New York #1

Folytatásos sorozatot fogtok olvasni most pár napig. Annyi impulzus ér minket New Yorkban, hogy muszáj leírnom minden nap (plusz van internet a szállásunkon, ami a blogíráshoz nem utolsó dolog).

A buszút OK volt, Peti majdnem végigaludta. Amikor már beértünk a belvárosba, elkezdtem izgulni. Voltam már itt egyszer, tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok, de most amiatt, hogy Petivel végre közösen is eljutottunk ide, nagyon boldoggá és izgatottá tett.

Gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat (remek helyen van, az 52. utca magasságában a 2. és 3. sugárút között), felhívtuk rokonaink jelentős részét, megvártuk, míg csendesedik az eső és nekivágtunk. Elsőre nem voltak nagy vágyaink, csak hamburgerek és pizzaszeletek lebegtek a szemeink előtt, hangosan korgott már a gyomrunk - nem szoktuk mi azt meg, hogy átugráljuk az ebédet kérem. Én előre nem sok mindent gondoltam ki, hogy mit szeretnék megnézni, de azt összeírtam, hogy hova szeretnék elmenni enni. Az egyik hely szerencsére pár utcányira van, ez egy tipikus amerikai diner, amilyenben még sosem voltam, de a filmekben láttam, és nekem kb. úgy állt össze, hogy ez egy nem túl csilivili hely, nem túl barátságos a pincérnő, de az étel finom és a kávét állandóan újratöltik. Ez így is volt (a kávét leszámítva, mert az utáljuk), annyi kiegészítéssel, hogy hatalmasak az adagok is. Én egy deluxe sajtburgert kértem, Peti egy Reuben szendvicset, de az étel győzött az ember felett (most, vacsorára ettük meg a maradékot).
Ami nagyon szimpatikus, hogy itt ahogy beülsz egy helyre, azonnal hozzák a pohár vizet (telepakolva jégkockával, hogy a fogadról a zománc leugrik) és nem néznek rád ferde szemmel, ha később sem rendelsz más italt. Megkaparom magam attól otthon, hogy még le sem helyeztem a kis popómat egy helyre, már kérdezgetnek, hogy mit rendelek inni, de miután kihozták az italt és az ételt, felém sem bagóznak, hogy mizu, minden rendben van-e a vacsorával/ebéddel.

Hazahoztuk az étel maradékát, majd elindultunk. De annyira sok a lehetőség, hogy merre, hogy hirtelen nem is tudtuk, mivel kezdjünk. Azért ezzel a problémával nem töltöttünk sok időt, a "mondjuk erre" átvágta a gordiuszit. Elsétáltunk az 59. utcáig azzal a bűnös szándékkal, hogy a FAO Schwarz játékboltba megyünk. Be is mentünk. Zseniális!!! Plüssmackók, játékvasutak, LEGO-k, lézerkardok, angry bird-ök és csupa hasonló izgalom várt bent minket. Még most is ott lennénk, ha nem fáradtunk volna el és jelentem, megálltuk, hogy ne vegyük meg Darth Maul kardját, halálcsillag LEGO-t, Chewbakka-s hátizsákot és a leendő gyerekeinknek több tonna játékot...

Innen egy pár üzletre van az Apple egyik legnagyobb boltja, ahova szintén benéztünk. A legkomolyabb látvány az volt, ahogy lefelé menet megláttuk a boltban lévő embertömeget és a még náluk is nagyobb számban felvonuló Apple cuccokat. És nem csak nézelődtek az emberek - még jó, hogy válság van...

Mivel a sok emberből kicsit elegünk volt, a Central Park felé csavarodtunk. Itt vagányan leültünk egy sziklára és csak bambultunk (Peti pulzusa szerintem 30 körül volt, simán el tudott volna aludni a kövön, ha nem szórakoztatom folyton). Mikor már újra velünk volt az erő, sétáltunk egy nagyot. Zseniális, hogy egy ilyen iszonyatosan zsúfolt városban van egy ilyen klassz sziget. Nézegettük, hogy melyik tetőteraszos lakást kéne megvenni, majd családi nyomásra (és azért belső nyomásra is:)) megkerestük az állatkertet is, de sajnos már bezárt, így Alexet, Melmant, Marty-t és Gloriát majd később látogatjuk meg.

