barátok, azaz ti már vártok minket:). És persze sok időm nem lesz mélázni azon, hogy érzem magam, mert ugye júniusban így is, úgy is felfordul az életünk.
Hogy mi fog hiányozni innen?
A nyugis életünk. Nem stresszeltem magam munkával, nem kellett este 7-8 után még bevásárolni szaladni, a hétvége két napjába belesűríteni a sportot, kikapcsolódást, házimunkát, barátokat és rokonokat.
A kettőnk nyugis élete. Itt tényleg csak ketten voltunk egymásnak (majd egy idő után pár új barát, de legtöbbször csak mi ketten voltunk egymásnak). És ez működött. Eleinte kicsit tartottam ettől, de nem öltük meg egymást, nem szeretjük kevésbé egymást, sőt:).
A kisvárosi élet. Az, hogy az Amazon csak leteszi a házak elé a csomagokat (be sem csöngetnek) és senki nem viszi el azokat onnan. A kertesházas környék. Persze ez csak úgy jó, ha van a közelben egy nagyváros is, mert azt hiszem, ha csak ez a Cambridge-i lét lenne, megkaparnám magam egy idő után a nagy nyugalomtól. Azért jó hely Újlipótváros, na.
Az angol. Az, hogy itt általában jól beszélnek az emberek angolul, lehet sokat tanulni és a TV-ben, moziban is angolul mennek az angol nyelvű műsorok.
Az egyetem. Peti ugyan minden nap rettenetesen fáradtan jön haza, de látom rajta, hogy mennyire élvezi ezt a fajta leterheltséget, hogy van értelme minden nap bemenni, hogy sokat-sokat tanul és rengeteg kihívás éri. Neki ez kell és ezt otthon ilyen mennyiségben és minőségben nem kapta meg. Hát most megkapta:). Én pedig szeretem az egyetem régi épületeit, az ablakokat, a Yard-ot, ahol nagyon helyes színes székek vannak kint tavasztól őszig és azt, hogy mennyire komolyan veszi magát ez az egyetem.
A közlekedési kultúra. Mert itt van ilyen. A biciklisekre nagyon-nagyon vigyáznak, de a gyalogosokra még jobban. Még a zebra közelében sem vagyok, de már megállnak és nem dudálnak, nem hajtanak át rajtam, hogy kicsit megsürgessenek, és amint átmentem, nem hajtanak el mögöttem padlógázzal, hogy a menetszél picit még megcsapjon. Otthon majd résen kell lennem.
A szelektív szemétgyűjtés. Komolyan veszik és az jó érzés, hogy nem csak a látszat kedvéért van kerületenként pár szelektív sziget, ahova csak az élharcosok viszik el a szemetüket, hanem minden házban, minden középületben, minden boltban...
A szolgáltatások színvonala. Ha időpontom van az orvoshoz, akkor 5 perc késés után exkuzálják magukat. Ha bemegyek a boltba, köszönnek (nekem már ennyi is elég lenne Magyarország után). Megkérdezik, segíthetnek-e, ha kell, magamra hagynak, ha kell, adnak tanácsot. A bankban név szerint üdvözölnek, pedig nem belőlünk élnek. Ha három embernél több áll sorba, már jön valaki és elkezdi kérdezgetni, ki milyen ügyben áll ott, hátha tudnak gyorsan segíteni. És ezek nem extra dolgok, nem kell erre plusz ember, nincs plusz költsége, csak odafigyelnek, mert tudják, hogy ettől lesz több ügyfelük, ettől lesz a hó végén fizetésük.
A tengeri halak és herkentyűk. Erre nagyon vágytam korábban: egy olyan országban élni, ahol van friss tengeri hal, nem csak fagyasztott lazac és hekk. Ez nagyon fog hiányozni.
New York közelsége:).
Az akciók. Ha itt valamitől szeretnének megszabadulni, akkor úgy is cselekszenek: nem vágnak hozzánk nagy kegyesen 10-15-20% engedményt, hanem tényleg nagy kedvezményeket adnak (nemrég vettem egy táskát, -70%).
A szárítógépünk. Ez egy jó dolog.
A Ben & Jerry's fagyi. A héten 4 dobozzal vettünk, búcsúajándékként:).
Szóval ezek. Biztos van még ezer dolog, amit kihagytam és persze van ugyanannyi, ami nem fog hiányozni. De klassz kis majdnem egy év volt, nem mondom, hogy nem lesz több ilyen. De most nagyon jó lesz hazamenni és visszarendeződni és fészket rakni és élvezni, hogy ti újra velünk lesztek.
Ui.: ha tudtok eladó autót, szóljatok!!!
2013. április 16., kedd
Hírek
Szerettük volna megköszönni, hogy ilyen sokan gondoltatok ránk tegnap, nagyon jól esett! Többet mi sem tudunk, mint amit az otthoni média is közöl. Még mindig meg vagyunk döbbenve...
Ezen kívül - nem elég ez? - szerencsére nincs újság, csak annyi, hogy tegnap láttam az egyik szomszédos utcán sétálni egy pulykát (!), amit ma a szemben lévő kertben is láttak. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy csehszlovák tv-filmben lennék.
És vigasztalóul egy kép (ez még akkor készült - vasárnap este - mikor még nem volt mi miatt vigasztalódnunk, hacsak amiatt nem, hogy 2 hét múlva megyek haza):
Ezen kívül - nem elég ez? - szerencsére nincs újság, csak annyi, hogy tegnap láttam az egyik szomszédos utcán sétálni egy pulykát (!), amit ma a szemben lévő kertben is láttak. Kicsit úgy érzem magam, mintha egy csehszlovák tv-filmben lennék.
És vigasztalóul egy kép (ez még akkor készült - vasárnap este - mikor még nem volt mi miatt vigasztalódnunk, hacsak amiatt nem, hogy 2 hét múlva megyek haza):
Még nem dőlt el, ki a nyertes, ráadásul lehet, hogy új versenyzők jelentkezését is elfogadjuk:).
2013. április 14., vasárnap
Anna és Márk
Most már szinte minden hétvégén találkozunk "a bandával", nem csak miattam természetesen, mindenki szétszéled a nyárra májusban, júniusban, de a lényeg, hogy jó sokat vagyunk együtt. Szombat este Anna és Márk hívott meg magához minket az MIT-ra, illetve a kampuszon lévő lakásukba.
