Kerestem a neten egy képet illusztrációnak:
2012. november 29., csütörtök
Mariah és az ő tehetsége
Tegnap este valamilyen isteni csoda folytán bekapcsoltuk a TV-t (nem szoktuk, mert a hihetetlen mennyiségű reklámoktól megkaparjuk magunkat, inkább neten nézzük meg azt a pár sorozatot, amit követünk), épp akkor kezdték el közvetíteni New Yorkból, a Rockefeller Centerből a karácsonyi égők meggyújtásának ceremóniáját. Gyakorlatilag egy nagy fenyőn felkapcsolják az égőket, de előtte egy órán keresztül mindenfajta népség énekel. Szóval elkezdtem nézni, Peti mellettem a kanapén egy cikket olvasott. Ekkor megjelenik Mariah Carey egy nála pár számmal kisebb ruhában, mire megjegyeztem, inkább csak magamnak, hogy "picit meghízott, és hogy kipakolta a melleit". Erre az uram, aki a tudománynak szenteli az életét, már veszi is fel a szemüvegét és teszi le a cikket:)! Mondtam is neki, erre bezzeg felveszed a kukkert, mire ő megjegyezte, hogy "ezekhez" kukkert sem kell feltenni...!
Kerestem a neten egy képet illusztrációnak:
Kerestem a neten egy képet illusztrációnak:
2012. november 28., szerda
Hihetetlen
Elhiszitek azt, hogy a XXI. században, itt, egy ilyen katalógust kaptunk?
200 oldal, lényegében fekete-fehér, tiszta kosz lesz tőle a kezem, rajzok ábrázolják a termékeket, postai úton az utolsó oldalt kitöltve és visszaküldve lehet rendelni. És az igazi csattanó, hogy van honlapjuk is. Szóval sajnos nem értem én ezt a reklám szakmát, na.
200 oldal, lényegében fekete-fehér, tiszta kosz lesz tőle a kezem, rajzok ábrázolják a termékeket, postai úton az utolsó oldalt kitöltve és visszaküldve lehet rendelni. És az igazi csattanó, hogy van honlapjuk is. Szóval sajnos nem értem én ezt a reklám szakmát, na.
2012. november 25., vasárnap
Ááá
Még ilyen nem volt velem, mióta itt vagyunk, de most iszonyúan rákívántam valamire, ami itt nincs: ropogós kifli (Sparban lehet kapni: magos rozsos kifli!!!), vaj és KENŐMÁJAS!!
2012. november 23., péntek
Pulyka-ünnep
Tegnap Hálaadás volt, ennek örömére szerda óta nincs suli (hogy mindenki hazaérjen csütörtökre) - itt ez az év legnagyobb ünnepe, ilyenkor általában mindenki a családjával van. Mi nem terveztünk semmit, de Peti professzora meghívott minket magukhoz vacsorára - így mégiscsak ünnepeltünk.
Reggel gondoltam elmegyek, veszek egy csokor virágot és egy üveg bort, ahogy ugye az ember elindul egy vendégségbe. A tervvel nem is volt baj, csak a megvalósítással...már akkor gyanút fogtam, mikor az amúgy valamennyire forgalmas utakon sem volt egy autó sem és az amúgy 0-24 nyitva tartó boltok is zárva voltak. Ekkor Rita még nem esett kétségbe, gondoltam OK, a közért nincs nyitva, de ahogy otthon is, ilyenkor azért a kis boltok még elérhetők. Ó, én kis naiv. Semmi. Egy órát gyalogoltam, mire egy 2 nm-es kis virágboltot nyitva találtam, úgy örültem neki, mint a lottó ötösnek. Gondoltam, a nagy kakiból így kint vagyunk, bort majd kérek kölcsön a földszinten lakóktól, a fickó nagy boros. Így is történt, szuper kedvesen választott egy üveggel és még azt sem engedte, hogy kifizessem (itt egy üveg iható bor 20$-nál kezdődik, a 10$-os kategória kb. az otthoni Dankó Pista...).
Este csinibe vágtuk magunkat és elmentünk a profékhoz, itt laknak ők is nem messze (akkora házban, mint mi, csak ők egyedül, nálunk 3 család osztozik a házon). Rém kedvesen fogadtak minket, mintha ezer éve barátok lennénk. Peti professzorának családján kívül volt még egy Harvardos közgáz prof a családjával és egy MIT-s közgáz prof a családjával.
