MIT

Ma az MIT-n jártunk. Márk barátunk ott dolgozik (elméleti fizika PhD hallgató) és legutóbb, mikor találkoztunk mondta, hogy szívesen megmutatja az egyetemet. Ugyan fél éve már itt lakunk, de soha nem jártunk még az MIT-n, szóval nagyon szívesen mentünk.
Az az egyetem is jó sok épületből áll, de azok kicsit modernebbek, mint a Harvardon, van pár kifejezetten klasszul kinőző új épület (pl. Stata Center - nekünk ez nagyon tetszett, majd nézzétek meg a fényképeket), de nekem leginkább a belső részek tetszettek: vicces színes székek, klassz műalkotások vagy tudományos újdonságok kiállítva, sok-sok pad és kanapé, és még több tábla a folyosókon a termek, irodák előtt, ahol együtt gondolkozhatnak a diákok. Nagyon inspiráló a közeg, itt is az volt a legfőbb benyomásom, mint a Harvardon, hogy annak, aki itt tanul, semmi más dolga nincs, mint tanulni, ehhez minden segítséget megkapnak az egyetemisták.
Mellékesen az egyik könyvtárban egy Rodin szobor van kiállítva, a parkokban láttunk többek között Henry Moore szobrokat, van Picasso is, és ezek csak úgy elszórva az egész egyetemen, semmi nagy felhajtás körülöttük.
A főépületen végigfutó folyosónak az a neve, hogy a végtelen folyosó, tényleg iszonyú hosszú és az a különlegessége, hogy anno úgy tervezték, hogy bizonyos napokon a Nap a folyosó egyik oldalán keljen fel és a másik oldalán nyugodjon le. Stonehenge mintájára MIThenge-nek is hívják.
Megnéztük az elméleti fizika tanszéket is, ahol Márk dolgozik, iszonyú jól néz ki az épület, a padlón Sol LeWitt alkotásai, nekem ezek is tetszettek, főleg ebben a közegben. Mondta Márk az egyik iroda előtt, hogy ha oda bekukucskálunk, egy Nobel-díjast láthatunk, mi persze jól be is néztünk és láttuk is őt:).
Ebéd után még lementünk a föld alá is: az összes épületet összeköti egy föld alatti folyosó-hálózat, szerintem nagyon izgalmas, jót keringtünk, de azért utána feltörtünk és hazajöttünk.
Fényképek.

Szülinapom-pom-pom

Azok közé tartozom, akik szeretik a szülinapjukat, a mai nap pedig ezt tovább erősíti bennem.
Reggel mikor felébredtünk, Peti azonnal köszöntött, majd a nappaliba kijöttünk, ahol egy hatalmas tulipán csokor fogadott (honnan tudja, hogy ez a kedvenc virágom:)? (Este, mikor elaludtam, kiment virágot és képeslapot venni!). Pizsiben reggeliztem, majd felköszöntöttek otthonról a családtagjaim, kaptam táv-tortát, sok táv-puszit és táv-ígéreteket, hogy majd otthon megkapom őket.
Utána felkerekedtünk, mert Peti mondta, hogy sétáljunk Bostonban (ez igazi csemege, mióta itt vagyunk, még együtt nem voltunk ott, illetve egyszer ügyet intézni, de semmi romantika). Még a nap is kisütött nekem, nagyon jót kolbászoltunk, az egyik téren volt valami híres ember (talán focista), akivel lehetett fotózkodni, de mivel lövésünk sem volt, hogy ki ő, kihagytuk ezt a felejthetetlen élményt, inkább elmentünk ebédelni egy tengeri halas étterembe, ami állítólag nagyon jó (ezt is Peti nézte ki előre) - végül sikerült is asztalt kapnunk és olyan finomat ettünk! Én osztrigás hamburgert, Peti homár szendvicset - mindkettő isteni volt, utána ki kellett gombolnom titokban a nadrágomat. Ezután még sétáltunk, majd hogy hogy nem egy olyan bolthoz értünk, ahol nagyon tetszenek a táskák, egyszer említettem neki - hát nem kaptam egy gyönyörűt a szülinapomra? Nem az ajándék miatt, de ez egy szuper nap a sok kedves köszöntés és Peti figyelmessége miatt, hogy készült és szervezett és tervezett és megvalósított. Pár képet tettem ide.
Nagyon köszönöm mindenkinek!!!