Először sétáltunk egyet az egyetemen, illetve nem is, először szívtunk egy nagyot a tömegközlekedéssel (igen, van a BKV-nál is lejjebb): nem járt a metró, így pótlóra zsúfolódtunk fel (ami viszont legalább ingyenes), majd egy másik busszal csühögtünk 2 egész kilométert (az útvonaltervező tömegközlekedéssel 11 percre hazudja az utat) mintegy fél órán át, de sebaj, ez nem törhet meg minket. Szóval sétáltunk az egyetemen, ahol is elkapott minket egy nem egészen százas fazon, aki érdekességeket akart nekünk mutatni, de tette mindezt olyan stílusban, hogy nem tudtuk, kandikameráznak minket vagy inkább sírjunk. De kiszabadítottuk magunkat, hazamentünk Márkékhoz és jött a habzsidőzsi: paprikás csirkét készítettek tejfölös nokedlivel és ubival...mikor a nokedlit megláttam, elmorzsoltam pár örömkönnyet. Utána még lefojtottuk mindezt egy kis almáspite-fagyi egységgel és szuszogtunk.
Sajnos sok kép nem készült, de beteszek ide kettőt:
- Peti egyik kedvence az MIT-n, illetve ez konkrétan az elméleti fizika tanszéken: nagyon sok helyen vannak ilyen gondolkozós, megbeszélős helyek, amik a termeken kívül, a folyosókon vannak és csak arra várnak, hogy órák után/között itt beszéljék át az okosok a munkájukat, feladataikat
- ez pedig csak szimplán vicces, de az benne a komoly, hogy ez nem vicc:
2013. április 8., hétfő
Dolce vita
Ha az ember lányát (és fiát) a jó sorsa olyan helyre veti, ahol van friss tengeri hal, akkor ott sokat kell friss tengeri halat enni. És mi azt nagyon szeretjük. Ezért, ha hallunk egy jó (és megfizethető) helyről, azt igyekszünk kipróbálni.
Így történt ez most hétvégén is: már sokat olvastunk egy tengeri halasról, ahol amúgy lehet kapni homáros szendvicset is (nem bonyolítják túl a dolgot a fiúk, egyféle szendvics van, tetszik, nem tetszik) - sikerült összehozni a társaságot és elmentünk.
A szendvics valóban nagyon finom volt, jó sok homár husival, szóval aki erre jár, érdemes kipróbálni:)!
Mára viszont egyértelműen megjött a tavasz, kb. 20 fok van, az órám után ki is ültem picit olvasni a Harvard Yardra, mert kikerültek a vicces színes székek és örömmel jelentem, az első napon tartózkodásom alkalmával sikerült is azonnal kicsit lepirulnom (nyak, mellkas). De nem bánom, tavasz van, nyílnak a virágok, egyre több madár hajlandó visszaköltözni és amúgy is szép az élet:)!
Így történt ez most hétvégén is: már sokat olvastunk egy tengeri halasról, ahol amúgy lehet kapni homáros szendvicset is (nem bonyolítják túl a dolgot a fiúk, egyféle szendvics van, tetszik, nem tetszik) - sikerült összehozni a társaságot és elmentünk.
A szendvics valóban nagyon finom volt, jó sok homár husival, szóval aki erre jár, érdemes kipróbálni:)!
Utána - kihasználva, hogy Peti elszakadt az íróasztalától - sétáltunk egy kicsit hazafelé, ugyan meleg még nem volt, de sütött a nap és ettől (plusz hogy hétvége volt) olyan jó hangulata volt mindenkinek a városban.
2013. április 6., szombat
Visszaszámlálásos bulik
Nagyon drágák a barátaink, azt állítják, hiányozni fogunk nekik, ha hazamegyünk:). Mivel én hamarosan indulok, már csak pár hét van hátra, ezért egyre több programot szervezünk együtt, hogy addig is minél többet találkozzunk.
A héten az első kedden volt, amikor is Orsi és Laci hirtelen felindulásból vacsira hívták magukhoz a társaságot. Egyrészt nagyon jót ettünk (nem utolsó szempont), másrészt nagyon jót beszélgettünk, immár kilencen, ugyebár a 3 hónapos Abigéllel kibővülve. Készítettünk pár fotót:
A keddi buli után a szokásos heti lányos összejövetelünket is megtartottuk a soros cukrászdában (itt sajnos nagyon jók vannak), ahol jelentem áfonyás cheescake-et ettem ÉS ha ez nem lett volna elég, a kedvenc fagyisom, Ben and Jerry's is ingyen fagyit osztott az egyik kis utcában, szóval még azt is rátoltuk a sütire, ma rá sem bírok nézni édességre.
A héten az első kedden volt, amikor is Orsi és Laci hirtelen felindulásból vacsira hívták magukhoz a társaságot. Egyrészt nagyon jót ettünk (nem utolsó szempont), másrészt nagyon jót beszélgettünk, immár kilencen, ugyebár a 3 hónapos Abigéllel kibővülve. Készítettünk pár fotót:
Peti, Márk, én, előttem Anna, Erika, Jancsi, Orsi és Laci (Abigél itt még aludt)
Erika és a frissen ébredt
Abigélt persze roadshow-ztattuk, itt Annával hallgatnak okosan valakit
Rákönyökölt a pultra
A keddi buli után a szokásos heti lányos összejövetelünket is megtartottuk a soros cukrászdában (itt sajnos nagyon jók vannak), ahol jelentem áfonyás cheescake-et ettem ÉS ha ez nem lett volna elég, a kedvenc fagyisom, Ben and Jerry's is ingyen fagyit osztott az egyik kis utcában, szóval még azt is rátoltuk a sütire, ma rá sem bírok nézni édességre.
2013. április 4., csütörtök
In memoriam
Két napja meghirdettem, ma eladtam a szépséges kis biciklimet (és amekkora szerencsém volt, hirdetés nélkül elvitte a vevő a bukómat és a lakatomat is).
Ezt a bejegyzést az ő emlékükre írtam:).
Ezt a bejegyzést az ő emlékükre írtam:).
2013. április 3., szerda
A bbq-szezon hivatalosan is megnyílt
Azt szeretem a háziakban, hogy nem bonyolítják túl az életet. Vasárnap Tom és Ying írtak egy e-mailt, hogy ők este bárányt sütnek a grillen, ha van kedvünk, csatlakozzunk. Persze Johnéknak és nekünk is volt:). Gyorsan le is osztottuk, hogy ki mit visz a hús mellé és pont. 6-körül elkezdtünk sütögetni és 8-kor már teli hassal jöttünk fel.
A bárány mellett volt sügér és kolbász; a zöldség John és Asli érdeme volt, készítettek sült paprikát, brokkolit, kelbimbót (az új kedvenc zöldségem), spárgát, padlizsánt (régi kedvencem) és ananászt, mi pedig a desszertet vittük: gyümölcssalátát készítettem eperből, ananászból, szőlőből és áfonyából, hozzá pedig juharszirup és kétféle fagyi volt.
