Először sétáltunk egyet az egyetemen, illetve nem is, először szívtunk egy nagyot a tömegközlekedéssel (igen, van a BKV-nál is lejjebb): nem járt a metró, így pótlóra zsúfolódtunk fel (ami viszont legalább ingyenes), majd egy másik busszal csühögtünk 2 egész kilométert (az útvonaltervező tömegközlekedéssel 11 percre hazudja az utat) mintegy fél órán át, de sebaj, ez nem törhet meg minket. Szóval sétáltunk az egyetemen, ahol is elkapott minket egy nem egészen százas fazon, aki érdekességeket akart nekünk mutatni, de tette mindezt olyan stílusban, hogy nem tudtuk, kandikameráznak minket vagy inkább sírjunk. De kiszabadítottuk magunkat, hazamentünk Márkékhoz és jött a habzsidőzsi: paprikás csirkét készítettek tejfölös nokedlivel és ubival...mikor a nokedlit megláttam, elmorzsoltam pár örömkönnyet. Utána még lefojtottuk mindezt egy kis almáspite-fagyi egységgel és szuszogtunk.
Sajnos sok kép nem készült, de beteszek ide kettőt:
- Peti egyik kedvence az MIT-n, illetve ez konkrétan az elméleti fizika tanszéken: nagyon sok helyen vannak ilyen gondolkozós, megbeszélős helyek, amik a termeken kívül, a folyosókon vannak és csak arra várnak, hogy órák után/között itt beszéljék át az okosok a munkájukat, feladataikat
- ez pedig csak szimplán vicces, de az benne a komoly, hogy ez nem vicc:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése