Ma Dávid unokaöcsém közölte, hogy rég nem írtunk a blogba, pedig ő minden nap ellenőrzi, ezért gyorsan összekaptam magam és jelentkezem.
A hallgatás oka az, hogy eljött látogatóba két nagyon jó barátunk, Sanyi és Gyula, velük vagyunk, vagyok elég sokat, így nem jut idő az írásra.
Kedden hajnalban jöttek (elkértük a házibácsi Audi kombiját, azzal mentünk ki értük, rém menő...), azóta voltunk Bostonban, bejártuk a belvárost alaposan (egész nap szitált az eső, de hát értük mindent!), elmentünk Salembe, ahol anno a sok boszorkányt megégették/felakasztották, megnéztük az óceánparton a világítótornyot és nagyon finom halakat ettünk, sétáltunk a Harvardon és ettünk a menzáján, szerveztünk a tiszteletükre bulit, megnéztük a Harvard múzeumát (nagyon durva, hogy egy egyetemi múzeumban lehet látni Picassot, Moholy-Nagyot, Whistlert, Rodint...), ettünk hatalmas hamburgert sült krumplival - szóval szép az élet, sej. Remélem ők is jól érzik magukat (főleg, hogy Peti minden reggel valami válogatott ratyi zenével ébreszti őket, pl. Álmaimban Amerika az A.D Stúdiótól...).
Szerdán átmegyünk New Yorkba, vasárnapig ott bandázunk velük, szóval majd csak utána jelentkezem újra, feltöltöm a képeket, amiket ez alatt a 2 hét alatt készítünk.
Helyreigazitas...
A rend kedveert azert megemlitenem, hogy a fenti programok alatt en spec. az egyetemen voltam. (Peti)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése