Tudományos csoki

Muszáj megírnom, hogy tegnap mennyire klassz előadáson voltam. Már talán írtam korábban, hogy hétfő esténként egy Science and Cooking nevű előadássorozat van a Harvardon, ami azt jelenti, hogy minden héten meghívnak egy-egy híres séfet, cukrászt, csokikészítőt, borászt stb., aki a szakterületéről mesél, bemutatót tart és előtte egy-egy itteni kémia prof. beszél a folyamatok tudományos hátteréről, de teljesen közérthető módon.
Tegnap a csoki volt a téma, egészen biztos voltam benne, hogy elmegyek:). Már akkor tudtam, hogy megérte végigállni a sort, mikor az előadóba belépve láttam kis tányérokon kikészítve a kóstoló falatkákat...
A tudományos téma most a hő volt, a hőmérséklet változtatásával hogyan lehet az ételben (csokiban) lévő kristályokat megváltoztatni és ezáltal a szerkezetét alakítani. Az előadó pedig Enric Rovira, egy barcelonai csokoládékészítő mester volt.
Nagyon lelkesen és helyesen beszélt a csokikészítésről, szeretem, ha valaki lelkesedik a szakmája iránt. A kis tányérkákon megkaptuk a kóstolókat is, amikor pedig ott tartott, mondta, hogy melyiket együk meg, melyikről beszél éppen. A kakaóbab nagyon ízlett! Persze a különböző bonbonok, csokifalatok is...
A tudományos ismertetőn túl mesélt arról, őt mi inspirálja - ennél a résznél szó szerint tátva maradt a szánk (barcelonai épületek, az égitestek - ez szerintem egészen gyönyörű, más spanyol művészek), mutatott esküvőre készített csokitortát (nézzétek meg, zseniális!), és arról is mesélt, hogyan kísérletezik régi édességek új receptjeivel (hogy a csokoládé íz még intenzívebb, a végeredmény pedig egészségesebb legyen).
A szokásos másfél óra helyett picivel több mint 2 óra volt az előadása, de ezt senki sem bánta:).
Most már hivatalos indokom is van, miért kellene újra elmennünk Barcelonába.