Még nem tudom, mit fognak szólni a szomszédok otthon, de muszáj lesz egy grillsütőt beüzemelnem a teraszon, annyira jó dolog!
A bárány mellett volt sügér és kolbász; a zöldség John és Asli érdeme volt, készítettek sült paprikát, brokkolit, kelbimbót (az új kedvenc zöldségem), spárgát, padlizsánt (régi kedvencem) és ananászt, mi pedig a desszertet vittük: gyümölcssalátát készítettem eperből, ananászból, szőlőből és áfonyából, hozzá pedig juharszirup és kétféle fagyi volt.
Még nem tudom, mit fognak szólni a szomszédok otthon, de muszáj lesz egy grillsütőt beüzemelnem a teraszon, annyira jó dolog!
Békésen sütögetünk
Tom és John
Ying
Kicsit elfajultak a dolgok a végére, le kéne tisztítani a rácsot
A végeredmény, a desszertről nem készítettem képet, inkább csak ettünk
2013. április 2., kedd
Húsvét és itt a tavasz
A Húsvétot (azon belül is a locsolkodást) gyerekkoromban nem szerettem, mert Anyukámék nem szerették - mindig elmen(ekül)tünk kirándulni a locsolók elől. Aztán megismerkedtem Petivel, aki viszont szeretett volna meglocsolni, meg is teszi minden évben azóta is és szépen megszerettem a locsolást (meg is sértődnék, ha egy évben kimaradna!). Ráadásul ő mesteri fokozatra fejlesztette a dolgot, minden évben mást talál ki, volt már vízipuska, szódásszifon, vödör víz az ágyban, kancsó jeges víz...idén humánus volt és "csak" egy pohár vizet kaptam a fejemre:).
Egyébként itt nem egy nagy ünnep a Húsvét, nincsenek zárva az üzletek sem (persze itt szinte soha sincsenek, csak Hálaadás és Karácsony napján), a hétfő is munkanap. És persze itt nem esznek főtt sonkát tojással és kaláccsal, de azért nekünk a hagyomány miatt kellett, ezt a fejembe vettem. Ezzel csupán pár gond volt: itt nem lehet kapni (vagy legalábbis én nem találtam) finom házi sonkát és a sütőm nagyon ratyi, amiben semmit nem lehet sütni, kalácsot főleg nem - de persze ez engem nem riasztott el, vettem szeletelt sonkát és sokat jártam, de találtam kalácsot is:
A Húsvéttal együtt a tavasz is megérkezett, gyönyörű napsütés van és 10-15 fok már egy hete, az első tavaszi virágok azonnal elő is bújtak, ahogy leolvadt róluk a hó:
Egyébként itt nem egy nagy ünnep a Húsvét, nincsenek zárva az üzletek sem (persze itt szinte soha sincsenek, csak Hálaadás és Karácsony napján), a hétfő is munkanap. És persze itt nem esznek főtt sonkát tojással és kaláccsal, de azért nekünk a hagyomány miatt kellett, ezt a fejembe vettem. Ezzel csupán pár gond volt: itt nem lehet kapni (vagy legalábbis én nem találtam) finom házi sonkát és a sütőm nagyon ratyi, amiben semmit nem lehet sütni, kalácsot főleg nem - de persze ez engem nem riasztott el, vettem szeletelt sonkát és sokat jártam, de találtam kalácsot is:
2013. március 30., szombat
2013. március 23., szombat
New York és újra itthon
Ismét otthon vagyunk, gyorsan meg is írom a New York-i élményeinket.
Amikor megérkeztünk, szombaton, már lázas készülődés volt a városban a Szt. Patrik napi felvonulás miatt, a lázas készülődés pedig két dolgot jelentett: a rendőrök egy csomó utcát lezártak az autós forgalom elől, a gyalogosok pedig bőszen fogyasztották az alkoholt. Minket a felvonulás nem hozott rettenetes lázba, de végül nem tudtunk nem belebotlani. Láttuk, hogy majd megfagynak azok, akiknek az egyenszerkója pl. szoknyát írt elő - ilyen a mi formánk, ahogy megérkeztünk, eleredt a hó...sosem lesz már tavasz, ez már ténykérdés.
Másnap ismerősökkel - akik autót birtokolnak - kimentünk egy közeli arborétumba és a tengerpartra, klassz volt ilyet is látni az iszonyú zsúfolt Manhattan után. A fürdőruhám után nem zokogtam, de a tengert látni nekem mindig élmény, rohangálni a hullámok elől pláne az (több-kevesebb sikerrel, majd mikor felteszem a videókat, látjátok). Persze nem vagyunk puhányok, még délután, miután hazaértünk, elmentünk az Empire State Building tetejére - ugyan ez nagyon turistás dolog, de ilyen állati magasról látni egy nagyvárost nem sűrűn lehet, nekem ősszel a Rockefeller Center tetejéről bambulás is nagy élmény volt. Este pedig nagy kedvencünknél, egy utcai árusnál ettünk "halal food"-ot: sehol máshol nincs sor az utcai árusok előtt este 9-kor, itt minimum harmincan álltak előttünk, mert tényleg fini az étel, megérte kivárni a sort. A csípős szószuk továbbra is nagyon csípős.
Másnap elsétáltunk Peti régi játszóterét és a régi lakásukat megnézni, azt hiszem, nagyon nagy élmény volt neki és Anyukájának ide újra, együtt elmenni. Utána siettünk a Fed-be, nagy vágyam volt ide eljutni, főleg azok után, hogy nyáron is, ősszel is szerettem volna elmenni, de hónapokra előre elfogynak - az amúgy ingyenes - jegyek. És ugye John McClane itt is nyomozott a Die Hard 3-ban a rosszfiúk után, ezt látni kell. A leglátványosabb persze az aranyraktár volt, láttuk az aranytömbök egy részét és azt is, hogy innen esélytelen lesz feltűnés nélkül aranyat kicsempésznünk. A másik vicces az volt, mikor az idegenvezető arról beszélt, mennyire fontos a központi bank függetlensége a kormányzattól... Ebédre Shake Shack hamburger, továbbra is ez az egyik legjobb hamburgerező hely, majd utána, mivel újra eleredt a hó és pont a 5th Avenue-n sétáltunk, bementünk a Tiffany's-ba, az ember lányának ide is el kell jutnia (a hátizsákos turistát ugyanolyan kedvességgel köszöntik, mint a bundában érkezőt...). Mondtam is Petinek, ha üzleti útra megy később, ahonnan égeti a vágy, hogy szuvenírt hozzon nekem, ne felejtse el ezt a márkanevet:).
A Met-be nagy vágyam volt visszamenni, mert ugyan legutóbb is végelgyengülésig sétálgattunk benne, nagyon kis töredékét láttuk, így kedden ide indultunk és hát igen, a Met gyűjteménye továbbra is fantasztikus, befogadhatatlanul nagy, még mindig úgy érzem, ha százszor visszajönnék, akkor is lenne mit látni. A korábbi kedvenceket és új kedvenceket is megnéztem, utána vert seregként mentünk ebédelni (délután ötkor), de nagyon finom kínaival sikerült megvigasztalni magunkat.
A másik nagy vágyam a Bronx Zoo volt, ide mentünk szerdán és meg kell mondjam, kicsit csalódás volt, egyrészt télen csak félgőzzel üzemel, másrészt nagyon pici helyen van nagyon sok állat, harmadrészt sokszor az ember csak sétál, de nincs látnivaló a két kifutó között. Szóval a budapesti állatkertnek semmi szégyellnivalója nincs, sőt. Negyedrészt ahogy beléptünk, az első madárházban úgy lefosott egy madár, hogy a két karomon és a hasamon is csurgott a végtermék, nem tudom, hogy tud ilyen sok irányba alkotni egyetlen kistestű állat. Miután visszaértünk Manhattan-be, hagytam magam megvigasztalni a Cake Boss cukrászdájában egy kis csokis sütivel, na.
A búcsúnapunkon a Central Parkba mentünk sétálni, azt hiszem, nekem ez a két kedvencem NYC-ben: kóvályogni csak úgy az utcákon és a parkban sétálni.
Hazafelé, ahogy közeledtünk, a buszról már láttuk a tragédiát: ismét havazott, kb. 15 cm hó esett újra, úgyhogy egy nagy smafu, hogy jön a tavasz, az csak kamu, idén már nem is lesz.
A fotókat, videókat is igyekszem mielőbb kiválogatni és feltölteni, de még csütörtökön megjött Ancsa barátnőnk, így most vele vagyok kénytelen várost nézni:).
Amikor megérkeztünk, szombaton, már lázas készülődés volt a városban a Szt. Patrik napi felvonulás miatt, a lázas készülődés pedig két dolgot jelentett: a rendőrök egy csomó utcát lezártak az autós forgalom elől, a gyalogosok pedig bőszen fogyasztották az alkoholt. Minket a felvonulás nem hozott rettenetes lázba, de végül nem tudtunk nem belebotlani. Láttuk, hogy majd megfagynak azok, akiknek az egyenszerkója pl. szoknyát írt elő - ilyen a mi formánk, ahogy megérkeztünk, eleredt a hó...sosem lesz már tavasz, ez már ténykérdés.
Másnap ismerősökkel - akik autót birtokolnak - kimentünk egy közeli arborétumba és a tengerpartra, klassz volt ilyet is látni az iszonyú zsúfolt Manhattan után. A fürdőruhám után nem zokogtam, de a tengert látni nekem mindig élmény, rohangálni a hullámok elől pláne az (több-kevesebb sikerrel, majd mikor felteszem a videókat, látjátok). Persze nem vagyunk puhányok, még délután, miután hazaértünk, elmentünk az Empire State Building tetejére - ugyan ez nagyon turistás dolog, de ilyen állati magasról látni egy nagyvárost nem sűrűn lehet, nekem ősszel a Rockefeller Center tetejéről bambulás is nagy élmény volt. Este pedig nagy kedvencünknél, egy utcai árusnál ettünk "halal food"-ot: sehol máshol nincs sor az utcai árusok előtt este 9-kor, itt minimum harmincan álltak előttünk, mert tényleg fini az étel, megérte kivárni a sort. A csípős szószuk továbbra is nagyon csípős.
Másnap elsétáltunk Peti régi játszóterét és a régi lakásukat megnézni, azt hiszem, nagyon nagy élmény volt neki és Anyukájának ide újra, együtt elmenni. Utána siettünk a Fed-be, nagy vágyam volt ide eljutni, főleg azok után, hogy nyáron is, ősszel is szerettem volna elmenni, de hónapokra előre elfogynak - az amúgy ingyenes - jegyek. És ugye John McClane itt is nyomozott a Die Hard 3-ban a rosszfiúk után, ezt látni kell. A leglátványosabb persze az aranyraktár volt, láttuk az aranytömbök egy részét és azt is, hogy innen esélytelen lesz feltűnés nélkül aranyat kicsempésznünk. A másik vicces az volt, mikor az idegenvezető arról beszélt, mennyire fontos a központi bank függetlensége a kormányzattól... Ebédre Shake Shack hamburger, továbbra is ez az egyik legjobb hamburgerező hely, majd utána, mivel újra eleredt a hó és pont a 5th Avenue-n sétáltunk, bementünk a Tiffany's-ba, az ember lányának ide is el kell jutnia (a hátizsákos turistát ugyanolyan kedvességgel köszöntik, mint a bundában érkezőt...). Mondtam is Petinek, ha üzleti útra megy később, ahonnan égeti a vágy, hogy szuvenírt hozzon nekem, ne felejtse el ezt a márkanevet:).
A Met-be nagy vágyam volt visszamenni, mert ugyan legutóbb is végelgyengülésig sétálgattunk benne, nagyon kis töredékét láttuk, így kedden ide indultunk és hát igen, a Met gyűjteménye továbbra is fantasztikus, befogadhatatlanul nagy, még mindig úgy érzem, ha százszor visszajönnék, akkor is lenne mit látni. A korábbi kedvenceket és új kedvenceket is megnéztem, utána vert seregként mentünk ebédelni (délután ötkor), de nagyon finom kínaival sikerült megvigasztalni magunkat.
A másik nagy vágyam a Bronx Zoo volt, ide mentünk szerdán és meg kell mondjam, kicsit csalódás volt, egyrészt télen csak félgőzzel üzemel, másrészt nagyon pici helyen van nagyon sok állat, harmadrészt sokszor az ember csak sétál, de nincs látnivaló a két kifutó között. Szóval a budapesti állatkertnek semmi szégyellnivalója nincs, sőt. Negyedrészt ahogy beléptünk, az első madárházban úgy lefosott egy madár, hogy a két karomon és a hasamon is csurgott a végtermék, nem tudom, hogy tud ilyen sok irányba alkotni egyetlen kistestű állat. Miután visszaértünk Manhattan-be, hagytam magam megvigasztalni a Cake Boss cukrászdájában egy kis csokis sütivel, na.