A 5th Avenue-n jöttünk hazafelé és azt hiszem, kicsit megértettem, miért van az, hogy az itt lakók csak fogyasztanak és fogyasztanak és fogyasztanak. Egyszerűen itt annyi inger éri az egyszeri embert, hogy a földi halandó képtelen ellenállni. Nemcsak ruhát, technikai kütyüt, könyveket, akármit látsz folyton, de még egy nyavalyás közért sincs, ahol a reggelihez/ vacsihoz valókat meg tudnák venni, így az ételt is étteremben veszik. Plusz a spórolásnak sincs értelme, mert autót itt nem lehet vezetni, meg nem is kell, másrészt lakást soha a büdös életben nem tud megvenni magának az ember fia/lánya. Ha nagyobb kiadás beesik, arra pedig ott van a hitel. Szóval kicsit megvilágosodtam, de azért nem állok át a sötét oldalra.

Holnapig csók a nyájas olvasónak!

Ui: képet nem tudok betenni, mert a laptopban nincs olyan kártyaolvasó, ami kellene...

6 nap

Gondoltam szólok, hogy 6 napig nem leszünk, holnap elmegyünk New Yorkba (én egy kicsit nászútnak hívom, Peti ez ellen tiltakozik), 16-án éjjel jövünk, addig puszi.

Hiátus

Megjött a bringám...csak éppen hiányzik a csomagból a nyereg és a pedál...már úton vannak azok is.

Víkend

A hétvége ugye a péntekkel kezdődik, szerencsére az duplán jó nap volt: megjött Peti bringája és a hűtő is. Peti bicijét nem bonyolította túl a FedEx, simán letette az ajtó elé a bejáratnál. Már többször láttunk itt ilyet, nem pörögnek azon, hogy ellopják...nagyon örülünk a kis jövevénynek, már össze is szerelte a pincében Peti  és ment vele, azt mondja jó. Az enyémet mára várjuk és akkor irány a nagyvilág!

Nehéz szülés volt, de a hűtő is megjött, azonnal szerelem, végre minden befér. Hát nem gyönyörű:)?

Este gyorsan el is mentünk Laciékkal bevásárolni egy közeli szupermarketbe, ők béreltek autót, ahol gyakorlatilag mindenki spanyolul beszélt, vicces volt. Végre egy hely, ami nem vészesen drága és van nem teljesen zöld gyümölcs is.

Szombat estére a házban lakókat meghívtuk egy magyar vacsira, gulyást főztem és palacsintát sütöttem. Lehet, hogy hazudtak, de azt mondták, nagyon ízlett nekik, volt, aki többször is szedett:). Kérdezték a csipetkére, hogy az mi (Peti mondta nekik magyarul is, hogy csi-pet-ke, had tanuljanak valami hasznosat is), és hogy tényleg azt is én csináltam??? 

A túrós palacsinta nem lett olyan jó, mint otthon, totál más íze van a túrónak, inkább olyan, mintha aludt tejet daraboltak volna fel, de azért elfogyott (szerencsére volt lekváros is). 

Az asztal körül akik ültek: a földszinten lakó pár, Tom (amerikai) és a felesége Ying (kínai), az elsőn (csak a nyáron) lakó nyugdíjas házaspár, Jen (amerikai) és a férje Tony (libanoni), Peti és én, plusz a Tomékat meglátogató család, ahol a férfi amerikai, a nő brazil-japán és a cuki vegyes kisfiuk. Amerikai, mi?

Vasárnap estére Laciékat hívtuk át kártyázni, nagyon sokat beszélgettünk, jó sok bort/sört ittunk és egyébként kártyáztunk is, őket is megfertőztük az ökörkörrel! 3 után mentek el, szóval jól éreztük magunkat. 

Most hétfő délelőtt van, nézzük a magyar-amerikai vízilabda meccset (az első értelmezhető esemény, amit élőben közvetítenek) és várjuk az én kis biciklimet. Ha megjön, szólok!

Gutenberg Biblia

Magasan van a léc a kolléga bejegyzése után, de azért összekapom magam.

