Dolce vita

Ha az ember lányát (és fiát) a jó sorsa olyan helyre veti, ahol van friss tengeri hal, akkor ott sokat kell friss tengeri halat enni. És mi azt nagyon szeretjük. Ezért, ha hallunk egy jó (és megfizethető) helyről, azt igyekszünk kipróbálni.
Így történt ez most hétvégén is: már sokat olvastunk egy tengeri halasról, ahol amúgy lehet kapni homáros szendvicset is (nem bonyolítják túl a dolgot a fiúk, egyféle szendvics van, tetszik, nem tetszik) - sikerült összehozni a társaságot és elmentünk.
A szendvics valóban nagyon finom volt, jó sok homár husival, szóval aki erre jár, érdemes kipróbálni:)!

Utána - kihasználva, hogy Peti elszakadt az íróasztalától - sétáltunk egy kicsit hazafelé, ugyan meleg még nem volt, de sütött a nap és ettől (plusz hogy hétvége volt) olyan jó hangulata volt mindenkinek a városban.

Mára viszont egyértelműen megjött a tavasz, kb. 20 fok van, az órám után ki is ültem picit olvasni a Harvard Yardra, mert kikerültek a vicces színes székek és örömmel jelentem, az első napon tartózkodásom alkalmával sikerült is azonnal kicsit lepirulnom (nyak, mellkas). De nem bánom, tavasz van, nyílnak a virágok, egyre több madár hajlandó visszaköltözni és amúgy is szép az élet:)!

Vendégek és taríraram

Kicsit megcsúsztam az idővel, bocsi, azért sokat gondoltam ám rátok! Gyorsan összefoglalom a kis életünk elmúlt pár napját.
Pénteken ismét rossz sorsunk volt, koreai étterembe mentünk a szomszédokkal. A kifogás a házibácsink szülinapja volt, illetve az, hogy a héten a 3 család elhúz 4 irányba és jó sokáig nem találkozunk. Isteni volt, még sosem voltam koreai étteremben. Rendeltünk egy csomó ételt, amit az asztal közepén lévő sütőn lehetett elkészíteni (marha, lazac, tofu, zöldségek...) - szokás szerint a telefonnal készített kép béna, de hát ez van vagy semmi illusztráció (ahogy azt Firpo Papi mondja, vagy kék vagy semmilyen):

Szombaton szerintem nem csináltunk semmi extrát, vasárnap viszont megjött Peti Anyukája és az ő unokatesója látogatóba, aminek nagyon-nagyon örülünk! Hétfőn bevezettem őket a Harvard kampusz rejtelmeibe, tegnap az egyetemi természettudományi múzeumban vesztek el órákra, ma Bostonban kirándulnak. Szombaton együtt átmegyünk New Yorkba, mi csak egy pár napra maradunk, de így is szuper boldog vagyok (Petinek persze lelkiismeret-furdalása van előre, hogy alig tud majd dolgozni).

Ma előadásom volt, ott készítettem ezt, karikázzátok be a képen a hibát:

És a lényeg: kitört a tavasz!!! 10-12 fok van, süt a nap, a kertekben bújnak elő a tavaszi virágok. Ma az utcán láttam egy fazont, aki biciklizés közben taríraram-ozott és mosolygott. Ha tudnék fütyülni, én is fütyörészve közlekednék:).

Ki

Ki vagyok borulva, teljesen: ma reggel ismét csak arra ébredtünk, hogy esik a hó. Könyörgöm, tavasz illatot szeretnék! Március van!
Mikor elindultam az egyetemre és kiléptem a kertbe, ezt láttam:

Nekem már hiába pedálozik a havas táj a szépségével, nem tud meghatni:

Rügyeket akarok látni és csicsergő madarakat hallgatni, miközben a kertben sütögetünk. Ehelyett bokáig hóban járunk, fújja a havat a szél, Peti újra karácsonyi dalokat fütyörészik...

Nemo 6. - videók

A videókról jól megfeledkeztem, párat felteszek:

Nemo 5. - KÉPEK

Íme, a képek

Nemo 4.