A búcsúnapunkon a Central Parkba mentünk sétálni, azt hiszem, nekem ez a két kedvencem NYC-ben: kóvályogni csak úgy az utcákon és a parkban sétálni.
Hazafelé, ahogy közeledtünk, a buszról már láttuk a tragédiát: ismét havazott, kb. 15 cm hó esett újra, úgyhogy egy nagy smafu, hogy jön a tavasz, az csak kamu, idén már nem is lesz.
A fotókat, videókat is igyekszem mielőbb kiválogatni és feltölteni, de még csütörtökön megjött Ancsa barátnőnk, így most vele vagyok kénytelen várost nézni:).
2013. március 18., hétfő
NYC ujra
Elunk, nem kell izgulni, NYC-ben vagyunk. Viszont az internet nem igazan van velunk, szoval nem nagyon tudok jelentkezni, de ne aggodjatok, amint hazaerunk (csutortokon), jelentkezem. Addig fokozom a feszultseget, nem irok naponta, miket latunk, tapasztalunk. Csok!
2013. március 13., szerda
Vendégek és taríraram
Kicsit megcsúsztam az idővel, bocsi, azért sokat gondoltam ám rátok! Gyorsan összefoglalom a kis életünk elmúlt pár napját.
Pénteken ismét rossz sorsunk volt, koreai étterembe mentünk a szomszédokkal. A kifogás a házibácsink szülinapja volt, illetve az, hogy a héten a 3 család elhúz 4 irányba és jó sokáig nem találkozunk. Isteni volt, még sosem voltam koreai étteremben. Rendeltünk egy csomó ételt, amit az asztal közepén lévő sütőn lehetett elkészíteni (marha, lazac, tofu, zöldségek...) - szokás szerint a telefonnal készített kép béna, de hát ez van vagy semmi illusztráció (ahogy azt Firpo Papi mondja, vagy kék vagy semmilyen):
.JPG)
Pénteken ismét rossz sorsunk volt, koreai étterembe mentünk a szomszédokkal. A kifogás a házibácsink szülinapja volt, illetve az, hogy a héten a 3 család elhúz 4 irányba és jó sokáig nem találkozunk. Isteni volt, még sosem voltam koreai étteremben. Rendeltünk egy csomó ételt, amit az asztal közepén lévő sütőn lehetett elkészíteni (marha, lazac, tofu, zöldségek...) - szokás szerint a telefonnal készített kép béna, de hát ez van vagy semmi illusztráció (ahogy azt Firpo Papi mondja, vagy kék vagy semmilyen):
Szombaton szerintem nem csináltunk semmi extrát, vasárnap viszont megjött Peti Anyukája és az ő unokatesója látogatóba, aminek nagyon-nagyon örülünk! Hétfőn bevezettem őket a Harvard kampusz rejtelmeibe, tegnap az egyetemi természettudományi múzeumban vesztek el órákra, ma Bostonban kirándulnak. Szombaton együtt átmegyünk New Yorkba, mi csak egy pár napra maradunk, de így is szuper boldog vagyok (Petinek persze lelkiismeret-furdalása van előre, hogy alig tud majd dolgozni).
Ma előadásom volt, ott készítettem ezt, karikázzátok be a képen a hibát:
És a lényeg: kitört a tavasz!!! 10-12 fok van, süt a nap, a kertekben bújnak elő a tavaszi virágok. Ma az utcán láttam egy fazont, aki biciklizés közben taríraram-ozott és mosolygott. Ha tudnék fütyülni, én is fütyörészve közlekednék:).
2013. március 8., péntek
Ki
Ki vagyok borulva, teljesen: ma reggel ismét csak arra ébredtünk, hogy esik a hó. Könyörgöm, tavasz illatot szeretnék! Március van!
Mikor elindultam az egyetemre és kiléptem a kertbe, ezt láttam:
Rügyeket akarok látni és csicsergő madarakat hallgatni, miközben a kertben sütögetünk. Ehelyett bokáig hóban járunk, fújja a havat a szél, Peti újra karácsonyi dalokat fütyörészik...
Mikor elindultam az egyetemre és kiléptem a kertbe, ezt láttam:
Nekem már hiába pedálozik a havas táj a szépségével, nem tud meghatni:
2013. március 4., hétfő
Thai
Tegnap ismét a háziakkal vacsoráztunk, isten tartsa meg jó szokásukat, ezúttal thai ételeket készített a földszinti Tom és Ying.
Az előétel kagyló volt és egy isteni finom csípős leves (személyes kedvencem):
Mindehhez cidert, sört, fehérbort és egy 140 dolláros vörösbort ittunk, alig mertük megfogni az üveget is, nem volt rossz:):
A dessztert gyümölcs volt fagyival. Nem jöttünk haza éhesen:)!
Az előétel kagyló volt és egy isteni finom csípős leves (személyes kedvencem):
A főételek közül az egyikről nem volt időm képet készíteni, mert azonnal nekiestünk: csirke fűszeres pácban, zöldbabbal, a második főétel pedig kb. egymillió fűszerben készült rák:
Mindehhez cidert, sört, fehérbort és egy 140 dolláros vörösbort ittunk, alig mertük megfogni az üveget is, nem volt rossz:):
A dessztert gyümölcs volt fagyival. Nem jöttünk haza éhesen:)!
2013. március 3., vasárnap
Argo
Tegnap este megnéztük az Argót, igazi partihangulatom volt, hogy kimozdultunk kettesben szombat este:).
Ti láttátok?
Én szeretem az ilyen FBI-os, CIA-s filmeket, főleg, ha a sztorin és az események alakulásán van a hangsúly, nem a szuper-látványos akciókon kizárólag. Az még inkább érdekessé teszi, hogy régebben játszódik, az pedig, hogy valós sztorin alapul, mindig ad a filmeknek szerintem egy kis plusz borzongást.
Én nagyon tudok izgulni minden filmen, a mai napig szurkolok Han-nak, hogy időben el tudjon repülni a Millenium Falconnal Mos Eisley-ból, szóval itt is szorítottam Peti kezét rendesen. Szerencsére a vége sem lett túl pátoszos, szóval érdemes megnézni.
Ti láttátok?
Én szeretem az ilyen FBI-os, CIA-s filmeket, főleg, ha a sztorin és az események alakulásán van a hangsúly, nem a szuper-látványos akciókon kizárólag. Az még inkább érdekessé teszi, hogy régebben játszódik, az pedig, hogy valós sztorin alapul, mindig ad a filmeknek szerintem egy kis plusz borzongást.