Étel rengeteg volt és nagyon finom volt minden, tradicionális Thanksgiving menü volt: giga méretű pulyka vörösáfonya-szósszal és töltelékkel, krumplipüré, sült hagyma, zöldbab, sütőtök, saláta, desszertnek pedig meleg almáspite fagyival és gyümölccsel. Evés előtt azonban még mondták, hogy náluk az a hagyomány, hogy mindenki elmondja, miért hálás az elmúlt évre visszatekintve. Ez egy nagyon klassz dolog szerintem, átgondoltuk az elmúlt év pozitívumait és abból a legkedvesebbeket megosztottuk egymással. Végre egy ünnep, ami tényleg pozitív, nem valami miatt szomorkodunk, nem valami (vesztes) csatáról megemlékezünk és nem valami vallásos dolog miatt bánkódunk. A többiek is azt mondták, ez a legkedvesebb ünnepük az évben.
Vacsi után nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk nagyokat, bár volt pár nagy dumás, akitől nehéz volt szóhoz jutni, de azért megoldottuk. Az este egyik legjobb megjegyzése: "ne vágja a szavamba, mikor épp közbevágok!":)!
Reggel gondoltam elmegyek, veszek egy csokor virágot és egy üveg bort, ahogy ugye az ember elindul egy vendégségbe. A tervvel nem is volt baj, csak a megvalósítással...már akkor gyanút fogtam, mikor az amúgy valamennyire forgalmas utakon sem volt egy autó sem és az amúgy 0-24 nyitva tartó boltok is zárva voltak. Ekkor Rita még nem esett kétségbe, gondoltam OK, a közért nincs nyitva, de ahogy otthon is, ilyenkor azért a kis boltok még elérhetők. Ó, én kis naiv. Semmi. Egy órát gyalogoltam, mire egy 2 nm-es kis virágboltot nyitva találtam, úgy örültem neki, mint a lottó ötösnek. Gondoltam, a nagy kakiból így kint vagyunk, bort majd kérek kölcsön a földszinten lakóktól, a fickó nagy boros. Így is történt, szuper kedvesen választott egy üveggel és még azt sem engedte, hogy kifizessem (itt egy üveg iható bor 20$-nál kezdődik, a 10$-os kategória kb. az otthoni Dankó Pista...).
Este csinibe vágtuk magunkat és elmentünk a profékhoz, itt laknak ők is nem messze (akkora házban, mint mi, csak ők egyedül, nálunk 3 család osztozik a házon). Rém kedvesen fogadtak minket, mintha ezer éve barátok lennénk. Peti professzorának családján kívül volt még egy Harvardos közgáz prof a családjával és egy MIT-s közgáz prof a családjával.
Étel rengeteg volt és nagyon finom volt minden, tradicionális Thanksgiving menü volt: giga méretű pulyka vörösáfonya-szósszal és töltelékkel, krumplipüré, sült hagyma, zöldbab, sütőtök, saláta, desszertnek pedig meleg almáspite fagyival és gyümölccsel. Evés előtt azonban még mondták, hogy náluk az a hagyomány, hogy mindenki elmondja, miért hálás az elmúlt évre visszatekintve. Ez egy nagyon klassz dolog szerintem, átgondoltuk az elmúlt év pozitívumait és abból a legkedvesebbeket megosztottuk egymással. Végre egy ünnep, ami tényleg pozitív, nem valami miatt szomorkodunk, nem valami (vesztes) csatáról megemlékezünk és nem valami vallásos dolog miatt bánkódunk. A többiek is azt mondták, ez a legkedvesebb ünnepük az évben.
Vacsi után nagyon jót beszélgettünk, nevetgéltünk nagyokat, bár volt pár nagy dumás, akitől nehéz volt szóhoz jutni, de azért megoldottuk. Az este egyik legjobb megjegyzése: "ne vágja a szavamba, mikor épp közbevágok!":)!
2012. november 11., vasárnap
Ruha, Puerto Rico és James
Elég jó kis hétvége volt ez a mostani. Azon túl, hogy nappal kb. 20 fok van és süt a nap, ami önmagában elég nekem, jó kis programjaink is voltak.
Szombaton fantasztikus bizniszt bonyolítottunk, a Gapben mega-giga kedvezmény hétvége volt és mivel Petinek már nagyon fogytán voltak a nadrágjai és valami rejtélyes oknál fogva rá tudtam beszélni, hogy menjünk el, hát elmentünk. Bringával terveztük, de a földszinten lakó nőci, Ying ránk tukmálta az autóját, így azzal mentünk (később jól jött, hogy volt mivel a kargót hazahozni). Nem voltak kevesen, de nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, így belevágtunk és egész ügyesek voltunk, egy kisebb afrikai országnak elegendő ruhával jöttünk el - hogy hogyan visszük majd mindezt haza 2x2 bőröndben a már meglévő cuccainkkal együtt, az legyen egy idősebb és bölcsebb Peti és Rita gondja.