Tegnap Peti megkapta a diákigazolványát, úgyhogy végre embernek érezhetjük magunkat. Ahogy meglett a kártya, elsétáltunk a könyvtárba beiratkozni, szerencsére én is járhatok majd oda, kaptam én is kártyát. A könyvtár (Widener Library) egy elég szép épületben van, de belülről még impozánsabb. Kicsit körbejártuk és mivel be lehet menni a könyvek közé, szippantottam nagyokat a könyvek illatából. Egyelőre nem vettünk ki semmit, mert siettünk, de azért az itt kiállított Gutenberg Bibliát megnéztük:).
Készítettem a Campuson pár képet, a színes székek nagyon tetszenek! + az egyik udvaron volt valami rendezvény, azt csak a mentőautó miatt fotóztuk le Gyulának:) + az utolsó a könyvtár:

Az egyetem után még beszaladtunk a bankba, majd tűz haza, hogy lássuk Gyurta Danit. Megérte hazasietni:)! 

Ma elvileg jön Peti bicije, illetve várjuk a hívást a hűtő miatt, majd jelentkezem!

Velőtrázóan izgalmas történetek - A láthatatlan macska

Sziasztok! Lassan itt az ideje, hogy én is írjak néha ezt-azt. Azért húztam idáig a dolgot, mert gondoltam, előbb kiéheztetem a közönséget, hogy utána még a legunalmasabb történeteim is minimum izgalmas autósüldözésként hassanak. Kezdem is az elsővel!
Már egy ideje hallom a házunkban lakó macskáról szóló rejtélyes legendákat (pl. az alsó szomszéd rendszeresen eteti, meg ugye Rita is mondta, hogy látta...), de ezidáig még nem találkoztam vele, ezért nyilvánvaló volt, hogy mindannyian csak hallucinálnak. Ma viszont megtört a jég. Láttam a macskát! Tá-dááááám.
Még jelentkezem.

Bországgyűlés

Ugyan korábban azt írtam, hétfőn jön a hűtőnk, de ekkor még nem sejtettem, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. Hétfőn már gyanakodtunk, hogy valami gáz van a kiszállítással, mert azt ígérték, a hétvégén hívnak, hogy pontosan mikor hozzák, de nem hívtak, így kisebb nyomozás után kiderült, hogy valóban nem hozzák aznap, mert a bolt (BestBuy) nem adta át a hűtőt a szállító cégnek. Doh. Szerdára ígérték. Ez csak azért volt ciki, mert Laciékkal már megbeszéltünk egy  nagyobb bevásárlást, amihez autót is béreltünk. Szerencsére ezt át lehetett tenni szerdára. Mi kis naivak. Kedden, tegnap újra hívtak, hogy sorry, de szerdán sem tudják hozni, csak pénteken. Itt már kiakadt a mutatónk, de nem tudunk mit tenni sajnos, Peti hiába vitatkozott egy szellemileg korlátozott eladóval, nem értette, hogy mit pattogunk, ha előbb-utóbb meglesz a hűtő??? No problem, Laciéknál exkuzál, autót újra átfoglal, nem idegeskedik. Ha végre itt lesz a kis megváltó, majd megmutatom nektek. Elvileg pénteken.

A bringákat megrendeltük!!! Miután jó néhány boltba elmentünk, megnéztünk mintegy félmillió weboldalt, úgy döntöttünk, jobban járunk egy-egy egyszerű, de új single speed bringával, mint valami használttal, vagy valami drágább újjal. Egyrészt egy évre kell csak, másrészt télen is szeretnénk használni, harmadrészt ezeket talán jobban el tudjuk majd adni árában. Elvileg 7-10 nap a kiszállítás, de tegnap este, mikor a rendelésünk státuszát megnéztük, Petié már Ohióban volt, szóval akár előbb is ideérhetnek. Alig várjuk! Már csak bukót, lakatot, sárvédőt kell venni...:)

Az Olimpiát továbbra is nézzük, a TV-n megy az nbc, a laptopon a telesport.hu, így a magyar eseményekről sem maradunk le, illetve nem kapok agygörcsöt attól, hogy a jó kis vízilabda, kézilabda helyett röplabdát, strandröplabdát, lövészetet, műugrást mutogatnak! Jó, hogy Olimpia csak négyévente van, nem nekem való ez a feszültség és izgalom.

Napi vicces: újra elmentem a Goodwill-be, ahol olcsón lehet használt/új cuccokat kapni és mit látok a polcon:):

Ma van 1-je, hivatalosan mától vendégkutató az Uram! Éljen! Megyünk is a Harvard ID-jáért, mert csak azzal lehet beiratkozni a könyvtárba, sportlétesítményekbe, amire már nagggyon vágyom. Majd megmutatjuk, ha meglesz. Csók!