Én nagyon tudok izgulni minden filmen, a mai napig szurkolok Han-nak, hogy időben el tudjon repülni a Millenium Falconnal Mos Eisley-ból, szóval itt is szorítottam Peti kezét rendesen. Szerencsére a vége sem lett túl pátoszos, szóval érdemes megnézni.
2013. március 2., szombat
BBQ season
Tegnap, március 1-jén az alattunk lakók hivatalosan is megnyitották a BBQ szezont, azaz sütöttek a kertben. A sütőt ugyan nehéz megközelíteni, mert még mindig van némi hó a kertben, de oda se neki, éljen a tavasz! Még pár fokot emelkedik az idő, mondjuk eléri a két számjegyet a hőmérséklet és mi is nekilátunk!
2013. február 26., kedd
Bálna
Éljen, vettünk két jegyet bálnanézésre!!! Elvileg április közepén már itt vannak, mi április végén tervezünk menni, szóval szuper izgatott vagyok. Velük megyünk.
2013. február 23., szombat
Museum of Fine Arts Boston
Az egyik barátunk, Orsi művészettörténész (közgazdászból lett azzá!) és amellett, hogy ilyen romantikus foglalkozása van, a bostoni szépművészeti múzeumban dolgozik. A középkor a szakterülete, ami számomra sötét folt, a múzeumokban általában ezt a részt szoktuk átugrani, így egy ideje fűztem, hogy tartson tárlatvezetést és meséljen a kedvenceiről, hátha mégis kedvet kapok ehhez a korhoz is.
Tegnap össze is jött egy kisebb társaság, akiknek idegenvezetést tartott. A múzeumban már voltam korábban, hatalmas az épület is és az anyaga is, de a középkoros termekben még nem jártam, a túlélés érdekben azt itt is kihagytuk. 6 darabot mutatott meg nekünk, olyanokat, amik szerinte valamilyen szempontból érdekesek, és olyan lelkesedéssel és részletesen mesélt egy-egy darabról, hogy valóban még nekem, akit annyira nem hozott korábban lázba egy Krisztus kereszt vagy egy Mária a kis Jézussal kép, még nekem is izgalmas volt és így, hogy sok háttér-információt elmesélt, valóban érdekes a kor.
Szerencsére azt mondta, hogy máskor is hajlandó tárlatvezetést tartani nekünk, akár hétvégén is, így van esély, hogy Peti is tud majd valamikor csatlakozni.
Ma végre kialudtam magam, finom reggeli után vagyok, Peti porszívózik, szóval szép a szombat reggel.
Tegnap össze is jött egy kisebb társaság, akiknek idegenvezetést tartott. A múzeumban már voltam korábban, hatalmas az épület is és az anyaga is, de a középkoros termekben még nem jártam, a túlélés érdekben azt itt is kihagytuk. 6 darabot mutatott meg nekünk, olyanokat, amik szerinte valamilyen szempontból érdekesek, és olyan lelkesedéssel és részletesen mesélt egy-egy darabról, hogy valóban még nekem, akit annyira nem hozott korábban lázba egy Krisztus kereszt vagy egy Mária a kis Jézussal kép, még nekem is izgalmas volt és így, hogy sok háttér-információt elmesélt, valóban érdekes a kor.
Szerencsére azt mondta, hogy máskor is hajlandó tárlatvezetést tartani nekünk, akár hétvégén is, így van esély, hogy Peti is tud majd valamikor csatlakozni.
Ma végre kialudtam magam, finom reggeli után vagyok, Peti porszívózik, szóval szép a szombat reggel.
2013. február 18., hétfő
Hosszúhétvége
Nálunk a mai nap is hétvége, illetve ünnepnap, ami nagyon sokat javít a hétfő megítélésén. De ne ugorjunk így előre, gyorsan beszámolok a teljes hétvégénkről.
Tényleg gyors lesz, szombaton semmi érdekes nem történt velünk, én főztem, pakoltam stb., Peti itthon dolgozott, este a Harry Potter és a Titkok Kamrája című opuszt néztem a TV-ben. Szóval ezt a napot gyorsan át is ugorhatjuk.
Vasárnap arra ébredtünk, hogy az időjárás megőrült: iszonyú hóvihar volt - sok hó nem esett, csak pár centi, de nagyon nagy szél volt. Mivel van pár bukó ablakunk, amin remekül megül a hó, ilyenkor olyan a lakás, mintha besötétítettünk volna, nagyon vicces. Természetesen vasárnapra kértük kölcsön a háziak autóját (és jó fej módon ilyenkor mindig oda is adják - egy bazi nagy Audijuk van), így nem hátrálhattunk meg. Elmentünk a GAP outletbe, szerencsére az időjárás miatt nem volt senki (amúgy az utak teljesen tisztára voltak pucolva, de mivel itt szuper bénán vezetnek az emberek, jobb is, ha ilyenkor nem ülnek autóba). Itt szokás szerint jó sokat időztünk - ha Peti hajlandó ruhavásárlásra időt szánni, azokat a ritka alkalmakat ki kell használni. Utána még boltba is mentünk, mert kifogytunk pár dologból és a közelünkben lévő szupermarketben iszonyú drága a zöldség, gyümölcs (és minden más is), szóval megéri elautózni a 10 percre lévő hipermarketbe (főleg úgy, hogy nem a mi benzinünket használjuk...). Mire felcipeltük az összes szatyrot, majdnem végkimerültem. Szerencsére estére ismét volt egy szuper vacsorameghívásunk, a házban az elsőn lakók marokkói vacsit főztek. Na, én azt eléggé szeretem, sajnos kicsit többet ettem, mint kellett volna, egész este nyögtem utána:).
Ma pedig ünnepnap: Presidents' Day van, azaz az elnökök ünnepe. Mint megtudtuk, korábban Washington születésnapján volt az ünnep, de azt módosították február 3. hétfőjére és az összes korábbi elnököt ünneplik ekkor. Persze a boltok nyitva tartanak, szokás szerint. Ja, és ma ezerrel süt a nap, most már igazán eldönthetné az időjárás, mit óhajt. Én a tavaszra szavazok.
Tényleg gyors lesz, szombaton semmi érdekes nem történt velünk, én főztem, pakoltam stb., Peti itthon dolgozott, este a Harry Potter és a Titkok Kamrája című opuszt néztem a TV-ben. Szóval ezt a napot gyorsan át is ugorhatjuk.