Estére barátokhoz mentünk át, a szokásos magyar csapatból állt a meghívottak listája. Volt pogácsa és somlói, szóval elég jó volt a koszt és még társasoztunk is. Mi még nem ismertük, az a neve, hogy Puerto Rico és nagyon élveztük, bár sokszor a tengerbe veszett a termény... Éjjel nagyon úri módon jöttünk haza: a Harvardnak van egy éjszakai ingyenes (!) taxi szolgáltatása - egy adott területen belül bárhova hazavisz, csak fel kell őket hívni és jönnek. Mi szerencsére pont körön belül lakunk, így boldogság volt!
Ma pedig moziztunk, végre megnéztük az új James Bond filmet - nem állítom, hogy nálam a legjobbak közé tartozik, de abszolút hozza azt, amit ettől a filmtől egy vasárnap este elvárok, ráadásul jó sok londoni képet mutattak, amivel engem bármikor le lehet kenyerezni.
Szombaton fantasztikus bizniszt bonyolítottunk, a Gapben mega-giga kedvezmény hétvége volt és mivel Petinek már nagyon fogytán voltak a nadrágjai és valami rejtélyes oknál fogva rá tudtam beszélni, hogy menjünk el, hát elmentünk. Bringával terveztük, de a földszinten lakó nőci, Ying ránk tukmálta az autóját, így azzal mentünk (később jól jött, hogy volt mivel a kargót hazahozni). Nem voltak kevesen, de nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, így belevágtunk és egész ügyesek voltunk, egy kisebb afrikai országnak elegendő ruhával jöttünk el - hogy hogyan visszük majd mindezt haza 2x2 bőröndben a már meglévő cuccainkkal együtt, az legyen egy idősebb és bölcsebb Peti és Rita gondja.
Estére barátokhoz mentünk át, a szokásos magyar csapatból állt a meghívottak listája. Volt pogácsa és somlói, szóval elég jó volt a koszt és még társasoztunk is. Mi még nem ismertük, az a neve, hogy Puerto Rico és nagyon élveztük, bár sokszor a tengerbe veszett a termény... Éjjel nagyon úri módon jöttünk haza: a Harvardnak van egy éjszakai ingyenes (!) taxi szolgáltatása - egy adott területen belül bárhova hazavisz, csak fel kell őket hívni és jönnek. Mi szerencsére pont körön belül lakunk, így boldogság volt!
Ma pedig moziztunk, végre megnéztük az új James Bond filmet - nem állítom, hogy nálam a legjobbak közé tartozik, de abszolút hozza azt, amit ettől a filmtől egy vasárnap este elvárok, ráadásul jó sok londoni képet mutattak, amivel engem bármikor le lehet kenyerezni.
2012. november 7., szerda
Breaking News
Ugy tunik, az osz nem tartott sokaig: havazik.
Update
Delutan majdnem konnyelmu voltam, de valamiert aztan vegul megsem biggyesztettem oda, hogy "Persze ebbol ugyse marad semmi.". Tulajdonkeppen nagyot nem tevedtem volna, mert nyilvan jovo nyaron mar valoban nem sok nyoma lesz a mai hoesesnek, de azzal azert tenyleg nem szamoltam, hogy ugy kell majd levakarnom a jeget a bringam nyergerol, hogy utana 15 centis hoban, hofuvasban es lefagyott uttesten tekerhessek haza. Joyride :)
Update
Delutan majdnem konnyelmu voltam, de valamiert aztan vegul megsem biggyesztettem oda, hogy "Persze ebbol ugyse marad semmi.". Tulajdonkeppen nagyot nem tevedtem volna, mert nyilvan jovo nyaron mar valoban nem sok nyoma lesz a mai hoesesnek, de azzal azert tenyleg nem szamoltam, hogy ugy kell majd levakarnom a jeget a bringam nyergerol, hogy utana 15 centis hoban, hofuvasban es lefagyott uttesten tekerhessek haza. Joyride :)
2012. november 5., hétfő
Labjegyzet
Nemreg csatlakoztam a TARC (Trail Animals Running Club) terepfuto csoporthoz. Amikor meghallottam, hogy lesz kozos edzes a hozzank kozel levo nemzeti parkban is, kapva kaptam az alkalmon, es elmentem. Sejtettem, hogy nem az en tempomban fogunk menni, de gondoltam a tarsasag kedveert mindenkeppen megeri elmenni. Nos, vegigcsinaltam, de rendesen kifingtam. Viszont valoban megerte, mert jo volt a tarsasag, es fantasztikus helyeken jartunk. Valamelyik hetvegi futasom alkalmaval elviszem magammal a fenykepezot es csinalok par kepet vegre!
Azert meg kell hagyni, jol beletenyereltem, kezdokent sikerult csatlakoznom par rutinos 100 merfoldes terepfuto edzesehez, akik kozul ketten tegnap behuztak egy 50 merfoldes (80 km) verseny elso ket helyet 6:13 es 6:18-as idokkel...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)