Résen a présen

Elhatároztuk, hogy (még) minimum 100 évig fogunk élni, úgyhogy most már itt az ideje tenni is valamit ennek érdekében. Oké, elkezdtünk futni néha-néha, azért igyekszünk odafigyelni az étkezésre is, de valahogy még mindig nem éreztük teljesen biztosítottnak a 2112-es Vivicitta T100 teljesítésünket (100 km-es terepfutóverseny a Budai, Pilis és Visegrádi hegységben), ezért beújítottunk egy zöldség és gyümölcs préselőt.

Íme az eszköz bevetésre készen és működés közben:

Az első ital egy alma-répa-(szár)zeller kombó volt, amely sportolás után fogyasztva eszméletlenül jól esett.

Dióhéjban: Az a lényege az egész préselésnek, hogy a zöldségekben és gyümölcsökben lévő hasznos tápanyagok bevitelét nagyban megkönnyíti. Ha ilyen sokat szeretnénk bevinni a fontos vitaminokból és ásványi anyagokból, akkor az ahhoz tartozó (túl) sok rost megterhelné az emésztést.

Bourne 4.

Tegnap megnéztük az új Bourne filmet. Ugye azt senki nem gondolja, hogy csupán azért, mert Jason Bourne fényképét megmutatják kétszer másfél másodpercre, attól ez már a sorozat része lehet??? Ennyi erővel Ötvös Csöpi képét is mutogathatták volna és akkor annak a sorozatnak lehetne a része. Az agyam eldobom.

Fiaskó

A tegnapi süteményem nem lett nagyon gáz, de azért majdnem.
Almás muffint akartam sütni, de ha valami, hát az biztosan nem lett belőle. Pedig én úgy akartam!
Olyan kis csoffadt lett, beesett a közepe és az íze is ócska. Szóval kuka.
De Peti aranyos volt, ő reggelire próbálkozott még vele...

Ui: ha valaki rájön a recept alapján, mi a gáz vele, szerkesztőségünk szívesen veszi az észrevételeket.

Bicizés

Ma fedezzük fel a környéket játékot játszottunk. Eltekertünk a folyópartig (Charles) és annak mentén kolbászoltunk:

Az első pár képen a háttérben Boston látható, az utolsó pár már Cambridge.

Csili

A mai ebéd után lebénult a bal kezemen 3 ujjam.
Csilit vágtam apróra: a magokat óvatosan kikapartam késsel, még véletlenül sem értem hozzájuk - buta csili, csak nem képzeli, hogy hozzáérek kézzel, nem vagyok amatőr, kérem.
Akkor kezdtem gyanakodni, hogy mégis ő nyert, mikor pár perccel ezután elkezdett bizseregni pár ujjam. Majd égni. Végül folyamatosan hideg víz alá kellett tartanom. Az ebéd utáni rövid kártyacsata közben végig vizes pohárba lógattam a kezem. Jó, ő nyert.
Amúgy ezt a receptet készítettem el: http://www.greatbritishchefs.com/recipes/monkfish-recipe-with-tomato-ginger-garlic - az egész oldal nagyon jó, csudaklassz receptek vannak. Az ebéd finom lett, hangyányit csípett csak, amennyit éppen kell.

Koncert

Kedden a kedvenc gitárosom, Mike Stern, adott koncertet a helyi zeneművészeti egyetemen (Berklee College). Az estének több fénypontja is volt. Az első egyértelműen a koncert volt, a második helyet pedig megosztva kapják az újonnan vásárolt bicajos lámpáim.
Igazából már pár hete kiszúrtam az interneten a koncertet, de nem vettem meg a jegyet, mondván, ki tudja, rá fogok-e érni. Hétfőn este látom, hogy fent van a koncertnaptárban az esemény, csak eltűnt a "BUY TICKETS" gomb. Na, szuper, erről ügyesen lemaradtam. Gondoltam egyet, és írtam a basszusgitárosnak (Janek Gwizdala), akiről tudom, hogy nagy webkettes figura és biztosan gyakran nézi az e-mailjeit, hátha tud még jegyet szerezni. Szerencsére pár órán belül válaszolt, hogy ne aggódjak a koncert ingyenes! Huhh, megnyugodtam.
Így aztán este bringára pattantam, beugrottam még a sportboltba lámpáért, és megérkezésünk óta először ellátogattam Bostonba. Odafelé nagyon ugrott a szöcske, 15 perc alatt beértem, magam is meglepődtem. A koncert szuper volt, a kriptonit megőrizte a bicajomat is és persze a lámpáim is veszettül villogtak hazafelé!

Fehérfejű rétisas

A bicikliknek köszönhetően kinyílt a világunk! Tegnap elmentünk a közeli nemzeti parkba, ahol megállapítottuk, hogy jókat lehet majd futni. Remélem kígyók nincsenek, mert akkor ott engem nem látnak többé, amúgy tényleg nagyon szép, klassz a talaj és jó sok útvonal van.
Ha már nyeregben voltunk, elmentünk az itt található állatkertbe is, ami ugyan kicsike, de legalább nincsenek sokan. A legklasszabb rész a madárbemutató volt, párszor elrepült a fejünk felett pár centivel egy-egy madár, hát az csoda érzés volt! Néhány kép (lesz még pár, de még mindig nincs kártyaolvasónk, amivel a fényképezőből ki tudnánk varázsolni a képeket):

Hazafelé már kopogott a szemünk az éhségtől, meg is álltunk egy pizzériánál. Ez alatt Peti készített pár képet a járgányainkról:

A pizzát a kertben ettük meg, finom volt :)