Ma reggel, mikor kimentem a fürdőszobába, észrevettem, hogy behúzták a nem létező függönyt az ablakon - szóval a sok hó, ami éjjel is esett, megállt az ablakon és jó sötét csinált. Szaladtam a nappali ablakaihoz és láttam, hogy kint kb. fél méteres hó áll. Alig vártam, hogy Peti is felébredjen és menjünk felfedezni!
Mikor elindultunk, akkor igazából csak el szerettünk volna indulni. Ugyanis nem volt olyan egyszerű kijutni a házból. Ahol eddig lépcső volt, ott most nem volt. Combközépig ért a hó a járdánkon (igazából csak nekem ért combközépig...), de az utakat egész éjjel takarították, az tökéletesen járható volt. Elsétáltunk a Harvardra, majd haza, de közben hóban és hóba ugráltunk, hóangyalt csináltunk, hóban henteregtünk, havas jégen csúszkáltunk, fantasztikusan klassz volt!!!
Autók továbbra sem közlekedhetnek (tegnap du. 4-től ma du. 4-ig tilalom volt, amit az itteniek be is tartanak), így az utakon mentünk, tisztára renegát életet éltünk, ill. az egyes épületeket új szemszögből is meg tudtuk nézni. A boltok mind zárva, de az emberek sétálnak az utcákon és vigyorognak és köszönnek egymásnak, tiszta fesztivál-hangulat!
Amikor hazaértünk, és a főbejáraton nem tudtunk bejönni, mert valószínűleg befagyott, gondoltuk akkor a kert felől jövünk be, ahogy általában szoktunk, azt az egy apróságot leszámítva, hogy ott másfél méteres hó volt. Sebaj, az Uram átmászott a kerítésen és kiásta a kertkaput a puszta kezeivel:)! Nagy nehezen bekúsztunk a hátsó ajtóig, de akkor rájöttünk, hogy arra nem tudunk mégsem bemenni, mert a mi ajtónk belülről be van zárva, ami így nem nyitható. De pont ekkor jött ki John, kezében hólapátokkal, így Peti gyorsan beállt önkéntesnek és kiásták az első ajtót, ahol végre be tudtunk menni. Peti utána még a járdát is lelapátolta, szóval tisztára fizikai munkás ember lett.
Este pedig a földszinten lakó Ying, aki kínai, meghívott minket magukhoz kínai vacsira, szóval ez a mai nap 10, azaz tíz pontos.
Készítettünk egy rakás fényképet, mindjárt feltöltöm őket.
Éljen a tél, csóközön.

Apróságok

Tegnap gyönyörű nap volt, délelőtt még havas volt minden és szikrázott a nap, mosolyogva mentem az egyetemre, annyira jó kedvet csinál az ilyen idő. Készítettem is egy (elég béna) képet a Yard-on (ez az egyetem legrégebbi része, kerítéssel körül van véve, nagyon szép!), most itt vannak az óráim:

Ugyan az épület nem látszik, de az igen, hogy milyen szép havas minden és hogy süt a nap!

Óra után Petivel megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk (legalább addig látom, különben egész nap az egyetemen dolgozik, nagyon rendes!), a menzára menet összefutottunk Jancsival és a kis Abigéllel:

Gyönyörű a hölgy, azt hiszem Peti örök barátságot kötött vele. Amúgy már nem is olyan kicsi, már 6 hetes:)!

Ebéd után hazafelé menet láttam egy, a közgéz tanszéken nagyon híres autót. Az alap közgáz óra kódja EC10, erre kb. 600 elsős jár, minden nagy közgazdász, aki a Harvardon járt egyetemre, ezzel kezdett anno. Ennek a tárgynak (és amúgy a tanszéknek) a vezetőjéé ez a gépjármű:

Már írtam róla, Greg Mankiw a neve, elég ismert közgazdász, Bush egyik fő tanácsadója is volt, de amúgy sem keresnek itt rosszul a tanárok.