Citadella

Tegnap jó kis esténk volt, átjött a "magyar banda" előkarácsonyozoni. Ugyan még messze a Szenteste, de akik terveznek hazautazni az ünnepekre, azok lassan szállingóznak el, egyedül Erika és Jancsi marad, ők dec. 24-ére várják az első kisbabájukat:). Sütöttem muffinokat (mandulás-banános-csokis) és készítettem tojáskrémes, avokádókrémes és sonkás-sajtos szendvicseket. Úgy vettem észre, valamilyen különleges vákuumba kerülhetett a lakásunk, mert viszonylag rövid idő alatt eltűnt a 2 nagy tálca szendvics és a rengeteg muffinból is csak mutatóban maradt pár. Ami nagyon-nagyon kedves volt a többiektől, hogy felköszöntöttek minket Petivel szülinapunk alkalmából - kaptunk egy társasjátékot, Citadella a magyar neve és azonnal játszottunk is egyet. Ugyan egy idő után rámszálltak páran, de azért sikerült nyernem:). Éjjel még sokáig beszélgettünk és mikor mentek el az utolsó egységek, Márk megjegyezte, hogy ez volt élete legfinomabb muffinja - neki el is hiszem, hogy komolyan gondolja (fizikus), azonnal örökbe fogadtam volna.

Futos kiserlet

A mult heten reszt vettem egy kiserletben. Azonos sebesseg (5:35 perc/km) es 5 kulonbozo percenkenti lepesszam (150, 160, 170, 180, 190) mellett mertek az oxigen-felhasznalasomat. 10 percet kellett futni minden frekvenciaval amik veletlen sorrendben kovettek egymast, a masodik 5 percben pedig mindig egy maszkon keresztul lelegeztem.

Jopofa volt, mert a 150-nel szinte ugralni kellett, a 190 meg egy eroltetett tipeges volt.

Belso erzes szerint az alabbi sorrendet allitottam fel: 170, 160, 180, 150, 190 (konnyutol a nehezig)

Sajnos konkret szamokat nem arulhattak el (a laboratorium szabalyzata...), de azt azert elmondtak, hogy az alacsony lepesszamoknal (150-160) meglepoen takarekos voltam, de a legjobb egyertelmuen 170-nel volt, es az adatok alapjan szamomra valahol 160-170 kozott lehet az optimalis frekvencia.

Itt egy a video a kutatast vezeto professzorrol (Dan Lieberman):

Egyebkent en is pont a videon szereplo futopadon futottam, mokas igy viszontlatni a helyszint.

+1 apro siker, hogy a kiserlet kozben kulon megdicserte a futotechnikamat, ugyhogy ugy tunik, tenyleg erdemes rendszeresen mezitlabazni es futoiskolazni. Tortent ugyanis, hogy regebben mindig idegesitett, hogy ha futas kozben kerultem lencsevegre, akkor mindig epp 1-1 extra-suta mozdulat kozben sikerult megorokiteni. Eleinte betudtam a balszerencsenek, de aztan egyre gyultek a "jobbnal jobb" fotok es videok, ugyhogy egy kicsit elkezdtem odafigyelni.

A kiserlet masik feleben rogzitettek rajtam egy rakas kis eszkozt, es specialis kamerakkal felvettek, amint egy nyomaserzekeny futopadon futok a kulonbozo frekvenciakkal. Utana a szamitogepes elemzesen kirajzolodtak az erovektorok es jol latszodott, hogy az alacsony frekvencianal mennyivel nagyobb hatasnak van kiteve a szervezet, es hogy miert fontos megtalalni a megfelelo frekvenciat ami oxigentakarekos de az izuleteket is kimeli.

+ 1 apro erdekesseg: Kiderult, hogy a jelenlegi futopadra es egyeb tornatermi gyakorlatokra hasznalt "mezitlabas" futocipomet is ebben a laborban teszteltek.

Call me maybe

Ezt a videót ma láttuk, lehet, hogy csak nekünk vicces, de én vinnyogva nevettem végig.

A közgáz tanszék titkárnőivel és professzoraival készült klip a méltán híres zenére, 2:57-nél az én prof.-om és az ő tánctehetsége (teljesen átadta magát az érzésnek), utána egyből Peti egyik tanára.

Megjött a Mikulás

Reggel benéztünk az ablakban lévő tiszta cipőcskéinkbe és egy-egy levelet találtunk benne, miszerint nézzünk be a mélyhűtőbe.
A jó gyerekeket mindenhol megtalálja a Mikulás, akár milyen messze is költöznek!

Karácsonyi Boston

Ma átmentem Bostonba, el kellett intéznem valamit és sétáltam is picit. Korábban már láttam, hogy van egy karácsonyfadísz bolt, ami egész évben nyitva van, de nyáron valahogy nem volt ingerem bemenni, nem úgy mint most (Peti nagy bánatára). Két szinten rengeteg dísz van, az ír manósoktól a focicsapatoson át a mesefigurákig minden. Voltak igazán durva polcok, de voltak nagyon guszták is, nekem a klasszikus piros-zöld-fehérek tetszettek, haza is jött velem egy mézeskalács, aminek a nyakában egy sál van:).
Készítettem pár képet a boltban és a boltról:

És néhány kép a sétálóutcáról is, bár elég nyűgös idő volt, szitált az eső és köd is volt: