Péntek esti ereszdelahajam

Tegnap nagyon jó kis estét csaptunk az urammal. Délután kérdezte, nincs-e kedvem elmenni vele koncertre este, mondtam, dehogynem. És mivel igen ritkán megyünk bárhova (tanul...), gondoltuk, előtte elnézünk az egyik helyi hamburgerezőbe.
Az étterem neve Mr. Bartley's, a város egyik nevezetessége, állítólag finom az étel és a hírességek is oda járnak:)! Általában sor áll előtte, nekünk mázlink volt, egyből bejutottunk (na jó, valószínűleg azért, mert esett az eső, hideg volt, meg sötét is már, szóval nem az a tipikus andalgós idő). Minden hamburgernek van egy fantázianeve egy-egy híresség után, én egy Tom Brady nevű szendvicset ettem, ő állítólag valami menő helyi focista...:D. A hamburger nagyon finom volt, guacamolés, paradicsomos, sajtos.
Innen átsétáltunk a koncertre, ami a Harvard egyik épületében volt és a diákokból alakított jazz-zenekar adott elő könnyen befogadható számokat helyi jazz-legendák tiszteletére (régi rádiósok, szerkesztők, műsorvezetők). Jó volt látni, hogy élvezik a zenélést a srácok, a zenekarvezető fazon volt mégis a leginkább magával ragadó: állandóan mosolygott és olyan lelkesedéssel beszélt a zenekarról, a zenéről, a zenészekről, akiktől játszották a dalokat, hogy nem lehetett nem élvezni. Szóval jó kis este volt:)!

Koncert

Kedden a kedvenc gitárosom, Mike Stern, adott koncertet a helyi zeneművészeti egyetemen (Berklee College). Az estének több fénypontja is volt. Az első egyértelműen a koncert volt, a második helyet pedig megosztva kapják az újonnan vásárolt bicajos lámpáim.
Igazából már pár hete kiszúrtam az interneten a koncertet, de nem vettem meg a jegyet, mondván, ki tudja, rá fogok-e érni. Hétfőn este látom, hogy fent van a koncertnaptárban az esemény, csak eltűnt a "BUY TICKETS" gomb. Na, szuper, erről ügyesen lemaradtam. Gondoltam egyet, és írtam a basszusgitárosnak (Janek Gwizdala), akiről tudom, hogy nagy webkettes figura és biztosan gyakran nézi az e-mailjeit, hátha tud még jegyet szerezni. Szerencsére pár órán belül válaszolt, hogy ne aggódjak a koncert ingyenes! Huhh, megnyugodtam.
Így aztán este bringára pattantam, beugrottam még a sportboltba lámpáért, és megérkezésünk óta először ellátogattam Bostonba. Odafelé nagyon ugrott a szöcske, 15 perc alatt beértem, magam is meglepődtem. A koncert szuper volt, a kriptonit megőrizte a bicajomat is és persze a lámpáim is veszettül villogtak hazafelé!