Este a Lányokkal volt sütizésünk (Peti szerint: cicabuli), utána pedig itthon hallottuk, hogy február 14-én mutatják be az új Die Hard filmet, meg is beszéltük, hogy ezt kapjuk egymástól Valentin-napra, szóval tökéletes napom volt!

Hétköznapok

Úgy néz ki, visszaszoktunk.

Elkezdődött a suli, Peti nagyon élvezi, majd remélem ír is róla. Nekem is voltak már óráim, alig várom őket. Az egyetemen felállítottak egy kis jégkori pályát, amiről eddig azt hittük, nem működik, de mint kiderült, működik az, csak soha nincs rajta senki, pedig ingyenes és még korit is lehet bérelni (a színes székek körülötte pedig kifejezetten viccesek szerintem, bár nem érzem a késztetést, hogy -5 fokban ott üldögéljek):

A gyerek alattunk továbbra is hisztis.

Ma ismét esik a hó, pedig már annyira bíztam a tavaszban:

Ma van a Super Bowl, ami ugyan 18:30-kor kezdődik, de biztos, ami biztos alapon már de. 11-től élő adást közvetítenek (de vajon mit???).

Szibériai tigris, bálna, teve

Az utolsó suli előtti vasárnap elmentünk a Harvard Természettudományi Múzeumába, már rég kinéztük magunknak, csak persze soha nem mentünk el (ráadásul nekünk ingyenes). Ahhoz képest, hogy ez "csak" egy egyetemi múzeum, fantasztikusan gazdag a gyűjteménye, sokat okosodtunk. Természetesen a dinoszaurusz csontvázaktól ismét elámultunk és megállapítottuk, hogy jó, hogy nem egyszerre élünk a földön, illetve a kiállított hatalmas bálnáktól elállt a szavunk. Szóval ide még visszajövünk!

Futos kiserlet

A mult heten reszt vettem egy kiserletben. Azonos sebesseg (5:35 perc/km) es 5 kulonbozo percenkenti lepesszam (150, 160, 170, 180, 190) mellett mertek az oxigen-felhasznalasomat. 10 percet kellett futni minden frekvenciaval amik veletlen sorrendben kovettek egymast, a masodik 5 percben pedig mindig egy maszkon keresztul lelegeztem.

Jopofa volt, mert a 150-nel szinte ugralni kellett, a 190 meg egy eroltetett tipeges volt.

Belso erzes szerint az alabbi sorrendet allitottam fel: 170, 160, 180, 150, 190 (konnyutol a nehezig)

Sajnos konkret szamokat nem arulhattak el (a laboratorium szabalyzata...), de azt azert elmondtak, hogy az alacsony lepesszamoknal (150-160) meglepoen takarekos voltam, de a legjobb egyertelmuen 170-nel volt, es az adatok alapjan szamomra valahol 160-170 kozott lehet az optimalis frekvencia.

Itt egy a video a kutatast vezeto professzorrol (Dan Lieberman):

Egyebkent en is pont a videon szereplo futopadon futottam, mokas igy viszontlatni a helyszint.

+1 apro siker, hogy a kiserlet kozben kulon megdicserte a futotechnikamat, ugyhogy ugy tunik, tenyleg erdemes rendszeresen mezitlabazni es futoiskolazni. Tortent ugyanis, hogy regebben mindig idegesitett, hogy ha futas kozben kerultem lencsevegre, akkor mindig epp 1-1 extra-suta mozdulat kozben sikerult megorokiteni. Eleinte betudtam a balszerencsenek, de aztan egyre gyultek a "jobbnal jobb" fotok es videok, ugyhogy egy kicsit elkezdtem odafigyelni.

A kiserlet masik feleben rogzitettek rajtam egy rakas kis eszkozt, es specialis kamerakkal felvettek, amint egy nyomaserzekeny futopadon futok a kulonbozo frekvenciakkal. Utana a szamitogepes elemzesen kirajzolodtak az erovektorok es jol latszodott, hogy az alacsony frekvencianal mennyivel nagyobb hatasnak van kiteve a szervezet, es hogy miert fontos megtalalni a megfelelo frekvenciat ami oxigentakarekos de az izuleteket is kimeli.

+ 1 apro erdekesseg: Kiderult, hogy a jelenlegi futopadra es egyeb tornatermi gyakorlatokra hasznalt "mezitlabas" futocipomet is ebben a laborban teszteltek.

Call me maybe

Ezt a videót ma láttuk, lehet, hogy csak nekünk vicces, de én vinnyogva nevettem végig.

A közgáz tanszék titkárnőivel és professzoraival készült klip a méltán híres zenére, 2:57-nél az én prof.-om és az ő tánctehetsége (teljesen átadta magát az érzésnek), utána egyből Peti egyik tanára.

Péntek esti ereszdelahajam

Tegnap nagyon jó kis estét csaptunk az urammal. Délután kérdezte, nincs-e kedvem elmenni vele koncertre este, mondtam, dehogynem. És mivel igen ritkán megyünk bárhova (tanul...), gondoltuk, előtte elnézünk az egyik helyi hamburgerezőbe.
Az étterem neve Mr. Bartley's, a város egyik nevezetessége, állítólag finom az étel és a hírességek is oda járnak:)! Általában sor áll előtte, nekünk mázlink volt, egyből bejutottunk (na jó, valószínűleg azért, mert esett az eső, hideg volt, meg sötét is már, szóval nem az a tipikus andalgós idő). Minden hamburgernek van egy fantázianeve egy-egy híresség után, én egy Tom Brady nevű szendvicset ettem, ő állítólag valami menő helyi focista...:D. A hamburger nagyon finom volt, guacamolés, paradicsomos, sajtos.
Innen átsétáltunk a koncertre, ami a Harvard egyik épületében volt és a diákokból alakított jazz-zenekar adott elő könnyen befogadható számokat helyi jazz-legendák tiszteletére (régi rádiósok, szerkesztők, műsorvezetők). Jó volt látni, hogy élvezik a zenélést a srácok, a zenekarvezető fazon volt mégis a leginkább magával ragadó: állandóan mosolygott és olyan lelkesedéssel beszélt a zenekarról, a zenéről, a zenészekről, akiktől játszották a dalokat, hogy nem lehetett nem élvezni. Szóval jó kis este volt:)!

Tudományos csoki

Muszáj megírnom, hogy tegnap mennyire klassz előadáson voltam. Már talán írtam korábban, hogy hétfő esténként egy Science and Cooking nevű előadássorozat van a Harvardon, ami azt jelenti, hogy minden héten meghívnak egy-egy híres séfet, cukrászt, csokikészítőt, borászt stb., aki a szakterületéről mesél, bemutatót tart és előtte egy-egy itteni kémia prof. beszél a folyamatok tudományos hátteréről, de teljesen közérthető módon.
Tegnap a csoki volt a téma, egészen biztos voltam benne, hogy elmegyek:). Már akkor tudtam, hogy megérte végigállni a sort, mikor az előadóba belépve láttam kis tányérokon kikészítve a kóstoló falatkákat...
A tudományos téma most a hő volt, a hőmérséklet változtatásával hogyan lehet az ételben (csokiban) lévő kristályokat megváltoztatni és ezáltal a szerkezetét alakítani. Az előadó pedig Enric Rovira, egy barcelonai csokoládékészítő mester volt.
Nagyon lelkesen és helyesen beszélt a csokikészítésről, szeretem, ha valaki lelkesedik a szakmája iránt. A kis tányérkákon megkaptuk a kóstolókat is, amikor pedig ott tartott, mondta, hogy melyiket együk meg, melyikről beszél éppen. A kakaóbab nagyon ízlett! Persze a különböző bonbonok, csokifalatok is...
A tudományos ismertetőn túl mesélt arról, őt mi inspirálja - ennél a résznél szó szerint tátva maradt a szánk (barcelonai épületek, az égitestek - ez szerintem egészen gyönyörű, más spanyol művészek), mutatott esküvőre készített csokitortát (nézzétek meg, zseniális!), és arról is mesélt, hogyan kísérletezik régi édességek új receptjeivel (hogy a csokoládé íz még intenzívebb, a végeredmény pedig egészségesebb legyen).
A szokásos másfél óra helyett picivel több mint 2 óra volt az előadása, de ezt senki sem bánta:).
Most már hivatalos indokom is van, miért kellene újra elmennünk Barcelonába.

Itt van az ősz (valahol)...

Túl vagyunk az első iskolahéten és Peti még egyszer sem jött úgy haza, hogy na irány haza:). Az ő benyomásairól majd ő (valamikor) beszámol, én elmondom, nekem milyen hetem volt.

Először is, élvezem, hogy minden megvan már a lakásban, amire szükségünk volt (jó, még egy mérleg kellene, ami g-ban is mér, mert felfedeztem egy új blogot, ahonnan sokat tudnék sütni, ha ki tudnám mérni a hozzávalókat, ill. egy quiche forma is jó lenne, de anélkül még picit tudok élni). Most már szinte naponta sütök kenyeret, boltban nem veszünk egyáltalán. Tegnap annyira jó ropogós szélűt hoztam össze, hogy nem bírtam abbahagyni, hasfájásig ettem.

Én is járok órára! Mint hozzátartozó, bejárhatok pár órára (innen lehetett választani) és nem, nem az ógörög irodalmat választottam, bármennyire is csábított, hanem egy alap közgáz órát (Principles of Economics), jó lesz frissíteni az emlékeket (ráadásul egy szupersztár tartja és a Harvard egyik legszebb épületében vannak az órák:) - mi kellhet még?). Szóval elmentem az első órára szerdán, nagyon jól ad elő a fazon. Az óra végén odamentem hozzá megkérdezni, hogy járhatok-e az előadásaira (ez a hivatalos út) és azt mondta, természetesen:)! Nem bírt nemet  mondani nekem:). Heti 3x lesz óra, ma megvolt a második, aminek a végén készítettem nektek pár képet (bocs, elég sötét volt bent, itt jobban meg tudjátok nézni - az utolsón Ő látható (hátulról), amint mentünk ki az épületből):

Szerettem volna angolt is tanulni, ezért keresgéltem tanfolyamokat is. Találtam egy iskolát, elmentem szintfelmérőre, de sima nyelvtan óra nincs nekem, azt mondták, túl advanced vagyok:). Viszont van egy klassz, ami nagyon tetszik: amerikai közmondások, szleng és mindennapi angol. Ez a hónap végén kezdődik, nagyon kíváncsi vagyok.

Amúgy minden zsír velünk, még mindig nagyon meleg van, ezért kénytelenek vagyunk sok fagyit enni. Csók

Bországgyűlés

Ugyan korábban azt írtam, hétfőn jön a hűtőnk, de ekkor még nem sejtettem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Hétfőn már gyanakodtunk, hogy valami gáz van a kiszállítással, mert azt ígérték, a hétvégén hívnak, hogy pontosan mikor hozzák, de nem hívtak, így kisebb nyomozás után kiderült, hogy valóban nem hozzák aznap, mert a bolt (BestBuy) nem adta át a hűtőt a szállító cégnek. Doh. Szerdára ígérték. Ez csak azért volt ciki, mert Laciékkal már megbeszéltünk egy  nagyobb bevásárlást, amihez autót is béreltünk. Szerencsére ezt át lehetett tenni szerdára. Mi kis naivak. Kedden, tegnap újra hívtak, hogy sorry, de szerdán sem tudják hozni, csak pénteken. Itt már kiakadt a mutatónk, de nem tudunk mit tenni sajnos, Peti hiába vitatkozott egy szellemileg korlátozott eladóval, nem értette, hogy mit pattogunk, ha előbb-utóbb meglesz a hűtő??? No problem, Laciéknál exkuzál, autót újra átfoglal, nem idegeskedik. Ha végre itt lesz a kis megváltó, majd megmutatom nektek. Elvileg pénteken.

