Anna és Márk

Most már szinte minden hétvégén találkozunk "a bandával", nem csak miattam természetesen, mindenki szétszéled a nyárra májusban, júniusban, de a lényeg, hogy jó sokat vagyunk együtt. Szombat este Anna és Márk hívott meg magához minket az MIT-ra, illetve a kampuszon lévő lakásukba.

Először sétáltunk egyet az egyetemen, illetve nem is, először szívtunk egy nagyot a tömegközlekedéssel (igen, van a BKV-nál is lejjebb): nem járt a metró, így pótlóra zsúfolódtunk fel (ami viszont legalább ingyenes), majd egy másik busszal csühögtünk 2 egész kilométert (az útvonaltervező tömegközlekedéssel 11 percre hazudja az utat) mintegy fél órán át, de sebaj, ez nem törhet meg minket. Szóval sétáltunk az egyetemen, ahol is elkapott minket egy nem egészen százas fazon, aki érdekességeket akart nekünk mutatni, de tette mindezt olyan stílusban, hogy nem tudtuk, kandikameráznak minket vagy inkább sírjunk. De kiszabadítottuk magunkat, hazamentünk Márkékhoz és jött a habzsidőzsi: paprikás csirkét készítettek tejfölös nokedlivel és ubival...mikor a nokedlit megláttam, elmorzsoltam pár örömkönnyet. Utána még lefojtottuk mindezt egy kis almáspite-fagyi egységgel és szuszogtunk. 

Sajnos sok kép nem készült, de beteszek ide kettőt:

- Peti egyik kedvence az MIT-n, illetve ez konkrétan az elméleti fizika tanszéken: nagyon sok helyen vannak ilyen gondolkozós, megbeszélős helyek, amik a termeken kívül, a folyosókon vannak és csak arra várnak, hogy órák után/között itt beszéljék át az okosok a munkájukat, feladataikat

- ez pedig csak szimplán vicces, de az benne a komoly, hogy ez nem vicc:

MIT

Ma az MIT-n jártunk. Márk barátunk ott dolgozik (elméleti fizika PhD hallgató) és legutóbb, mikor találkoztunk mondta, hogy szívesen megmutatja az egyetemet. Ugyan fél éve már itt lakunk, de soha nem jártunk még az MIT-n, szóval nagyon szívesen mentünk.
Az az egyetem is jó sok épületből áll, de azok kicsit modernebbek, mint a Harvardon, van pár kifejezetten klasszul kinőző új épület (pl. Stata Center - nekünk ez nagyon tetszett, majd nézzétek meg a fényképeket), de nekem leginkább a belső részek tetszettek: vicces színes székek, klassz műalkotások vagy tudományos újdonságok kiállítva, sok-sok pad és kanapé, és még több tábla a folyosókon a termek, irodák előtt, ahol együtt gondolkozhatnak a diákok. Nagyon inspiráló a közeg, itt is az volt a legfőbb benyomásom, mint a Harvardon, hogy annak, aki itt tanul, semmi más dolga nincs, mint tanulni, ehhez minden segítséget megkapnak az egyetemisták.
Mellékesen az egyik könyvtárban egy Rodin szobor van kiállítva, a parkokban láttunk többek között Henry Moore szobrokat, van Picasso is, és ezek csak úgy elszórva az egész egyetemen, semmi nagy felhajtás körülöttük.
A főépületen végigfutó folyosónak az a neve, hogy a végtelen folyosó, tényleg iszonyú hosszú és az a különlegessége, hogy anno úgy tervezték, hogy bizonyos napokon a Nap a folyosó egyik oldalán keljen fel és a másik oldalán nyugodjon le. Stonehenge mintájára MIThenge-nek is hívják.
Megnéztük az elméleti fizika tanszéket is, ahol Márk dolgozik, iszonyú jól néz ki az épület, a padlón Sol LeWitt alkotásai, nekem ezek is tetszettek, főleg ebben a közegben. Mondta Márk az egyik iroda előtt, hogy ha oda bekukucskálunk, egy Nobel-díjast láthatunk, mi persze jól be is néztünk és láttuk is őt:).
Ebéd után még lementünk a föld alá is: az összes épületet összeköti egy föld alatti folyosó-hálózat, szerintem nagyon izgalmas, jót keringtünk, de azért utána feltörtünk és hazajöttünk.
Fényképek.