New York #5

Ma hatalmas vágyam teljesült, eljutottam a Metropolitan múzeumba! Éljen, éljen! Úgy vágytam erre, mint kisgyerek a Karácsonyra. Szörnyű dilemma az elején, hogy a rengeteg teremből mit nézünk meg, mert az egészet egyszerre képtelenség. Mi az egyiptomi termek, a 19-20. sz.-i festmények, a kortárs művek és a hangszereket bemutató rész mellett döntöttünk. Nem megyek részletekbe, nem untatlak vele titeket, de ha rajtam múlik, még most is ott bambulok, annyira szép/érdekes/izgalmas/megdöbbentő/megnyugtató dolgokat láttunk. Az egyiptomi terem talán leginkább az, amit Európában (a londoni British Museum kivételével) én nem igen láttam még, ebben a múzeumban felépítettek egy egész piramis belsőt. Tudom, hogy ezeknek nem itt lenne a helyük, de ez egy másik hosszú gondolatmenet lenne...szóval rengeteg impulzussal, viszont korgó gyomorral jöttünk ki, így vettünk gyorsan egy-egy hot-dogot az utcán, ezt itt nem lehet kihagyni.
Jó sokat gyalogoltunk ezután, csak úgy mentünk az utcákon - a Times Square elviselhetetlenül turistás volt, ott kicsit elegem lett az emberekből, de újra kibékültem a világgal, mikor vacsorára vékony tésztájú, nyúlós sajtos pizzát ettünk.
Utána hazajöttünk nyalogatni sebeinket, azaz pihenni, majd 10 óra körül elmentünk egy utolsó esti sétára. Azt hiszem, nekem a Park Avenue a kedvencem.
Peti kicsit nyüsszögött, hogy éhes. Ilyenkor éjszaka is rengeteg árus van az utcákon, de az egyik előtt hosszú sor állt, gondoltuk az biztos valami helyiek által ismert frankó hely, így mi is azt választottuk (itt nem kell megijedni soha a hosszú soroktól, jól kezelik, piki-pakk sorra kerül ez ember). Jól döntöttünk, állati finom gyros-szerűséget ettünk, azt leszámítva, hogy Peti nyomott rá "extra hot" szószt is (folyt a könnyünk) és a hely neve Halal Guys, ami ugye vicces a magyarnak. Még élünk, most megyünk aludni.