A bringákat megrendeltük!!! Miután jó néhány boltba elmentünk, megnéztünk mintegy félmillió weboldalt, úgy döntöttünk, jobban járunk egy-egy egyszerű, de új single speed bringával, mint valami használttal, vagy valami drágább újjal. Egyrészt egy évre kell csak, másrészt télen is szeretnénk használni, harmadrészt ezeket talán jobban el tudjuk majd adni árában. Elvileg 7-10 nap a kiszállítás, de tegnap este, mikor a rendelésünk státuszát megnéztük, Petié már Ohióban volt, szóval akár előbb is ideérhetnek. Alig várjuk! Már csak bukót, lakatot, sárvédőt kell venni...:)

Az Olimpiát továbbra is nézzük, a TV-n megy az nbc, a laptopon a telesport.hu, így a magyar eseményekről sem maradunk le, illetve nem kapok agygörcsöt attól, hogy a jó kis vízilabda, kézilabda helyett röplabdát, strandröplabdát, lövészetet, műugrást mutogatnak! Jó, hogy Olimpia csak négyévente van, nem nekem való ez a feszültség és izgalom.

Napi vicces: újra elmentem a Goodwill-be, ahol olcsón lehet használt/új cuccokat kapni és mit látok a polcon:):

Ma van 1-je, hivatalosan mától vendégkutató az Uram! Éljen! Megyünk is a Harvard ID-jáért, mert csak azzal lehet beiratkozni a könyvtárba, sportlétesítményekbe, amire már nagggyon vágyom. Majd megmutatjuk, ha meglesz. Csók!

Bicikli, laptop, málna, hűtő és társaik

Most, hogy étkező bútorunk már van, csak pár dolog hiányzik a teljes boldogsághoz. Nyilván a lottó ötös lenne a legfontosabb, de azt egyből követi a bicikli és a nagyobb hűtő. Ezért tegnap el is mentünk felfedező útra. Itt van pár használt bicikli bolt, a Harvardon belül is van egy, azt néztük meg. Hát, sok idő nem kellett a teljes választék átnézésére, kb. 4 db bicikli volt éppen. Mondta is a fazon, hogy ez sajnos most elég gyenge valóban, de pár hét és felfut a készlet. Szóval a bicikli projekt fiaskó, de nem adjuk fel.
Láttam több helyen kiplakátolva, hogy keddenként termelői piac van az egyik épület előtt, azt mindenképpen szerettem volna megnézni, el is sétáltunk oda. Nagyon helyesek a kis standok, szép az áru (végére van ízletes gyümölcs), de sajnos iszonyú drága, egy doboz málna/áfonya 5$, a kis macis méz 8$...szóval csak a szemem legeltettem, a pénztárcát Petinek adtam megőrzésre.

 

Végül elmentünk a Harvard Computer boltba is, itt gyakorlatilag csak Apple termékeket lehet kapni (?!), de van valamennyi kedvezmény az egyetem diákjainak, szóval azért nem rossz. Peti előbb-utóbb eldönti, milyen laptopot szeretne és cselekszünk. A Karácsonyi hazalátogatásunkra a rendeléseket e-mailben lehet leadni a jól ismert címeken:).
Hazafelé jól eláztunk volna, iszonyú eső kapott el minket, de mi furmányosan beálltunk egy nagy fa alá, így egyrészt nem áztunk meg nagyon, másrészt romantikus volt:).
Utána még postát, boltot, patikát intéztünk, szóval nem loptuk a napot. Jah, délelőtt én még gyorsan kitakarítottam a lakást, szóval este úgy döntöttünk, megérdemeljük a fagyit a Big Bang Theory mellé.

Ma reggel ismét megállapítottam, hogy kell egy csúzli. A rohadt madarak állandóan csiripelnek, de egyrészt elég hülye hangon, nem kis édesen, mint a rigó, másrészt eszméletlen hangosan. Szóval alkalomadtán veszek egyet.
Ha már úgyis fent voltunk, folytattuk a felszereljük-a-lakás játékot, elmentünk a Targetbe, ami kb. a helyi InterSpar és jó messze van gyalog, úgy egy óra. De megérte, mert előtte a Gap outletbe is benéztünk, ahol kaptunk egy-egy felsőt magunktól, majd a Sports Authoritybe. Nem tudtunk ellenálni a New Balance Minimus típusú futócipőjének, felpróbáltuk és megállapítottuk, hogy nem hülyeség, fura, de a futó technika javításában biztosan nagyon sokat segít. Ráadásul most 69$-ra volt leárazva a női és 79$-ra a fiú, szóval majd gondolkozunk még rajta. Itt készítettünk egy fotót, ha jól tudjuk, van pár barátunk, aki szereti a New England Patriots-ot:):

A Brady nevű, az valami ismert figura, nem?:)
Ezután jön a lényeg: a Best Buy nevű helyi Electro World-ben nézelődtünk, keresünk már hűtőt egy ideje, sajnos ami a konyhánkban most van, abban egy közepes csirke is kényelmetlenül érezné magát, és mivel szeretnék főzni, mindenképpen kell a nagyobb. Jövőre pedig simán el fogjuk tudni adni, nagyon pörög a használt cuccok piaca. Na, visszacsavarodok a témához: találtunk egy egész jó méretű hűtőt (értsd egész kicsi, itt böszme nagy hűtőket lehet csak kapni - szerintem az amerikai háziasszonyok megszédülnének, ha ennél kisebbel kéne együtt élniük nap mint nap), meglepően jó áron is volt: vadi új, de az oldalán van egy kis horpadás, így leárazták. Nézegettük, nézegettük, a neten is gyorsan utánanéztünk, tényleg jó-e ez az ár, majd megvettük!!! Úgy örülök, így gyakorlatilag a konyha teljesen használható lesz! Hétfőn hozzák.
Ne lohadj, kedves olvasó, mi sem tettük, még átmentünk a Targetbe, itt Petinek végre tudtunk hajvágót venni, már teljesen idegi alapon van attól, milyen lobogó a haja.
Hipihopp egy óra alatt hazaértünk, ebédeltünk, most szieszta. Pusz!

VERITAS

Tegnap voltunk az International Office-ban regisztrálni, majd a közgáz tanszéken, ahol Peti kezébe nyomták az alábbi mappát hasznos és kevésbé hasznos információval:

Klassz érzés volt először belépni a Harvard közgáz épületébe. Gondolom erről majd ő ír bővebben. 

Ezután hazafelé jövet bementünk egy helyi kis sportboltba, ahol az eladó ahogy meglátta a mappát elővezette, hogy diákoknak 10% kedvezmény jár, szóval majd vásárláskor ezt jelezzük. Majd bementünk a közelünkben lévő két bankba, a Citibankba és a Bank of Americába, hogy tájékozódjunk arról, hogyan tudunk bankszámlát nyitni. Akár azonnal is nyithattunk volna számlát, de azért mi este átnéztük a feltételeket.

Ez alatt a pár nap alatt egyelőre az a tapasztalatunk, hogy a szolgáltatások színvonala elég magas. Akárhova megyünk be, azonnal hangosan köszönnek, kérdezik, hogy miben segíthetnek, javasolnak megoldásokat. A 2 bankban a fiókvezető üdvözölt minket, elmondta, hogy kihez tudunk menni és elnézést kért, hogy pár percet várni kell, mire ő felszabadul. Távozáskor is odajöttek elköszönni. Nyilván nem személyesen nekünk szól ez a hozzáállás, de igazából nem is érdekel, míg így kezelik a fogyasztót. 

Fun fact: a Citibank bankfiók kubai vezetője kérdezte, hogy honnan jöttünk, majd mikor mondtuk, hogy Magyarországról, közölte, hogy magyarul csak egy szót tud, de azt is mondta: iciripiciri :).