Vasárnap arra ébredtünk, hogy az időjárás megőrült: iszonyú hóvihar volt - sok hó nem esett, csak pár centi, de nagyon nagy szél volt. Mivel van pár bukó ablakunk, amin remekül megül a hó, ilyenkor olyan a lakás, mintha besötétítettünk volna, nagyon vicces. Természetesen vasárnapra kértük kölcsön a háziak autóját (és jó fej módon ilyenkor mindig oda is adják - egy bazi nagy Audijuk van), így nem hátrálhattunk meg. Elmentünk a GAP outletbe, szerencsére az időjárás miatt nem volt senki (amúgy az utak teljesen tisztára voltak pucolva, de mivel itt szuper bénán vezetnek az emberek, jobb is, ha ilyenkor nem ülnek autóba). Itt szokás szerint jó sokat időztünk - ha Peti hajlandó ruhavásárlásra időt szánni, azokat a ritka alkalmakat ki kell használni. Utána még boltba is mentünk, mert kifogytunk pár dologból és a közelünkben lévő szupermarketben iszonyú drága a zöldség, gyümölcs (és minden más is), szóval megéri elautózni a 10 percre lévő hipermarketbe (főleg úgy, hogy nem a mi benzinünket használjuk...). Mire felcipeltük az összes szatyrot, majdnem végkimerültem. Szerencsére estére ismét volt egy szuper vacsorameghívásunk, a házban az elsőn lakók marokkói vacsit főztek. Na, én azt eléggé szeretem, sajnos kicsit többet ettem, mint kellett volna, egész este nyögtem utána:).
Ma pedig ünnepnap: Presidents' Day van, azaz az elnökök ünnepe. Mint megtudtuk, korábban Washington születésnapján volt az ünnep, de azt módosították február 3. hétfőjére és az összes korábbi elnököt ünneplik ekkor. Persze a boltok nyitva tartanak, szokás szerint. Ja, és ma ezerrel süt a nap, most már igazán eldönthetné az időjárás, mit óhajt. Én a tavaszra szavazok.
2013. február 13., szerda
Xin Nian Kuai Le
Hétvégén volt a kínai új év, ami nálunk a legnagyobb ünnepnek számít. Ezt persze nem magamtól tudom, hanem kérem felvilágosítottak. A földszinti szomszéd házaspárból a feleség kínai és mivel emellett még jó fej is, meghívtak minket vacsizni szombat estére (és mint utólag kiderült, vasárnap estére is:)).
Szombat este "hot pot" volt, ami egy igazi buli étel, mert a szakács is a társaság része: egy főzőlapot és egy edényt tesznek az asztal közepére, amiben forró alaplé van, ebbe kell beletenni az egyes alkatrészeket pár percre:
Szombat este "hot pot" volt, ami egy igazi buli étel, mert a szakács is a társaság része: egy főzőlapot és egy edényt tesznek az asztal közepére, amiben forró alaplé van, ebbe kell beletenni az egyes alkatrészeket pár percre:
Rengeteg alapanyag volt: szalonna, bárányhús, rák, tofu, gomba, rengeteg zöldség, saláták. Ahogy telt az idő és főtt az alaplé, az úgy vált egyre fűszeresebbé, de annál jobb volt!
Szokás szerint degeszre ettük magunkat. (Nekem a rákhusi és a zöldségek ízlettek leginkább.).
Próbáltam megtanulni pálcikával enni, de azért még nem vagyok mestere a dolognak, néha csak átdöftem vele az ételt, mikor nem ment és nem volt türelmem. De azért a végére a babszemet és a rizsszemet is meg tudtam fogni!
Ő Ying, a mester, munka közben:
Szombat este nem csak a háziak, hanem más vendégek is lettek volna a vacsin, de a hóhelyzet miatt ők nem tudtak eljönni, ezért vasárnap is volt egy buli, immár velük kiegészülve (Yingék kínai ismerősei jöttek még) - ó, mi szegények.
Kínai "gombócok" voltak, ami az új évi nemzeti ételük, tésztába csomagolt rákos-husis-újhagymás-gyömbéres töltelék, isteni finom volt!!! Már elkértem a receptet. A tölteléket a háziak keverték be, mi vendégek pedig töltöttük a tésztát. Végül kb. négymillió gombóc lett, mellette volt disznóhús és a szombatról maradt hot pod is, szóval ismét nem haltunk éhen, sőt, még el is hoztunk gombócot, mert eléggé látszott rajtunk, hogy ízlik (Peti még akkor is lapátolta, mikor már szedtük le az asztalt).
2013. február 12., kedd
2013. február 9., szombat
Nemo 4.
Ma reggel, mikor kimentem a fürdőszobába, észrevettem, hogy behúzták a nem létező függönyt az ablakon - szóval a sok hó, ami éjjel is esett, megállt az ablakon és jó sötét csinált. Szaladtam a nappali ablakaihoz és láttam, hogy kint kb. fél méteres hó áll. Alig vártam, hogy Peti is felébredjen és menjünk felfedezni!
Mikor elindultunk, akkor igazából csak el szerettünk volna indulni. Ugyanis nem volt olyan egyszerű kijutni a házból. Ahol eddig lépcső volt, ott most nem volt. Combközépig ért a hó a járdánkon (igazából csak nekem ért combközépig...), de az utakat egész éjjel takarították, az tökéletesen járható volt. Elsétáltunk a Harvardra, majd haza, de közben hóban és hóba ugráltunk, hóangyalt csináltunk, hóban henteregtünk, havas jégen csúszkáltunk, fantasztikusan klassz volt!!!
Autók továbbra sem közlekedhetnek (tegnap du. 4-től ma du. 4-ig tilalom volt, amit az itteniek be is tartanak), így az utakon mentünk, tisztára renegát életet éltünk, ill. az egyes épületeket új szemszögből is meg tudtuk nézni. A boltok mind zárva, de az emberek sétálnak az utcákon és vigyorognak és köszönnek egymásnak, tiszta fesztivál-hangulat!
Amikor hazaértünk, és a főbejáraton nem tudtunk bejönni, mert valószínűleg befagyott, gondoltuk akkor a kert felől jövünk be, ahogy általában szoktunk, azt az egy apróságot leszámítva, hogy ott másfél méteres hó volt. Sebaj, az Uram átmászott a kerítésen és kiásta a kertkaput a puszta kezeivel:)! Nagy nehezen bekúsztunk a hátsó ajtóig, de akkor rájöttünk, hogy arra nem tudunk mégsem bemenni, mert a mi ajtónk belülről be van zárva, ami így nem nyitható. De pont ekkor jött ki John, kezében hólapátokkal, így Peti gyorsan beállt önkéntesnek és kiásták az első ajtót, ahol végre be tudtunk menni. Peti utána még a járdát is lelapátolta, szóval tisztára fizikai munkás ember lett.
Este pedig a földszinten lakó Ying, aki kínai, meghívott minket magukhoz kínai vacsira, szóval ez a mai nap 10, azaz tíz pontos.
Készítettünk egy rakás fényképet, mindjárt feltöltöm őket.
Éljen a tél, csóközön.
Mikor elindultunk, akkor igazából csak el szerettünk volna indulni. Ugyanis nem volt olyan egyszerű kijutni a házból. Ahol eddig lépcső volt, ott most nem volt. Combközépig ért a hó a járdánkon (igazából csak nekem ért combközépig...), de az utakat egész éjjel takarították, az tökéletesen járható volt. Elsétáltunk a Harvardra, majd haza, de közben hóban és hóba ugráltunk, hóangyalt csináltunk, hóban henteregtünk, havas jégen csúszkáltunk, fantasztikusan klassz volt!!!
Autók továbbra sem közlekedhetnek (tegnap du. 4-től ma du. 4-ig tilalom volt, amit az itteniek be is tartanak), így az utakon mentünk, tisztára renegát életet éltünk, ill. az egyes épületeket új szemszögből is meg tudtuk nézni. A boltok mind zárva, de az emberek sétálnak az utcákon és vigyorognak és köszönnek egymásnak, tiszta fesztivál-hangulat!
Amikor hazaértünk, és a főbejáraton nem tudtunk bejönni, mert valószínűleg befagyott, gondoltuk akkor a kert felől jövünk be, ahogy általában szoktunk, azt az egy apróságot leszámítva, hogy ott másfél méteres hó volt. Sebaj, az Uram átmászott a kerítésen és kiásta a kertkaput a puszta kezeivel:)! Nagy nehezen bekúsztunk a hátsó ajtóig, de akkor rájöttünk, hogy arra nem tudunk mégsem bemenni, mert a mi ajtónk belülről be van zárva, ami így nem nyitható. De pont ekkor jött ki John, kezében hólapátokkal, így Peti gyorsan beállt önkéntesnek és kiásták az első ajtót, ahol végre be tudtunk menni. Peti utána még a járdát is lelapátolta, szóval tisztára fizikai munkás ember lett.
Este pedig a földszinten lakó Ying, aki kínai, meghívott minket magukhoz kínai vacsira, szóval ez a mai nap 10, azaz tíz pontos.
Készítettünk egy rakás fényképet, mindjárt feltöltöm őket.
Éljen a tél, csóközön.
Nemo 3.
Belecsaptunk a lecsoba. Nemo nem trefal, egyelore minimum 30-40 cm ho esett itt nalunk, es nem ugy tunik, mint ami hamarosan alabbhagyna. Gyanitom, hogy reggelre meg lesz az 50 cm is, sot. Mindehhez eros szel is dukal persze, mert az ugy az igazi. Nemreg kint jartam, mert szemely szerint kedvelem az ilyen idojarast, es keszitettem par fotot meg videot. Ehhez eloszor ezt kellett lekuzdenem, vagyis ki kellett mennem a kertbol:
Jo moka volt, majd holnap meg teszek fel ezt-azt, de addig is itt egy elozetes video a kozgaz tanszek elotti hangulatrol:
2013. február 8., péntek
Nemo 2.
Nincs hideg (minusz 1-2 fok), tulajdonkeppen tok jo ido van, nalunk egyelore egyaltalan nem veszes a helyzet. Folyamatosan esik, tovabbra is apro szemekben. A szel neha kicsit alabbhagy, olyankor egesz idilli a szitu, de egyebkent sem olyan eros. Igaz, egy siszemuveg jol johet, kulonben kicsit hunyorogni kell. Eddig kb. 10-15 centi eshetett. Egyebkent a repteret mar koradelutan lezartak, es delutan 4-tol autoval is tilos kozlekedni. Idealis futoido.
Hó
Mára "történelmi mennyiségű" havat jósolnak, kb. ma déltől holnap délutánig több mint fél métert esik majd állítólag. Egyelőre semmi, csak a boltokban fogyott ki minden, mert a sok idióta felvásárolja a készleteket vízből, kenyérből (és chipsből, csokiból, kólából...). Persze otthon ugyanez történik egy egy napos ünnepnap előtt is...
Az egyetem délben bezár, de nekem most jött az e-mail, hogy a 11-kor kezdődő órámat sem tartják már meg, szóval ma szobacicus leszek, de már alig várom a havat és hogy építhessünk hóembert!
Ha nem megy el az internet, majd jelentkezem!
Az egyetem délben bezár, de nekem most jött az e-mail, hogy a 11-kor kezdődő órámat sem tartják már meg, szóval ma szobacicus leszek, de már alig várom a havat és hogy építhessünk hóembert!
Ha nem megy el az internet, majd jelentkezem!
2013. február 7., csütörtök
Apróságok
Tegnap gyönyörű nap volt, délelőtt még havas volt minden és szikrázott a nap, mosolyogva mentem az egyetemre, annyira jó kedvet csinál az ilyen idő. Készítettem is egy (elég béna) képet a Yard-on (ez az egyetem legrégebbi része, kerítéssel körül van véve, nagyon szép!), most itt vannak az óráim:
Ugyan az épület nem látszik, de az igen, hogy milyen szép havas minden és hogy süt a nap!
Óra után Petivel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk (legalább addig látom, különben egész nap az egyetemen dolgozik, nagyon rendes!), a menzára menet összefutottunk Jancsival és a kis Abigéllel:
Óra után Petivel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk (legalább addig látom, különben egész nap az egyetemen dolgozik, nagyon rendes!), a menzára menet összefutottunk Jancsival és a kis Abigéllel:
Gyönyörű a hölgy, azt hiszem Peti örök barátságot kötött vele. Amúgy már nem is olyan kicsi, már 6 hetes:)!
Ebéd után hazafelé menet láttam egy, a közgéz tanszéken nagyon híres autót. Az alap közgáz óra kódja EC10, erre kb. 600 elsős jár, minden nagy közgazdász, aki a Harvardon járt egyetemre, ezzel kezdett anno. Ennek a tárgynak (és amúgy a tanszéknek) a vezetőjéé ez a gépjármű:
Már írtam róla, Greg Mankiw a neve, elég ismert közgazdász, Bush egyik fő tanácsadója is volt, de amúgy sem keresnek itt rosszul a tanárok.
Este a Lányokkal volt sütizésünk (Peti szerint: cicabuli), utána pedig itthon hallottuk, hogy február 14-én mutatják be az új Die Hard filmet, meg is beszéltük, hogy ezt kapjuk egymástól Valentin-napra, szóval tökéletes napom volt!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)